Kérdés
Vajon a kereszténynek foglalkoznia kell a fizikai megjelenésével?
Válasz
A fizikai megjelenés (csupán) azon vonatkozásban fontos Isten számára, hogy az fényt vet teremtői képességeinek dicsőségés mivoltára. Így értékelnünk kell tehát a külső szépséget is, amit maga Isten adott az embernek, az Ő legösszetettebb és legcsodálatosabb teremtményének. Ugyanakkor az Ő szépségét valójában olyan módo(ko)n tükrözzük, amit nem is érthetünk-, fel sem foghatunk teljesen. Isten a külsőségeknek is tulajdonít egy bizonyos értéket; ha ezt nem így tenné, könnyen lehet, hogy mindannyian egyformán néznénk ki. Nincs tehát azzal semmi baj, ha a fizikai szépséget is észrevesszük és azt a helyén kezeljük.
Nem szabad azonban elfelednünk, hogy Isten a szívünket-, nem pedig a fizikai megjelenésünket ítéli meg (1.Sámuel 16:7). A belső ember valójában messze nagyobb alkotás, mint külső, fizikai testünk. Olyan lélek van bennünk, amely soha meg nem hal, mely vagy a mennyben, vagy pedig a pokolban él majd örökké. Szívünk, azaz a belső lényünk teljessége, megannyi gondolatra és érzésre képes, melyek mind Isten komplexitását tükrözik vissza. Nem szabad abba a csapdába esnünk, hogy elhiggyük, a külsőnk alapot adhat a büszkélkedésre – megjelenésünkre nem szabad olyan eszközeként tekintsünk, amellyel embertársainkat irigykedésre késztethetjük. Valódi szépségünk belülről kell fakadjon, nem pedig abból a testi szépségből, amelynek megléte vagy hiánya alapján a világ pálcát tör az emberek felett. Az 1.Péter 3:3-5-ben Péter apostol arra inti az asszonyokat, hogy ékességük "...ne legyen külső, hajuknak fonogatásából és aranynak felrakásából vagy öltözékek felvevéséből való; Hanem a szívnek elrejtett embere, a szelíd és csendes lélek romolhatatlanságával, a mi igen becses az Isten előtt. Mert így ékesítették magokat hajdan ama szent asszonyok is, a kik Istenben reménykedtek, engedelmeskedvén az ő férjöknek."
Elsősorban tehát nem a külső megjelenésünkre kellene összpontosítanunk. Ha csupán azért próbálunk mindig ideális súlyban lenni, a legmenőbb ruhákat viselni, kozmetikushoz járni stb., hogy másokat lenyűgözzünk, akkor a fizikai megjelenésünk máris büszkeségünk forrásává vált. Jobb volna inkább alázattal alakítani megjelenésünk, sem mint szüntelenül a világ percenként változó elvárásai után loholni. A Máté 23:12 igeverse ma is így szól hozzánk: "Mert a ki magát felmagasztalja, megaláztatik; és a ki magát megalázza, felmagasztaltatik." Jakab levelének 4:6 igehelyén pedig ez áll: "Az Isten a kevélyeknek ellenök áll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ád."
Óvakodnunk kell mindentől, ami távolabb visz-, és végül eltávolít minket Isten közelségétől. Ide soroljuk annak jelenségét is, hogy a világ túl gyakran túlságosan nagy hangsúlyt fektet a külsőségekre. Istennek nem az az akarata, hogy a világot-, vagy a benne lévő dolgokat szeressük (1.János 2:15), így nem szabad akképp gondolkodnunk, ahogy a világ gondolkodik (Rómabeliekhez 12:2). Isten hihetetlenül változatos teremtése által mutatta meg nekünk csodálatos erejét, szépségét és szeretetét. Jól tesszük tehát, ha törekszünk az alázatra, hogy nehogy a bálványimádás csapdájába essünk, és a Teremtő helyett a teremtett személyeket és dolgokat kezdjük imádni (Kolossébeliekhez 3:5).
English
Vajon a kereszténynek foglalkoznia kell a fizikai megjelenésével?
