Kérdés
Mi a feltételes apologetika/preszuppozicionalizmus?
Válasz
A feltételes apologetika az apologetika (a keresztény hit védelme) egy olyan megközelítése, amely a keresztény hit racionális alapokra való helyezését és védelmét az által valósítja meg, hogy feltárja (a tartalmilag) sokszor szembefeszülő egyéb világnézetek logikai hibáit, és ezáltal, közvetett módon, bizonyítja, hogy a bibliai teizmus az egyetlen olyan világnézet, amely a valóságot következetesen képes értelmezni.
A feltételes apologetika nem kicsinyli le a különböző bizonyítékok felvonultatásának erejét, azokat azonban nem a hagyományos módon fogja szolgálatba - vagyis nem a hitetlen embertársaink autonóm értelmére, és az értelem mindenhatóságára apellál. A feltételes apologetika azt vallja, hogy a keresztény világnézet hiányában nincs más olyan konzisztens alap, amely talaján egyáltalán feltételezhető volna az autonóm gondolkodás lehetősége/kialakulása. Amikor a materialista világnézet egyik híve a deduktív logika levezetését alkalmazva próbálja cáfolni a Szentírás igaz voltát, akkor valójában a keresztény világnézetből kölcsönöz, így viszont érvelése már a kinyilvánított előfeltevésére (vagyis hogy a Szentírás hamis) nézve is következetlen.
Az apologetika előfeltevések mentén való megközelítése arra indít keresztényt és a nem-keresztényt, hogy álljanak neki saját világnézetük belső vizsgálatának, és így állapítsák meg, hogy annak egyes elemei ellentmondanak-e egymásnak, vagy sem. A feltételes apologetika lényegében annak a bizonyítására tett kísérlet, hogy a nem-keresztény embertársunk világnézete végtére a szubjektivitás és az erkölcsi anarchia állapotába kényszeríti őt, valamint teret enged az irracionális gondolkodásnak.
Mivel a nem hívő világnézete objektíve hamis, szükségszerűen jól kimutatható ellentmondásokat is tartalmaz (pl. erkölcsi ítéleteket hoz, de a keresztény/teista világnézeten kívül nincs más erkölcsileg abszolút érvényű mérce, így abszolút érvényű igazságok létezése nélkül, melyet többnyire tagad, képtelen megindokolni, hogy mi alapján hozhat helyes ítéletet). A hívő, ezzel szemben, a keresztény tanítás keretein belül képes olyan dolgokról számot adni, mint a racionalitás, a logika, a természet egységessége (pl. mutassunk egy olyan komplexebb életformát, amit nem jellemez a kétoldali szimmetria – a fordító megjegyzése), az erkölcs, a tudomány stb., mert a keresztény világnézet egy transzcendens valósághoz igazodik, annak szerves része.
Összefoglalásképp tehát azt mondhatjuk, a feltételes apologéta egy adott világnézet belső (szerkezetének) kritikájával foglalkozik. Célja annak kimutatása, hogy a vizsgált világnézet önkényesen szervezett, önellentmondásos és következetlen, valamint hogy alapvető hermeneutikai (ismeretelmélet) vezérelvek híján van. A feltételes apologéta így tehát képes egy – a hitetlen embertársa által vallott – értéket alapul venni, és bebizonyítani, hogy amennyiben az ő világnézete volna igaz, akkor annak egyes építőelemei értelmetlenek és/vagy összefüggéstelenek volnának. A feltételes apologetika a Szentírás kijelentéseinek bizonyítására törekszik, mégpedig úgy, hogy az adott kijelentéssel ellenkező álláspont valótlanságára hivatkozik. Más szóval, ha nem a keresztény világnézetből indulunk ki – legyünk annak akár tudatos, akár tudattalan követői – akkor gyakorlatilag annak a lehetőségét veszítjük el, hogy bármit be tudjunk bizonyítani.
English
Mi a feltételes apologetika/preszuppozicionalizmus?
