Kérdés
Mit értünk feltételes biztonság alatt?
Válasz
A feltételes biztonság egy olyan teológiai kifejezés, mely a Jézus Krisztusban élő hívők megváltására vonatkozik. Azt írja le, hogy a keresztény embernek szükséges mindvégig állhatatosnak maradnia, hogy lelki üdvét elérje. Más szavakkal, a keresztény ember megváltása csak feltételesen biztosított. Ebből persze rögtön az a kérdés következik, hogy pontosan milyen körülmények teljesülése mellett biztos a hívő lelki üdvössége. A feltételes biztonság szószólói azt állítják, hogy megváltásunk attól függ, hogy képesek vagyunk-e mindvégig állhatatosak maradni és kitartunk-e mindvégig hitünk mellett? A Biblia analógiájával élve a futónak először el kell érnie a célt, hogy aztán elnyerje jutalmát. Akik a megváltás feltételes biztonsága mellett érvelnek az alábbi igerészeket használják nézetük igazolására:
"És sok hamis próféta támad, a kik sokakat elhitetnek. És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül. De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül. " (Máté 24:11-13)
"Annakokáért atyámfiai, nem vagyunk adósok a testnek, hogy test szerint éljünk: Mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldökölitek, éltek. Mert a kiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai. " (Rómabeliekhez 8:12-14)
"Eszetekbe juttatom továbbá, atyámfiai, az evangyéliomot, melyet hirdettem néktek, melyet be is vettetek, melyben állotok is,A mely által üdvözültök is, ha megtartjátok, a minémű beszéddel hirdettem néktek, hacsak nem hiába lettetek hívőkké." (1. Korinthusbeliekhez 15:1-2)
"Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert a mit vet az ember, azt aratándja is. Mert a ki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet; a ki pedig vet a léleknek, a lélekből arat örök életet. A jótéteményben pedig meg ne restüljünk, mert a maga idejében aratunk, ha el nem lankadunk." (Galátabeliekhez 6:7-9)
Ezek, és más igehelyek is, arra mutatnak rá, hogy a hívő lelki üdve feltételekhez van kötve. Mindezen igerészekben az író, a Szent Lélek irányítása alatt, feltételes módot használ (ha végig kitartotok, akkor meg lesztek mentve) a hívő Jézus Krisztusban való lelki biztonságának leírására. Annak érdekében, hogy a megváltás ajándéka biztosan a hívőé legyen, a következő dolgokat kell tennie: 1) ki kell tartania végig; 2) Isten Lelkének vezetése alatt kell állnia 3) bele kell kapaszkodni a Isten kinyilatkoztatott Igéjébe és 4) nem a testnek, hanem a léleknek kell (magot) vetnie. Nem arról van szó, hogy a megváltás ajándéka hiányos volna, hanem sokkal inkább arról, hogy a hívőnek is őszintén törekednie kell, hogy hűséges maradhasson. Pál apostol így fejezte ezt ki a Szent Lélek által: „félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti idvességteket" (Filippibeliekehez 2:12).
A bibliai bizonyítékok fényében, úgy tűnhet, hogy a feltételes megváltás nézete teológiailag támadhatatlan. A fenti igerészek tükrében ki érvelne még amellett, hogy a hívő hűsége semmi szerepet sem játszik megváltásában? Azonban ennek a teológiai vitánk van egy másik oldala is. Tulajdonképpen itt egy ősrégi vitával találjuk magunkat szembe, ami az arminiánusok (a feltételes megváltás képviselői), és a kávinisták (az örök megváltásban, és a szentek állhatatos kitartásában hisznek) között folyik. Mindkét csoport jó tucatnyi igerészt tud felvonultatni saját nézete alátámasztásához. Most vegyük sorra a kálvinisták által idézett igerészeket e témában.
"Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is. (Máté 24:24)
"Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban. " (Rómabeliekhez 8:38-39)
"És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből. Az én Atyám, a ki azokat adta nékem, nagyobb mindeneknél; és senki sem ragadhatja ki azokat az én Atyámnak kezéből." (János 10:28-29)
"A kiben ti is, minekutána hallottátok az igazságnak beszédét, idvességetek evangyéliomát, a melyben hittetek is, megpecsételtettetek az ígéretnek ama Szent Lelkével, A ki záloga a mi örökségünknek Isten tulajdon népének megváltatására, az Ő dicsőségének magasztalására. " (Efézusbeliekhez 1:13-14)
Sok más igerészt lehetne még idézni, amelyek részletesen foglalkoznak Jézus Krisztus igaz követőinek örök lelki biztonságával. Az előbbi igerészek mindegyikére különösen igaz, hogy a hívő örök lelki üdve semmilyen módon sem a hívő személyes erőfeszítésétől függ, hanem Isten megtartó kegyelmétől. Azok az igerészek, melyek a feltételes biztonság elvét támogatják, sokkal inkább a hívő azon képességére összpontosítanak, mely által képes hűseges maradni.
Milyen következtetést vonhatunk le tehát: A Biblia egyaránt támogatja a feltételes és az örök megváltás tanát is? A válasz határozottan "nem". Össze kell tehát egyeztetnünk azokat az igerészeket, melyek a hívőt arra sarkallják, hogy végig hűen ki kell állnia, azokkal az igehelyekkel, amelyek amellett tesznek tanúságot, hogy maga Isten az, aki a hívőt a legvégsőkig megőrzi. A kálvini kegyelmi kiválasztás tanát helytelenül Kálvin öt pontjának vagy tételének is nevezik (a megnevezés azért hibás, mert Kálvin a heidelbergi kátéban nem csak öt pontban foglalta össze teológiáját). Lássuk hát röviden a kegyelmi kiválasztás öt tantételét:
1. Teljes romlottság: Az eredendő bűn rombolása miatt az ember teljesen megromlott állapotban leledzik születésétől fogva, és önerejéből képtelen Istennek tetsző dolgot tenni, valamint nem is keresi Istent.
2. Feltétel nélküli kiválasztás: Az ember romlottsága miatt Isten segítségére szorulunk, hogy biztosítsa a hívő megváltását. Isten ezt úgy éri el, hogy feltétel nélkül választja ki, hívja el, és tartja meg az embert, vagyis mi magunk semmit sem tudunk megváltásunkhoz hozzátenni.
3. Korlátozott engesztelés: Ahhoz, hogy Isten magához fogadhassa mindazokat, akiket elhívott megváltásra, engesztelőáldozatra van szükség, mely elhordozza Isten igazságos büntetését bűneinkért. Isten ezt egyszülött Fia, Jézus Krisztus, áldozata árán valósította meg.
4. Ellenállhatatlan kegyelem: Isten valós időben önti ki ránk kegyelmét, azaz a Szent Lélek megújító (újjászülő) erejével mind a mai napig fáradhatatlanul húzza és vonja ellenállhatatlanul magához választottjait. Ez az evangélium örömhírének hirdetésén és befogadásán keresztül megy végbe.
5. A szentek állhatatossága: A megváltás, melyet Isten küzdött ki a hívőknek, abban is megnyilvánul, hogy Isten megtartó kegyelme végig megőrzi a hívőt, és hogy a megszentelődés folyamata minduntalan tovább folytatódik.
Ahhoz, hogy megérthessük megváltásunk feltételes vagy feltétel nélküli örök jellegét, jobban szemügyre kell vennünk a kegyelmi kiválasztás öt tételét. A Szentek állhatatosságának tantétele nem önmagában áll, hanem a tanítás másik négy pilléren nyugszik. Az alapot az első tétel, vagyis a teljes romlottság tétele képezi. Ha ez a tétel igaz, akkor a következő négy gyakorlatilag ennek a logikus következménye. A Szentírás egybehangzóan azt tanítja, hogy az ember önerőből képtelen Isten elé járulni, hogy képtelen önmagát tisztára mosni és önmagát megváltani. (Máté 19:25-26; János 6:44; Rómabeliekhez 3:10-18). Ami azonban „az embereknek lehetetlen, lehetséges az Istennél."
A kálvinizmus és a kegyelmi kiválasztás öt tantételének kritikusai azt szokták mondani, hogy ezen tanítás által kivész a szentség és a jámborság a hívőből. Más szavakkal, ha a hívő megváltását örök biztonságban tudhatja, akkor mi tartja vissza attól, hogy szándékosan bűnt kövessen el? Pál apostol ugyanezzel a kérdéssel foglalkozik a Rómabeliekhez írt levél 6:1 igerészben. Pál arra mutat rá, hogy a bűn nem egyeztethető össze a Jézus Krisztusban lévő új életünkkel (Rómabeliekhez 6:2-4). A kegyelmi kiválasztás tana valójában sokkal jobban ösztönzi a hívőt a jámbor és szent életvezetésre, mint a feltételes megváltás doktrinája, és nagyon messze áll attól, hogy erkölcsi szabadjegy adjon a bűnözésre. Az ún. puritánok, akik jámborságukról és a szent élet melletti komoly elkötelezettségükről voltak ismertek, túlnyomó többsége kálvinista volt. A kegyelmi kiválasztás szerint, a jámborság a hívő ember Istennek adott tudatos válasza arra a lenyűgöző kegyelemre, melyben részesítette a őt (Rómabeliekhez 12:1-2). Ha helyesen értelmezzük ezeket a tantételeket és aztán gyakorlatba is átültetjük őket, akkor az általunk végbement jó cselekedetek tényleg Istennek adott szeretet-válasszá válnak, aki annyira szeretett minket, hogy megváltott minket bűneinkből és minden nyavajánkból. A heidelbergi káté, amely a protestáns reformáció egyik legelső felekezeti irata, melyet mind a mai napig gyerekek és frissen megtért hívők oktatására használnak, három szakaszra bontható. Ezek a következők: Az ember bűntől terhelt nyomorúságos állapota; az ember megváltása (Isten kegyelmi ajándéka Jézus Krisztus megváltásában); hála (a mi válaszunk Isten ki nem érdemelt kegyelmére, ebben már a keresztény ember Isten felé tanúsított kívánatos magatartása is megfogalmazódik).
Ha elfogadjuk tehát a kegyelmi kiválasztás tételeit (azaz kellő bibliai alappal rendelkeznek), akkor hogyan egyeztethetjük össze azokat a feltételes megváltást alátámasztó igerészekkel? A rövid válasz úgy hangzik, hogy mi hívők, azért vagyunk képesek állhatatosak maradni (vagyis egészen utolsó leheletünkig hűek maradni Istenhez), mert Isten az, aki megtart minket, nem pedig a saját erőnk. Más szavakkal tehát, ha azért semmit sem teszünk, hogy megszerezzük, vagy kiérdemeljük lelki üdvösségünket (hiszen azt Isten ingyen való kegyelmi ajándékaként kapjuk), akkor nem is tudjuk elveszíteni azt. A feltételes megváltás tételét azok tudják csak teljesen elfogadni, akik hisznek abban, hogy ők is hozzájárultak saját megváltásukhoz (logikusan ugyanis ez következik az arminiánus álláspontból). Ez azonban élesen ellentmond az olyan igerészeknek, mint a következő: „Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék" (Efézusbeliekhez 2:8-9).
Az arminianizmus lehetőséget ad az embernek a kérkedésre, és így ajtót nyit a szellemi felfuvalkodás előtt. Ha azonban hívőként együttműködök Isten Szent Lelkével, és Általa a végsőkig hű tudok maradni, akkor már csak nagyon picit dicsekedhetek azzal, hogy jól megfutottam az előttem álló távot. A mennyben azonban nincsen dicsekvésnek helye, de még a földön is igaz, hogy aki „dicsekedik, az Úrban dicsekedjék" (1. Korinthusbeliekhez 1:31). A feltételes megváltás tantétele nem bibliai. A Biblia teljesen világossá teszi, hogy azért tudunk állhatatosak maradni, mert Isten megtart minket.
English
Mit értünk feltételes biztonság alatt?
