Kérdés
Hogyan kerekedhetek felül önnön büszkeségem bűnén?
Válasz
Egy családlátogatásra utazó baseballjátékos beszélgetésbe elegyedett egy idősebb úrral, aki mellette ült a repülőn. A zöldfülű újonc örült, amikor útitársa érdeklődést tanúsított a baseball iránt, így a fiatal labdajátékos el is kezdett dicsekedni a pályán felvonultatott atlétikai képességeivel. A repülőút alatt a bokorugró elbüszkélkedett a merészen ellopott base-ekkel, a jó labdameneteket lezáró, pályáról kiütött labdákkal, és azokkal a diving-fogásokkal, amelyekkel a duplát többször is outtá változtatta. Amikor a repülőgép leszállni készült, a nagydumás minor ligás újonc megtudta, hogy az udvarias úriember, aki olyan figyelmesen hallgatta őt, voltaképp Hank Aaron, a baseball Dics-Csarnokának örökös tagja, akinek páratlanul hosszú, huszonhárom évig tartó major league baseballkarrierje volt. A hencegő kispályás - saját bevallása szerint is - értékes leckét kapott alázatból.
A büszkeséget önmagunkról alkotott magasztos véleményként, szüntelen önmagunk körül való forgásként is meg lehet határozni. A büszkeség olyan jellemhiba, amit másokban megvetünk, magunkban viszont szabadon felmentünk, sőt, igazolunk is. Sok teológus úgy véli, hogy a büszkeség, nem pedig a részegség, a házasságtörés, vagy a gyilkosság a leghalálosabb bűn, hiszen a büszkeség bűne volt az, ami Lucifer lázadásához (Ézsaiás 14:14)-, valamint az első emberpár Isten hatalmának bitorlására tett kísérletéhez vezetett az Édenkertben (1Mózes 3:5). A büszkeség egyben számos más bűn forrása is.
Isten figyelmeztetése, mely szerint a megromlás előtt kevélység-, a bukás előtt pedig felfuvalkodottság jár (Példabeszédek 16:18), tartalmilag újra és újra megjelenik a Szentírás hasábjain. Egy különösen figyelemre méltó bibliai epizód, Nabukodonozor babiloni király igaz története, e sok ország feletti uralkodó dicsekvésével kezdődik, bukásával folytatódik, majd kevély büszkesége bűnének Isten előtti beismerésével ér véget. Miután Isten Dániel próféta által kellőképpen figyelmeztette őt gőgös természetére, Nabukodonozor király vára vaskos kőfalára állva és önmagát magasztalva a következő szavakat mondta: "...Ez az a nagy Babilon, amelyet én építettem királyi székhellyé hatalmam teljében, fenségem dicsőítésére!" (Dániel 4:27, MBT). Isten - az előzetes figyelmeztetések után - menten meg is ítélte a király büszkeségét, és a következő hét évben az egykor hatalmas uralkodó négykézláb, vadállat módjára a földön mászott, és a palota gyepén legelt. Nabukodonozor őfelsége a királyi palota válogatott bársony szövetei közül rongyokba került, a rakásig telt asztal finomságai helyett abrakot rágott, és ezzel egy hétéves tanfolyamba kezdett a büszkeség veszélyeiről, valamint az alázat erényeiről.
Mégis hogyan lehet tehát felülkerekedni a büszkeség súlyos bűnén? - tolakodik a kérdés. Először is, meg kell értenünk, hogy a büszkeség, a kábítószerekhez hasonlóan, függőséget okoz, és ártalmas a jólétünkre. Minél többet tápláljuk a büszkeséget, annál erősebb lesz a szorítása. A büszkeség egy utálatos felöltő, amelyet nem könnyű levetni, természete pedig csalárd: aki azt hiszi, hogy elérte már az alázatosságot, valószínűleg téved. D. L. Moody prédikátor így szokott volt imádkozni: "Uram, tégy alázatossá, de ne hagyd, hogy észrevegyem, mikor épp az vagyok".
Mikor felismertük, majd beismerjük, hogy a büszkeség megvetette a lábát az életünkben, akkor bármelyik más bűnhöz hasonlóan valljuk azt meg Megváltónknak (1János 1:9). Miután megvallottuk a büszkeség bűnét, a Szent Lélek belekezdhet e jellemhibánk kijavításába, hogy ezáltal is minél inkább Jézus Krisztus hasonlatosságára formáljon minket. Boldogok lehetünk, mert tudjuk, hogy mikor Isten egyszer már elkezdte bennünk a "jó munkát", akkor azt teljességre is fogja vinni (Filippi 1:6, MBT alapján).
Ahogyan a minor ligás baseballjátékos megtanulta az alázatosság leckéjét, miután Hank Aaronnak dicsekedett, úgy fogjuk mi is megérteni a büszkeség ostobaságát és bolondságát, ha a Teremtőnkhöz hasonlítjuk magunkat, és Vele állítjuk magunk szembe. Még a világ Henry Fordjai, Thomas Edisonjai, és Elon Muskjai sem mondhatják el magukról joggal, hogy ők segítettek a föld alapjait lerakni, valamint annak mértékeit meghatározni (lásd Jób 38:4-5). Ezt kizárólag Isten állíthatja magáról. Isten kifürkészhetetlen teremtésének árnyékában, a legnagyobb teljesítményeink is olyan jelentéktelenek, mint egy vakondtúrás az Empire State Building mellett.
Önnön büszkeségünk legyőzése érdekében a zsoltároshoz hasonlóan nekünk is újra és újra emlékeinkbe kell idézzük a Krisztus megváltása előtti létállapotunkat: [Isten] "...kivont engem a pusztulás gödréből, a sáros fertőből, és sziklára állította fel lábamat, megerősítvén lépteimet" (Zsoltárok 40:3 - betoldva). Észbe kell vegyük a felettünk őrködő kegyelmet: "De Isten kegyelme által vagyok, a mi vagyok; és az ő hozzám való kegyelme nem lőn hiábavaló..." (1Korinthus 15:10). El kell ismerjük, hogy mindenünk, amink csak van, Isten ajándéka: "Mert kicsoda különböztet meg téged? Mid van ugyanis, a mit nem kaptál volna? Ha pedig úgy kaptad, mit dicsekedel, mintha nem kaptad volna?" (1Korinthus 4:7).
Ha pedig sikerült felülkerekednünk büszkeségünkön, akkor azért az Urat kell dicsérjük és magasztaljuk. A hét év ridegtartásától és állati szennyétől bűzlő, immár alázatos Nabukodonozor király képes volt szívből ezt mondani: "Amikor eltelt ez az idő, én, Nebukadneccar, föltekintettem az égre, és értelmem visszatért. Áldottam a Felségest, dicsőítettem és magasztaltam az örökké élőt, mert az ő uralma örök uralom, és királysága megmarad nemzedékről nemzedékre. A föld minden lakóját semminek tekinti, tetszése szerint bánik a menny seregével és a föld lakóival. Senki sem foghatja le a kezét, és senki sem mondhatja neki: mit csinálsz? Abban az időben értelmem visszatért, és királyságomhoz méltóan visszatért tündöklő dicsőségem is. Az udvari emberek és a főurak fölkerestek engem, visszahelyeztek királyságomba, és még nagyobb hatalomra jutottam. Most azért én, Nebukadneccar, dicsérem, magasztalom és dicsőítem a mennyei Királyt, mert minden tette helyes, eljárása igazságos, és meg tudja alázni azokat, akik kevélyen élnek" (Dániel 4:31-34, MBT).
A büszkeség kétségkívül a kárunkra van. Az alázat ezzel szemben a mi javunkat szolgálja. A büszkeség leküzdésének talán utolsó eleme az alázat őszinte, szívből jövő vágya. Ha valóban felérjük a büszkeség veszélyeit, menekülni fogunk előle. Amikor felismerjük az alázat hatalmas áldásait, vágyni fogunk rá.
English
Hogyan kerekedhetek felül önnön büszkeségem bűnén?
