Kérdés
Van kézzelfogható bizonyíték rá, hogy Földünk egy fiatal bolygó, amint azt a Biblia állítja?
Válasz
A Bibliában leírt fiatal Föld valós korára vonatkozólag rengeteg bizonyíték áll rendelkezésünkre. Ezzel szemben áll az általános iskolákban, a főiskolákon és a médiában elterjesztett nézet hegemóniája, amely már több generáció óta az idős-Föld tézisét propagálja. Így hát nem kell azon csodálkoznunk, hogy a legtöbb tudós az idős-Föld elképzelés mellett tör pálcát, hiszen kizárólag ezt a nézetet sajátíthatta el tanulmányai során. Hasonlóan hozzájuk a kollégáik is ezt a nézetet vallják, mintegy megerősítvén ezzel vélekedésüket. A más nézeten lévők száma a tudományos táboron belül is egyre csak nő. Ez a jelenség azzal magyarázható, hogy egyre több tudós szembesül azon nagyszámú bizonyítékok tömegével, ami erősen kétségbe vonja az idős-Föld elképzelést.
Azt persze nem állíthatjuk, hogy mindenki, aki szembesül a bizonyítékokkal, rögtön el is fogja vetni az idős-Föld tézist. Egyesek, akik ezen bizonyítékokat közelebbről vizsgálták nem feltétlenül arra jutottak, hogy a régi nézet elvetendő, hanem arra, hogy olyan jelenségekkel találkoztak, amelyek eltérnek a „normális" megfigyelésektől, és hogy ezek még további magyarázatra szorulnak. Mások úgy gondolják, hogy ezek a bizonyítékok nem állják ki a tüzetes tudományos vizsgálat próbáját. Megint mások úgy tekintenek az egész témára, mint aminek a tényállásait vallásos fanatisták tudatosan forgattak ki saját érvelésük alátámasztására.
Semmi kétség, hogy vallásos fanatisták igencsak hajlanak a tények elferdítésére, pusztán hogy saját álláspontjukat igazolják. Azonban a másik tábor tudósai ugyanilyen bigott magatartásra hajlanak, főleg mikor karrierjük és szakmai jóhírük forog kockán. Ez az emberi természet sajátja. Igaz az is, hogy egyes bizonyítékok, melyek a fiatal-Föld mellett érveltek, tüzetesebb vizsgálatot nem álltak ki. Ez azonban mit sem változtat azon, hogy számos bizonyíték kiállta ezt a próbát. Napjainkra már számos professzionális képzettségű tudós, kik mind szakemberek saját vizsgálati területükön, elképzelhetőnek-, vagy egyenesen kényszerítő erejűnek tartja a fiatal-Föld mellett szóló bizonyítékokat. Lássunk hát pár ide vonatkozó példát:
A kontinentális erózió és a fosszilis maradványok. A kontinensek olyan ütemben erodeálódnak, hogy amennyiben nem volnának tektonikus mozgások, meteorzáporok, és vulkáni kitörések, akkor kevesebb mint 25 millió év alatt már az egész Föld, így a legmagasabb hegyvonulat, mint a Mt. Everest is, teljesen síkká kellett volna váljon. Az erodáció ilyen üteme mellett a sok millió éves fosszilis maradványoknak már régen le kellett volna bomlaniuk, különösen a magas fekvésű tájakon. A valóság viszont egy másik képet mutat. Ebből könnyen le lehet vonni azt a következtetést, mely szerint a fosszilis maradványok nem lehetnek sokmillió évesek. A kőzettani (földtani) rétegek tagozódásáról kialakított elméleteinket igencsak revidiálni kellene, amennyiben ez az állítás igaznak bizonyul (lásd a Geological Column című angol nyelvű cikkünket).
A földalatti folyadékok nyomása. Mikor egy fúrótorony olajat talál, akkor a nyersolaj néha szökőkútszerűen, óriási nyomással tör elő. Ennek egyszerűen az az oka, hogy az olaj tetemes nyomás alatt van, ami a felette elhelyezkedő kőzetrétegekből ered. Más földalatti folyadékokhoz soroljuk még a szintén roppant nyomás alatt lévő földgázt és vizet. Mivel a felső kőzetrétegek geológiai értelemben véve viszonylag jó áteresztőképességgel bírnak, így mind ezek az anyagok, mind pedig a nyomás kevesebb mint 100 ezer év leforgása alatt el kellett volna illanjon. Ezek a földalatti nyersanyagkészletek azonban állandó nyomás alatt vannak. Ez a megfigyelés is erősen megkérdőjelezi a kőzettani rétegek tagozódásáról alkotott elméletek helyességét, valamint az ősinek vélt nyersanyagkészletek „ősi" korát.
Globális lehűlés. Lord Kelvin (William Thomson) volt az első fizikus és feltaláló a 19. században, aki rámutatott arra, hogy amennyiben a bolygónk kiindulási állapota a fehéren izzó féméhez hasonlítható, akkor a jelenlegi hőmérsékleti viszonyokat nem 4,6 milliárd év leforgása alatt érte el planétánk, mint azt a uralkodó elmélet feltételezi, hanem jó pár milliárd évvel korábban. Az idős-Föld elméletének védői itt meg szokták azt is említeni, hogy a bolygó radioaktív bomlása nagyban lassította volna a lehűlés folyamtát, így az általuk megadott adat stimmelhet. A fiatal-Föld elméletének szószólói erre úgy felelnek, hogy amennyiben nagyon nagyvonalúan kalkulálnánk is a radioaktív bomlás következtében létrejött hő mennyiségét, a Föld már akkor is lényegesen hamarabb elérte volna mai hőfokát.
A Hold recessziója. A Hold lassan de biztosan egyre távolabb mozdul el a Földünktől. Ez azzal a ténnyel áll összefüggésben, mely szerint a Föld forgása folyamatosan lassul, aminek számos más faktor áll a hátterében, úgy mint a hullámtörés jelensége stb. A Hold recesszióját az 1600-as évek végén az az Edmund Halley nevű asztrológus állapította meg először, akinek a nevéhez fűződik a 76 éves pályán mozgó közismert üstökös felfedezése. Abból kiindulva, hogy ma mekkora a Hold recessziójának az üteme, valamint a régebbi feljegyzések alapján megállapítva azt, hogy a recesszió mértéke folyamatosan fokozódik, fizikusok kiszámolták, hogy Földünk és hű kísérőjének viszonya nem lehet régebbi 1,2 milliárd évnél (az angol nyelv ismerői az alábbi webcímen megtekinthetik, hogy milyen számításokkal támasztják alá az előbbi megállapítást: http://www.creationscience.com/). Ez jó 3,4 milliárd évvel kevesebb idő, mint azt az idős-Föld tézisének védői hajlandóak elfogadni. Arról nem is beszélve, hogy minél közelebb van a Hold bolygónkhoz, annál nagyobbak a hullámfázisokra gyakorolt hatása, azaz ha elég messze tekintenénk vissza az időbe, akkor jó eséllyel olyan állapotokat találnánk, melyben naponta kétszer a teljes élővilág víz alá kerülne.
A kambrián időszak előtti cirkónok hélium kibocsátása. A Hélium elem a Föld belsejében képződik olyan instabil radioaktív anyagok bomlásánál, mint az uránium és a thórium. Ennek a bomlásnak egy része olyan kristályokon belül megy végbe, melyeket gyűjtőnéven cirkónoknak neveznek. A mélységtől és a hőmérséklettől függően a cirkónokból eltérő ütemben szökik a hélium. Ennek a diffúziónak az üteme ismert. A szakterület dedikált tudósai felfedezték, hogy olyan helyeken, ahol már (állítólag) egy milliárd évnyi uránium lebomlás ment végbe, ott egyszerűen túl sok hélium van még mindig a kristályokba zárva. Mintha nem lett volna elég idő arra, hogy a hélium diffundáljon a cirkónokból. Ez a megfigyelés további felvetéseket is maga után von.
Először is ez a megfigyelés jó eséllyel elindíthatja a legelterjedtebb kormeghatározási eljárás, a rádiókarbonos kormegállapítás helyességének felülvizsgálatát. A tudósok azért hiszik, hogy egy milliárd évnyi uránium bomlás ment végbe a cirkónokon belül, mert bizonyos feltételezéseik vannak a meg nem figyelt és meg nem figyelhető földtörténeti múltról (lásd a Radiometric Dating cikkünket angolul). Az egyik feltételezés szerint a radioaktív bomlás üteme mindig változatlan volt. A cirkónokban található túl magas hélium koncentráció azonban ellentmond ennek a feltevésnek és sokkal inkább azt mutatja, hogy a földtörténet során nagyon rapszódikusan, és teljesen más ütemben is alakulhatott a radioaktív bomlás.
Másodszor pedig, mivel a cirkónok elsődleges lelőhelye a prekambrián időszak földrétegei, ezért a földréteg kialakulásáról és tagozódásáról alkotott elméletet is felül kell vizsgálni (lásd újra a Geological Column cimű angol cikkünket). Ezek, és számos más hasonló tudományos bizonyíték érvel a fiatal-Föld tézise mellett, amelyek a Biblia teremtéstörténetének szavahihetőségét csak tovább igazolják.
English
Van kézzelfogható bizonyíték rá, hogy Földünk egy fiatal bolygó, amint azt a Biblia állítja?
