Kérdés
Mik azok a főbűnök?
Válasz
A római katolicizmus azt tanítja, hogy a főbűnök képezik minden egyéb bűn gyökerét és forrását. E tanítás legkorábbi előzményei a Krisztus utáni a negyedik században élt szerzetes, név szerint Pontoszi Evagriosz munkásságára vezethetők vissza, aki eredetileg nyolc “gonosz gondolatot” sorolt fel, úgy mint a torkosságot, a bujaságot vagy paráznaságot, a fösvénységet, a kedvtelenséget vagy szomorúságot, a haragot, a csüggedést vagy közömbösséget, a kevélységet és a büszkeséget. Később, a hatodik században, a nagynak nevezett Gergely pápa ezt a nyolcas csoportot héttagúra redukálta. Gergely a kevélységet a büszkeség-, a kedvtelenséget pedig a szomorúság alá sorolta be, továbbá az irigység hozzáadásával formálisan is létrehozott egy olyan listát, amely csak hét “fő”- vagy “halálos bűnt” tartalmazott. A főbűnök között ma a következő bűnöket tartják számon: kevélység, fösvénység, bujaság, irigység, torkosság, harag és a jóra való restség.
Maga a főbűn megnevezés a latin caput, azaz “fej” szóra vezethető vissza. Aquinói Tamás később már nem is “bűnöknek”, hanem “vétkeknek” nevezte őket. Aquinói kinyilvánította, hogy voltaképp csak az tekinthető főbűnnek, amely olyan kívánatos eredménnyel kecsegtet, hogy annak elérése érdekében az ember sok más bűnt is elkövet. Ennek értelmében minden bűn egy adott vétekre vezethető vissza, amelyből ered. Szemléltetésképpen vegyünk egy példát. Tegyük fel, hogy egy illető a szomszédja feleségére vágyakozik, azaz buja gondolatokat táplál iránta – ez a vétek arra késztetheti, hogy házasságtörést kövessen el, hogy több embernek is hazudjon, hogy elhanyagolja-, vagy akár el is hagyja a családját, sőt talán még fizikailag is bántalmazzon másokat. A férfi így megszaporodó bűneinek fő mozgatórugója azonban maga az eredeti főbűn-, ez esetben a kéjvágy marad.
Igaz, hogy a kevélység, a fösvénység, a bujaság, az irigység, a torkosság, a harag és a jóra való restség egytől-egyig bűnök, mint ahogy az is igaz, hogy a szív ezen gonosz vágyai könnyen más bűnök elkövetéséhez vezethetnek (lásd Máté 15:19). Mégis hiba volna azt gondolni, hogy a hét főbűn vagy a hét halálos bűn bármelyik másik bűnnél rosszabbnak minősül Isten szemében. Isten szemében minden bűn egyenlően rossz, ugyanis mindegyik “céltévesztés” (Isten szentségének elvétése). Ennek értelmében a lopás nem rosszabb, mint a büszkeség, vagy a kapzsiság nem rosszabb, mint a hazugság; nincsenek kis és nagy bűnök, a mi szent és tiszta Istenünk számára ugyanis minden bűn egyformán sértő. Isten nem tud és nem is hajlandó semmiféle bűnt beengedni az Ő szent jelenlétébe – egyetlen egyet sem (Habakuk 1:13).
A Biblia sehol sem említi a főbűnök vagy a halálos bűnök külön csoportját – nevezzük őket bárhogy is; az Úr azonban említést tesz néhány számára gyűlöletes dologról, és ezeket valóban listaszerűen fel is sorolja: “E hat dolgot gyűlöli az Úr, és hét dolog útálat az ő lelkének: A kevély szemek, a hazug nyelv, és az ártatlan vért ontó kezek, az álnok gondolatokat forraló elme, a gonoszra sietséggel futó lábak, a hazugságlehelő hamis tanú, és a ki szerez háborúságokat az atyafiak között!” (Példabeszédek 6:16-19). Minden bűn halálra vezet (Rómabeliekhez 6:23). Hála azonban Istennek, hogy Jézus Krisztus vére által minden bűnünket megbocsáthatóvá teszi – még a “főbűnöket” is.
English
Mik azok a főbűnök?
