Kérdés
Emlékezni fogunk a földi életünkre a mennyben?
Válasz
Az Ézsaiás 65:17-ben ez áll: „Mert én új eget és új földet teremtek, a régire nem is emlékeznek, senkinek sem jut eszébe." Némelyek úgy értelmezik az Ézsaiás 65:17-et, hogy a mennyben nem fogunk emlékezni a földi életünkre. Egy verssel korábban azonban, az Ézsaiás 65:16-ban a Biblia azt mondja: „Feledésbe mennek a régi bajok, eltűnnek szemem elől." Valószínű, hogy csak a „régi bajok" merülnek feledésbe, nem minden emlék. Az emlékezetünk tulajdonképpen megtisztul, meggyógyul, helyreáll és megújul, nem pedig elvész. Semmi oka sincs, amiért ne emlékezhetnénk földi életünkre. Azok az emlékek, amelyek megtisztulnak, a bűnnel, fájdalommal és szomorúsággal lesznek kapcsolatban. A Jelenések 21:4 azt mondja: „letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak."
Hogy a régi dolgok nem jutnak eszünkbe nem azt jelenti, hogy az emlékeink kitöröltetnek. A prófécia az új környezet csodálatos minőségére utalhat. Az új föld olyan lenyűgöző, olyan észbontó lesz, hogy mindenki megfeledkezik a jelenlegi föld robotolásáról és bűneiről. Az a gyerek, aki fél a szoba sötétjétől éjszaka, másnap teljesen megfeledkezik róla a játszótéren. Ez nem azt jelenti, hogy emlékei kitörlődtek, csak hogy a napfényben nem jutnak eszébe.
Továbbá fontos különbséget tenni az örök lét és a jelenlegi menny között. Amikor egy hívő meghal, a mennybe jut, de az nem a végső állomás. A Biblia szerint az „új ég és új föld" lesz az állandó otthonunk. Mindkét fent idézett igeszakasz (Ézsaiás 65:17, Jelenések 21:1) az örök létre utal, nem a jelenlegi mennyre. Az az ígéret, hogy minden könny letöröltetik, csak a nyomorúság, az utolsó ítélet és az univerzum újrateremtése utáni időre vonatkozik.
Apokaliptikus látomásában János szomorúságot lát a mennyben: „...láttam az oltár alatt azoknak a lelkét, akiket az Isten igéjéért öltek meg, és azért a bizonyságtételért, amelyet megtartottak." És hatalmas hangon kiáltották: „Urunk, aki szent és igaz vagy, meddig nem ítélsz, és meddig nem állsz bosszút a mi vérünkért azokon, akik a földön laknak?"" (Jelenések 6:9-10) János nyilvánvalóan a mennyben van (Jelenések 4:1-2), és látja és hallja azokat, akik nyilvánvalóan emlékeznek az igazságtalanságra, amely őket érte. Hangos kiáltásuk a bosszúért arra enged következtetni, hogy a jelenlegi mennyben emlékezni fogunk földi életünkre, beleértve a rossz dolgokat is. A Jelenések 6-ban leírt jelenlegi menny viszont ideiglenes, és át fogja adni helyét a Jelenések 21-ben lefestett örök létnek.
Lázár és a gazdag ember története (Lukács 16:19-31) további bizonyítékként szolgál arra, hogy a halottak emlékezni fognak földi életükre. A gazdag a pokolban arra kéri Ábrahámot, hogy küldje vissza Lázárt a földre, hogy figyelmeztesse a gazdag testvéreit arra a sorsra, amely a gonoszokra vár (27-28.v.). A gazdag nyilvánvalóan emlékszik rokonaira. A saját öncélú életére és bűnös élvezeteire is emlékszik (25.v.). A gazdag ember emlékei részévé válnak a nyomorúságának. A történet nem említi, hogy Lázárnak volnának emlékei, de Ábrahám minden bizonnyal tudatában van mindannak, ami a földön zajlik (25.v.). Amíg nem kerülünk az örök létbe, addig az igazak nem hagyják maguk mögött a szenvedéseiket.
English
Emlékezni fogunk a földi életünkre a mennyben?
