Kérdés
Hogyan adhatom át minden aggodalmam és problémám terhét Jézusnak?
Válasz
Sok keresztény számára zavarba ejtő és egyidejűleg lehangoló valóság, hogy bár a Krisztusba vetett hitünk által már Istenhez tartozunk, mégis úgy tűnik, hogy sok esetben továbbra is jelen vannak azon problémák, amelyek a megváltásunk előtt is gyötörtek minket. Gyakran elbátortalanodunk és beleragadunk az élet sarába. Annak ténye azonban, hogy az Ó- és az Újszövetség egyaránt foglalkozik ezzel a problémával, jól mutatja, hogy Isten pontosan tudatában van annak (is), hogy a gondok és a problémák ezen élet elkerülhetetlen velejárói. Nekünk is ugyanazt a megoldást kínálja, ami – hála Neki – a Zsoltárok könyvében és Péter apostol levelében már fel lett jegyezve. “Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz” (Zsoltárok 55:23), és “Minden gondotokat ő reá vessétek, mert néki gondja van reátok” (1.Péter 5:7).
E két igeversben több csodálatos igazság is bennefoglaltatott: Isten (minden helyzetben) megtart minket, soha nem hagy minket végképp elbukni, és minden tekintetben gondoskodik rólunk. Vegyük azonban egyiket a másik után: először is azt látjuk, hogy Isten kijelenti, hogy képes és hajlandó erőnk és támaszunk lenni – mind lelki, mind érzelmi, mind szellemi értelemben. Képes (és ami még jobb, hajlandó!) minden olyan dolgot, ami azzal fenyeget, hogy istentelen árként felénk tornyosulva elnyel minket, a javunkra fordítani. Isten Szavát adta, “...hogy azoknak, a kik Istent szeretik, minden javokra van, mint a kik az ő végzése szerint hivatalosak” (Rómabeliekhez 8:28). De ha mi olykor kételkedünk is Őbenne, Ő akkor is hű és igaz marad, és továbbra is a mi javunkra és az Ő dicsőségére munkálkodik. Isten azt is megígérte, hogy nem engedi, hogy egyetlen próbatétel is olyan naggyá váljon, hogy azt ne tudnánk Krisztus erejével elviselni és elhordozni, és hogy minden helyzetből meg fogja adni a kivezető menekülő utat, eszközt (1.Korinthusbeliekhez 10:13). Ezt úgy érti, hogy nem hagy minket ingadozni, pont mint ahogyan azt a Zsoltárok 55:23-ban is megígérte.
Mikor pedig (a ma vizsgált harmadik ígéretben) a szavát adja, hogy “néki gondja van” ránk, akkor azzal a többi ígérete mögött meghúzódó motivációjára is rávilágít. A mi Istenünk nem hideg, érzéketlen vagy szeszélyes. Sőt, Ő a mi szerető mennyei Atyánk, Aki gyengéd szívvel viseltetik gyermekei iránt. Jézus emlékeztet bennünket arra, hogy ahogyan egy földi apa sem tagadná meg gyermekeitől a kenyeret, úgy Isten is megígérte, hogy “jó ajándékokkal” lát el minket, mikor csak kérjük őt (Máté 7:11).
A jó ajándékok kérésének szellemében először tehát imádkoznunk kell, és el kell mondanunk az Úrnak, hogy hajlandóak vagyunk meghallani, amit a János 16:33 igeversben közölt velünk, ahol Jézus ezt mondja: “Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen én bennem. E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: és meggyőztem a világot.” Ezután érdemes arra kérnünk az Urat, hogy mutassa meg nekünk, Ő hogyan győzedelmeskedett a problémáink, a gondjaink, a haragunk, a félelmeink és bűntudatunk felett.
Az Úr az Ő élő Igéjén, a Biblián keresztül nyilatkoztatja ki nekünk, hogy miért van okunk “bizodalomra” és “jó reménységre”:
1) örüljünk a minket érő nehézségeknek és problémáknak, mert Isten a javunkra fordítja azokat. “...Dicsekedünk a háborúságokban is, tudván, hogy a háborúság békességes tűrést nemz, a békességes tűrés pedig próbatételt, a próbatétel pedig reménységet, a reménység pedig nem szégyenít meg... ” (Rómabeliekhez 5:3-5);
2) “aggodalmainkat” arra való lehetőségnek tekinthetjük, hogy gyakoroljuk magunkat a Példabeszédek 3:5-6 igerészben megírtakban: “Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál. Minden te útaidban megismered őt; akkor ő igazgatja a te útaidat”;
3) üssük el haragunk élét az Efézusbeliekhez 4:32 igeversben közöltek betartása által: “Legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok, megengedvén egymásnak, miképen az Isten is a Krisztusban megengedett néktek”; és
4) kezeljünk minden bűnös gondolatot és érzést úgy, hogy hitünket az 1.János 1:9 igazsága szerint ültetjük át tettekbe: “Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.” Minden problémánk leküzdhető az Isten Igéjébe vetett gyermeki tisztaságú hit által.
Isten nagyobb, mint minden gondunk és problémánk együttvéve – ennek a (f)elismerése elengedhetetlen ahhoz, ha (szellemi) győzelmet akarunk aratni életünkben. Bizonyos nehézségektől mindenki szenved, a Biblia ugyanis azt tanítja, hogy létezik “emberi kísértés”, vagyis olyan kísértés, amelyből – ha eltérő fokig is – de minden ember kiveszi részét (1.Korinthusbeliekhez 10:13). Nem szabad hagynunk, hogy a Sátán félrevezessen bennünket azzal, hogy minden problémánk a mi hibánkra vezethető vissza, hogy minden félelmünk és aggodalmunk biztosan valóra fog válni, hogy a haragunk minden esetben kárhoztat minket (vagyis hogy az mindig jogtalan), vagy azzal, hogy bűntudatunk mindig Istentől származik. Mikor azonban valóban bűnt követünk el, akkor azt igyekezzünk Isten elé vinni és megvallani, hiszen Ő kész rögtön megbocsátani és tisztára mosni minket. Ne vesztegessük időnket és erőnket a szégyenkezésre, hanem inkább fogjuk Istent szaván, Ő ugyanis valóban hajlandó és képes megbocsátani nekünk és megtisztítani minket. Nem létezik olyan föveny-súlyú bűn, amelynek terhe alól Isten ne tudna felszabadítani minket, amit ne tudna a tenger legmélyére vetni (lásd Zsoltárok 103:11-12).
Valójában érzéseink nagyrészt a gondolatainkból erednek, és bár azt nem tudjuk befolyásolni, hogy hogyan érzünk, azt viszont igen, hogy hogyan gondolkodunk. Isten pontosan ezt szeretné, hogy megtegyük. A Filippibeliekhez 2:5 igeverse ma is így szól minden keresztényhez: “Az a gondolkozásmód és törekvés uralkodjon hát bennetek is, amely a Krisztus Jézusban volt” (EFO 2012). A Filippibeliekhez írt levél 4:8 igerverse arra utasítja a keresztényeket, hogy olyan dolgokról gondolkodjanak, amelyek “igazak”, “tisztességesek”, “igazságosak”, “tiszták”, “kedvesek”, “jó hírűek” és “dicséretre méltóak”. A Kolossébeliekhez írt levél 3:2 igehelye pedig ma is azt üzeni, hogy “az odafelvalókkal törődjetek, nem a földiekkel.” Amint ezekben gyakoroljuk magunkat, meglátjuk majd, hogy bűntudatunk szépen alábbhagy.
Minden nap haladjunk lépésről lépésre, ne szertelenül, imádkozzunk azért, hogy Isten Igéje vezessen minket, olvassuk vagy hallgassuk Isten Igéjét, és elmélkedjünk azon, különösen mikor az élet nehézségei, gondjai és aggodalmai újra utunkat állják. A Krisztusnak való önmegadás és önátadás titka valójában egyáltalán nem titok – egyszerűen csak szívből meg kell kérjük Őt arra, hogy vegye magára “eredendő bűnünk” minden terhét, és legyen a Megváltónk (János 3:16). Engedjük meg Jézusnak megadó szívvel, hogy a mindennapi életünkben is Úr legyen!
English
Hogyan adhatom át minden aggodalmam és problémám terhét Jézusnak?
