Kérdés
A feleségnek alá kell vetnie magát férjének?
Válasz
Az alávetettség egy nagyon fontos pontja a házasságnak. A vezetés elve már akkor létezett, mielőtt a bűn bejött a világra (1 Timóteus 2:13). Ádám teremtetett először, majd Éva a „segítőjének” lett teremtve (1 Mózes 2:18–20). Ugyanekkor, mivel nem volt bűn, nem volt más hatalom, csak Istené, aminek az ember engedelmeskedhetett. Amikor Ádám és Éva engedetlen lett Istennek, a bűn bejött a világra, és ezért szükségessé vált a tekintély. Ezért Isten létrehozta azt a tekintélyt, ami érvényesíti a föld törvényeit, és védelmet ad számunkra. Először, alá kell rendelnünk magunkat Istennek, mivel ez az egyetlen útja annak, hogy valóban engedelmeskedni tudjunk Neki (Jakab 1:21; 4:7). Az 1 Korinthus 22:2–3-ban azt olvassuk, hogy a férj alá van rendelve Krisztusnak úgy, ahogy Krisztus volt Istennek. Utána azt írja ez a vers, hogy a feleségnek is ezt a példát követve, alá kell rendelnie magát a férjének.
Az alárendeltség a természetes válasz a szerető vezetésre. Amikor a férj úgy szereti a feleségét, ahogy Krisztus szereti a gyülekezetet (Efézus 5:25–33), akkor az alárendeltség a természetes válasz Az eredeti szövegben az „alárendeltségként” fordított görög szó (hüpotasszó) folyamatosságot kifejező alakja szerepel. Ez azt jelenti, hogy az Istennek, a kormánynak vagy a férjnek való alárendeltség nem csak egyszeri cselekedet. Ez egy folyamatos hozzáállás, ami a viselkedésünk részévé válik. Az az alávetettség, amiről az Efézus 5 beszél, nem valami önző, domináns személynek való egyoldalú alárendeltség. A bibliai alávetettség két Szent Szellemmel teljes ember között kell, hogy létre jöjjön, akik kölcsönösen fordulnak egymás és Isten felé. Az alávetettség egy kétirányú utca. Az alárendeltség a tisztelet és a teljesség állapota. Amikor a feleséget úgy szereti a férje, mint ahogy Krisztus szereti a Gyülekezetet, akkor az alárendeltség nem teher. Az Efézus 5:24 így szól: „De amint az egyház engedelmeskedik Krisztusnak, úgy engedelmeskedjenek az asszonyok is a férjüknek mindenben.” Ez a vers arról szól, hogy a feleség mindenben alá van rendelve a férjének, ami helyes és szabályos. Tehát a feleség alávetettsége nem indok arra, hogy engedetlenkedjen Isten törvényeinek.
Matthew Henry így ír: „A nő Ádám oldalbordájából lett. Nem a fejéből lett, hogy vezesse őt, nem a lábából, hogy taposson rajta, hanem az oldalából, hogy egyenlő legyen vele, a keze befedezze őt, közel a szívéhez, hogy szeressék.” „Engedelmeskedjetek egymásnak, Krisztus félelmében” (Efézus 5:21). Összefüggéseiben tekintve, minden, ami az Efézus 5:19–33-ban van leírva annak a következménye, hogy Szent Szellemmel vagyunk telve. A Szent Szellemmel telt hívőknek imádóknak (5:19), hálatelteknek (5:20) és alázatosnak (5:21) kell lenniük. Ezután Pál folytatja a gondolatmenetét a Szent Szellemmel teljes életről, és ezt alkalmazza férj–feleség kapcsolatra a 22–23. versekben. A feleségnek alá kellene rendelnie magát a férjének, de nem azért, mert a nők gyengék, hanem mivel Isten ilyenre teremtette a házasság működését. Az alárendeltség nem azt jelenti, hogy a feleség a férj „lábtörlője”. Annál inkább, a Szent Szellem segítségével, a feleség alárendeli magát a férjének, és a férj odaszenteli a szeretetét feleségének.
English
A feleségnek alá kell vetnie magát férjének?
