Kérdés
Hogyan kerekedhetek felül a múltbéli abúzus fájdalmán?
Válasz
Mielőtt bővebben tárgyaljuk az abúzus, azaz a visszaélés/bántalmazás jelenségét, érdemes magát a fogalmat helyretenni. A visszaélés azt jelenti, hogy valaki egy egyébként helyes dologgal helytelenül él. A legális és illegális drogokkal való visszaélés voltaképp olyan szerek helytelen használatát jelenti, amelyek megfelelő úzus (használat) mellett javíthatnak az életminőségen, vagy akár életet menthetnek (lásd a drogéria, azaz a gyógyszertár szó eredetét – a fordító megjegyzése). A hatalommal való visszaélés az Istentől rendelt hatalom helytelen foganatosítását jelenti (Rómabeliekhez 13:1-2). Az emberek abuzálása alatt azt értjük, hogy egy adott személy nem Isten akarata szerint bánik egy embertársával.
Az abúzusnak számos típusa van. Ennek értelmében beszélhetünk verbális, érzelmi, lelki, fizikai és szexuális abúzusról. A gyermekkorban megélt abúzus a bántalmazás legpusztítóbb formálja, hiszen nagyban kihat arra, ahogyan a gyermek onnantól fogva a világot szemléli. A gyermekkori szexuális abúzus a fejlődésben lévő ember szexualitását és identitását egyaránt sérti és torzítja. Ezen esetekben a gyermek emberek iránti általános bizalma is sérül, mivel a legtöbb ilyen visszaélést olyan felnőtt követi el, akiben a gyermek előzetesen megbízott. Az abúzus negatívan hat ki az áldozat önértékelésére, és gyakran hatalmas akadályokat állít az egészséges jövőbeli kapcsolatok kialakítása elé.
A bántalmazás áldozatai számára azonban nem kevés jó hírrel is szolgálhatunk. Isten nem a bántalmazás ránk vetülő árnyékában tekint ránk. Ő olyannak lát minket, amilyennek megalkotott: olyan személyekként, akik egyen-egyenként is Isten képmására lettek teremtve (1.Mózes 1:27). Ő alig várja, hogy meggyógyíthasson minket, hogy így betölthessük azon rendeltetésünket, amire teremtettünk. Mivel maga Isten alkotott minket, így egyedül Ő mondhatja meg, hogy valójában kik vagyunk. Aminek pedig Ő mond minket, azt semmi és senki nem teheti semmissé. Nincs az a visszaélés, bántalmazás, bűn, hiba vagy tragédia, ami elég nagy ahhoz, hogy felülírja, amit Isten igaznak nyilvánított. Szabad akaratunknál fogva persze úgy is dönthetünk, hogy dacolunk az Úrral, elutasítjuk a gyógyításra vonatkozó ajánlatát, és hagyjuk az örök élet ajándékát a porba hullani (János 3:16-18). Ha viszont megengedjük Neki, hogy munkálkodjon bennünk, szívből átadva magunk Annak, Aki a legjobban szeret minket, a hamuból gyémánt születhet.
A múltbeli abúzus fájdalmának leküzdése bizonyos szempontból a függőséggel való küzdelemhez hasonlítható. A felépülés a (szellemi-lelki) teljesség megőrzésére irányuló, egész életen át tartó törekvést igényel. Az emlékeinket nyilván nem tudjuk kitörölni, amint viszont megengedjük Istennek, hogy új identitást adjon nekünk, megfoszthatjuk azokat erejüktől. A valós lelki gyógyulás a Jézus Krisztussal való igaz kapcsolattal veszi kezdetét. Ő valósággal “felüdíti” a megtört lelket (Zsoltárok 23:3 SZIT 1996). Az abúzus egyes áldozatai tudatalatt tartanak Istentől. Ők csak egy újabb feldühödött személyt látnak Benne, Akinek képtelenség megfelelni. Felismerve azonban, hogy ez a szemlélet nem az igazságból fakad, hanem a bántalmazásra vezethető vissza, az áldozat a háta mögé vetheti ezt a hibás gondolati sémát, amint bensőséges barátságot alakít ki Jézussal. Amikor amellett döntünk, hogy teret engedünk annak, hogy az Ő értékítélete írja felül mindazt, amit a bántalmazás sugallt nekünk (saját értéktelenségünkről), akkor azzal már el is indultunk a teljes szabadság felé vezető úton.
A Korinthusbeliekhez írt második levél 5:17 igeverse kimondja, hogy az, aki “Krisztusban van, új teremtmény”. A “régiek elmúltak”, és “újjá lett minden”. A bántalmazás áldozatai gyakran érzik magukat másod-, vagy sokadosztályú embernek. Ez különösen a nemi erőszak és a molesztálás elszenvedői esetében igaz. Ezek az áldozatok mocskosnak érzik maguk, és azt képzelik be, hogy Isten is ilyennek látja őket. Az is előfordul, hogy mély gyűlöletet táplálnak fiatalabb énjük iránt, hiszen az engedte meg, hogy áldozattá váljanak. Isten Igéje azonban arra tanít minket, hogy ilyen-olyan módon mindannyian meg vagyunk törve, és mindannyian sárosak vagyunk (Rómabeliekhez 3:10, 23). Ha Isten az alapján ítélne meg minket, hogy (lelkileg és szellemileg) mennyire vagyunk töretlenek és tiszták, akkor mindenki csúfosan áthullana a rostán. A Krisztusba vetett hit általi megváltás azonban az újrakezdés lehetőségét is megadja nekünk. Ő a teljes abúzust magára veszi, és még az abuzálóért is megfizet. Cserébe az Ő igazságát, az Ő életét, és az Ő nevét adja nekünk (2.Korinthusbeliekhez 5:21; Ézsaiás 53:3-7).
A bántalmazás túlélői sokszor reménytelen esetnek érzik magukat, hiszen elhiszik azt a hazugságot, hogy az őket ért bántalmazás határozza meg az értéküket. Különösen igaz ez akkor, ha egész gyermekkorukon át ki voltak téve az abúzusnak. Ilyenkor az áldozatok úgy nőnek fel, hogy elhiszik Sátán személyüket lealacsonyító értékítéletét és a jövőjüket mérgező próféciáit. Időbe telik, amíg megértik, hogy mindaz, amit eddig igaznak hittek magukról, valójában hamis. Ezt a feldolgozási folyamatot egy képzett bibliai tanácsadóval kell folytatni. Egy bölcs tanácsadó segíthet az áldozatnak elfogadni az őt ért tetemes kárt, és megtanulni azt Isten igazságának fényében szemlélni. Az áldozat eljuthat arra, hogy úgy megbocsásson bántalmazóinak, ahogyan Isten is megbocsátott nekik (Efézusbeliekhez 4:32). A megbocsátás megszabadítja az áldozatot a szégyen és a fájdalom szűnni nem akaró érzésétől, és egyben képessé teszi őt arra, hogy újra megtanuljon szeretni és bízni. Az abúzus túlélőinek ezrei leltek reményre és gyógyulásra azáltal, hogy régi énjüket teljesen hagyták feloldódni a krisztusi új identitásukban, valamint hogy megengedték, hogy immáron Jézus határozza meg a jövőjüket.
Egyedül Isten képes a múltbéli abúzus tehetetlenségét a jövőbeli szolgálat szilárd alapkövévé tenni. Isten a Szavát adja arra, hogy minden dolog, még a múlt fájdalmas eseményei is, a javunkra válnak, ha szeretjük Őt, és az Ő életünkre vonatkozó akaratát keressük (Rómabeliekhez 8:28). Ő minden áldozatot arra hív (f)el, hogy lépjen ki az “áldozati” státuszából, és tanulja meg úgy látni magát, mint aki erőbe és méltóságba van felöltözve (lásd Példabeszédek 31:25 EFO 2012). A gyógyulás akkor kezdődik, amikor mindent Isten trónja elé viszünk, és mindent elengedünk.
English
Hogyan kerekedhetek felül a múltbéli abúzus fájdalmán?
