Kérdés
Arra int-e a Biblia, hogy gyermeki hittel rendelkezzünk?
Válasz
Kérdés nélkül, a hit a keresztyén élet lényege. Az egész Biblia a hitre buzdít, mint olyasmire, ami elengedhetetlenül szükséges. Ami azt illeti, hit nélkül senki sem lehet kedves Isten előtt (Zsidók 11:6). A Zsidók 11 végig a hitről beszél és azokról, akik rendelkeztek vele. Ahogy az Efezus 2:8-9-ben is látjuk, a hit Isten ajándéka, nem pedig olyasmi, amit magunktól „termelünk ki”. A hit ajándékát minden hívő Istentől kapta, és a hit részét képezi Isten fegyverzetének: ez az a pajzs, amellyel „a gonosznak minden tüzes nyilát” kivédhetjük (Efezus 6:16).
A Biblia sehol sem int arra, hogy legyen gyermeki hitünk, legalább is nem ezekkel a szavakkal. A Máté 18:3-ban Jézus azt mondja, hogy ha be szeretnénk kerülni Isten országába, „olyanok [legyünk], mint egy gyermek” (Egyszerű). Jézus felhívása a tanítványok ezen kérdésére hangzott el: „Ki a nagyobb a mennyek országában” (1.v.)? Válaszként Jézus „odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította, és ezt mondta: „Bizony, mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki tehát megalázza magát, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában. És aki befogad egy ilyen kisgyermeket az én nevemben, az engem fogad be"” (2-5.v.).
Mikor tehát a tanítványok azon gondolkoznak, hogy mitől lesz „nagy” az ember a mennyben, Jézus egy új nézőpontot tár eléjük: a felfelé vezető út lefelé tart. Szelídségre van szükség (ld. Máté 5:5). Jézus arra inti a tanítványait (és minket), hogy igyekezzenek gyermeki szerénységet ragasztani a hitük mellé. Aki kész felvállalni a legkisebb szerepet, az lesz nagy mennyei nézőpontból. A kisgyermek nem rendelkezik ambícióval, büszkeséggel és gőggel, ezért jó példa előttünk. A gyermekek természetüknél fogva alázatosak és taníthatóak. Nem büszkék és képmutatóak. Az alázat egy jutalomszerző erény: „Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és ő felmagasztal titeket” (Jakab 4:10).
Noha a Máté 18:1-5 nem említi konkrétan a hitet, tudjuk, hogy nem pusztán az alázat juttatja be az embert a mennybe, hanem az Isten Fiába vetett hit. Az alázatos, szerény hitet joggal nevezhetjük gyermeki hitnek. Amikor Jézus meg akarta áldani a gyermekeket, azt mondta: „Engedjétek, és ne akadályozzátok, hogy hozzám jöjjenek a kisgyermekek, mert ilyeneké a mennyek országa. Bizony, mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba” (Márk 10:14-15). Hogyan fogadják a gyermekek az ajándékokat? Nyitottsággal, őszinteséggel és zabolázatlan örömmel. Az e fajta örömteli őszinteség kellene fémjelezze a mi hitünket is, amikor Krisztusban Isten ajándékát elfogadjuk.
A gyermekeket persze könnyen rá lehet szedni és félre lehet vezetni. A maguk ártatlanságában hajlamosak szem elől téveszteni az igazságot, és elragadtatni a mesék és fantáziák világába. De itt a gyermeki hit nem erre utal. Jézus alázatos, őszinte hitre szólított fel, és a gyermekek ártatlanságát hozta példaként. Gyermeki hitet tanúsítani annyi, mint szaván fogni Istent. Ahogy a gyermekek bíznak földi apjukban, úgy kell nekünk is bíznunk abban, hogy „a ti mennyei Atyátok [jókat ad] azoknak, akik kérik tőle” (Máté 7:11).
English
Arra int-e a Biblia, hogy gyermeki hittel rendelkezzünk?
