Kérdés
Pontosan mit ért a Biblia az alatt, hogy Isten megalázza a kevély szemeket?
Válasz
A Magyar Értelmező Kéziszótár a "gőgös" szót egy "önteltségében másokat megvető, nagyon büszke" személy attribútumaként definiálja. Ez a szó a Bibliában mindig a "szellemében felfuvalkodott, embertársait lenéző, magát mások fölé emelő" emberre használatos, tehát mindig negatív értelemben-, legtöbbször pedig az alázat ellenpólusaként jelenik meg.
A Példabeszédek könyvének 6:16-19 igerésze a következő, Istennek kicsit sem tetsző dolgokat sorolja: "E hat dolgot gyűlöli az Úr, és hét dolog útálat az ő lelkének". Legelsőként a "kevély" azaz gőgös szemek említettnek, amit aztán a hazug nyelv, az ártatlan vért ontó kezek, az álnok gondolatokat forraló elme, a gonoszra sietséggel futó lábak, és az egymáshoz barátságosak között is széthúzást szító hamis tanú követi (Károli). A Példabeszédek 21:4-ben (SZIT) említett gőgös szemek, a büszkeségben fuldokló szívvel együtt bűnnek számítanak. A gőgös tekintet (MBT), és a szemek fennhéjázása kifejezések gőgös, felfuvalkodott viselkedést jelölnek. Az emberi szív olyan általános beállítódása ez, amely arra készteti annak tulajdonosát, hogy megvetéssel vagy "lenézéssel" tekintsen másokra. A gőgös ember embertársai-, végső soron pedig Isten fölé helyezi magát.
Amikor valaki gőgös, akkor ő válik önnön univerzuma középpontjává, hiszen minden csak körülötte forog - vagy ő legalábbis így hiszi. Az ilyen szellemi állapotban lévő ember kevéssé, vagy egyáltalán nem ad mások szavára, és így Isten kinyilvánított akaratának meghallására sem hajtja oda fülét. A kevélység, a gőg azonban valójában épp annak a fának a vaskos törzse, amelyből minden más bűn kihajt. Amikor mi vagyunk önnön világunk középpontjában, akkor az lesz a helyes, amit mi akarunk, azaz minden megengedhetővé, törvényessé válik számunkra (lásd az öntörvényű szavunk jelentését - a fordító megjegyzése).
Isten viszont ellenáll a kevélynek, a gőgös embernek. A Szentírásban újra és újra azzal szembesülünk, hogy Isten megalázza a gőgösöket és a kevélyeket (2Sámuel 2:28; Zsoltárok 18:28; Ézsaiás 2:11, 5:15; Ezékiel 16:50). A Példabeszédekben két ízben is arról olvasunk, hogy a romlást és az esést rendre kevély gőg előzi meg (16:18, 18:12). Az Újszövetség világosan beszél a gőg veszélyeiről, és többször is óva int, hogy kerüljük el azt. Jakab és Péter apostol egyaránt arra figyelmeztet, hogy Isten ellenáll a kevélyeknek (Jakab 4:6, 1Péter 5:5).
A büszkeség ellen sajnos egyikünk sem immunis. A Biblia több esetben is beszámol olyan, egyébként jól indult emberekről, akiket a büszkeség így vagy úgy, elgáncsolt és romlásba taszított. Az istenfélő Uzziás király leprával sújtatott, mert gőgjében önkényesen maga vette át a pap helyét, hogy illatáldozatot mutasson be az Úrnak (2Krónikák 26:16). Ezékiás király a nagy birtoka és számos java felett érzett büszkesége végül szintén Isten fenyítését hozta rá (2Krónikák 32:25). Péter apostol büszke kijelentése, mely szerint ő - más, a nála erőben nyilván kisebb és hitben alacsonyabb apostolokkal szemben - márpedig soha nem fogja elhagyni Jézust (Máté 26:33-35), gyorsan hamisnak bizonyult, mikor többször is megtagadta Őt (Máté 26:69-75).
A kevélység, a gőg, azaz a büszkeség potenciális veszélye a fő oka annak, hogy a Szentírás ismételten alázatra buzdít. Az egyes kulcsfontosságú igeszakaszokon való ismételt és elmélyült elmélkedés leküzdheti a minden ember keblében forrongó büszkeségre való hajlamot. A Korinthusbeliekhez írt első levél 4:7 igeverse arra tanít minket, hogy mindenünk, amink csak van, Istentől való ajándék, ezért bőven van okunk hálásnak lenni (a hálás szív ugyanis a felfuvalkodás igen hatásos ellenszere - a fordító megjegyzése). Az 1Péter 5:6 és a Jakab 4:6 igeverse is alázatosságra int, explicite kimondván, hogy Isten kegyelmet ad az alázatosoknak. Az Ézsaiás 66:2 igeverse egészen odáig megy, hogy bátran kimondja, hogy amennyiben az ember szívében alázat van, az célzottan ráirányítja Isten figyelmét az adott személyre. Kizárólag a szívbéli alázat képes megvilágítani a helyes utat előttünk, és ezzel helyes perspektívát adni nekünk. A büszke, gőgös szív - vagy ha úgy tetszik, a kevély szem - formálhatatlanná, megjobbíthatatlanná teszi az embert. Az ilyen embernek viszont ellenáll Isten.
English
Pontosan mit ért a Biblia az alatt, hogy Isten megalázza a kevély szemeket?
