Kérdés
Mi a jelentése és jelentősége annak, hogy Jézus Krisztus halálakor előzetesen elhunyt hívő emberek támadtak fel testben a halálból (Máté 27:52-53)?
Válasz
Máté evangéliumának 27:50-53 igehelye ma is így tanúskodik Isten végére-járhatatlan hatalmáról: "Jézus pedig ismét nagy fenszóval kiáltván, kiadá lelkét. És ímé a templom kárpítja fölétől aljáig ketté hasada; és a föld megindula, és a kősziklák megrepedezének; És a sírok megnyílának, és sok elhúnyt szentnek teste föltámada. És kijövén a sírokból, a Jézus föltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelenének."
Ez az esemény azért is mehetett végbe, hogy bizonysága legyen annak a halhatatlan erőnek, mely egyedül Istené, vagyis az Úr Jézus Krisztusé (1.Timótheushoz 6:14-16). Kizárólag Isten az egyetlen teljhatalmú Úr élet és halál felett (1.Sámuel 2:6; 5.Mózes 32:29). A feltámadás az élő keresztény hit központi eleme, Jézus Urunk halál feletti győzelme egyházának sarokköve. Semelyik vallásban nem találunk olyan istenséget, aki testben támadott volna fel, így vallási vezetőik és híveik sem egy feltámadott Istent szolgálnak. Jézus Krisztus ebben a tekintetben is minden vallásos tévhitet háta mögé vet, hiszen Ő valósággal feltámadt, míg mások örökké az enyészeté lettek. A feltámadás örömhíre ma is valós okot ad arra, hogy azt minden embertársunknak hirdessük, hiszen Istenbe vetett bizalmunk biztos alapját adja (1.Korinthusbeliekhez 15:14). A feltámadás egyben azt is megbízhatóan igazolja, hogy a Jézus Krisztusban hívő emberek bűnei maradéktalanul bocsánatot nyertek (1.Korinthusbeliekhez 15:17). A Szent Lélek választott szócsövén, Pál apostolon, keresztül igen világos szavakkal magyarázza, hogy amennyiben a feltámadás nem történt volna meg, akkor a hitünk is teljesen hiábavaló volna, hiszen még mindig bűneinkben volnánk sőt, mi több, mindenkinél nyomorultabbnak nevezi mindazokat, akik csupán az elmúló földi életükben reménykednek az Úr Jézus Krisztusban. A feltámadás tehát nem csak földi létünk minden napjának egyik legfőbb reményforrása, hanem az örök életünk igen súlyos záloga is (1.Korinthusbeliekhez 15:20-28). Ha a halál minden köteléke képes lett volna Jézus Krisztust gúzsba kötni és meggátolni feltámadását, akkor a keresztény híveknek vajmi kevés szellemi alapjuk volna azt hinni, hogy bűneik bocsánatot nyertek, és gyakorlatilag ugyanabban a cipőben járnának, mint meg nem tért embertársaik. A megmásíthatatlan tény azonban az, hogy Isten"...feltámasztotta a mi Urunkat a Jézust a halálból, Ki a mi bűneinkért halálra adatott, és feltámasztatott a mi megigazulásunkért" (Rómabeliekhez 4:24-25).
Máté evangéliumának számos retorikai mozzanata mintha csak a szentek feltámadását készítené elő, akik között az elsőszülött maga az Úr Jézus. A feltámadás hallatlan eseményét azonban már számos ószövetségi ihletett Írás is elképesztő pontossággal jelzi előre, így Ezékiel próféta könyvének 37. fejezete, melynek bizonysága szerint a halottak csontjait hús és bőr szövi majd körül, mire a test egykori tulajdonosát életre kelti Isten Szent Lelke, azaz Isten "lélekzete". Annak a ténye, hogy Krisztus halálakor hívő emberek támadtak fel, arra is jól rávilágít, hogy egy napon minden Jézus Krisztusban elhunyt hívő ilyen kegyelemben részesül majd. Ebben az eseményben már Jézus Krisztus eljövendő országa is erősen kirajzolódik. Az, hogy akkor még nem minden-, hanem csak egy pár szent támadott fel, a dicső jövőnknek csupán előrevetülő árnyéka, mely bizonyítja, hogy Jézus Krisztusnak hatalmában áll mindeneket magához vonzani és feltámasztani. Ezen esemény által mintegy ízelítőt kaptunk Isten jóságából. Mint minden jó ízelítő, így ez a valós történés is, étvágyat csinál és megágyaz a következő fogásnak, vagyis Jézus Krisztus szemmel látható második eljövetelének. Ekkor először a Jézusban elhunyt hívek elevenednek meg, majd egykoron beköszönt az Úrnak ama dicső napja, mikor Jézus Krisztus minden valaha élt embert feltámaszt a végső ítéletre. Mindazok, akiknek neve nem találtatik beírva az Élet könyvébe, a tüzes tóba vettetnek. Annak a biztos tudata, hogy az Úr Jézus halála és feltámadása által végleg legyőzte a nagybetűs halált, csak még inkább arra sürget minket, hogy vallást tegyünk bűneinkről, és hogy lelki üdvösségünkért egyedül Isten megtartó Jobbjába, azaz Jézus Krisztusba kapaszkodjunk. Így egy napon nekünk is részünk lesz az első feltámadásban, mikor az eredendő bűntől átszőtt testünk "nagy hirtelen, egy szempillantásban" elváltozik, és Krisztus Urunk múlhatatlan dicsőségét örök ruhaként ölti magára (1.Korinthusbeliekhez 15:52).
English
Mi a jelentése és jelentősége annak, hogy Jézus Krisztus halálakor előzetesen elhunyt hívő emberek támadtak fel testben a halálból (Máté 27:52-53)?
