Kérdés
Mit tanít a Biblia a gyülekezet szerkezeti felépítéséről?
Válasz
Summásan azt mondhatjuk, hogy napjainkban négy különböző gyülekezeti irányítási forma létezik. Különbséget teszünk az episzkopális, a presbiteriánus, az egyházközségi, és a központi kormányzat nélküli irányítási modellek között, azonban azt már itt érdemes megjegyeznünk, hogy ezek nem csak az adott megnevezésű felekezetekre (episzkopális, presbiteriánus stb.) korlátozódnak. Vannak tehát olyan baptista gyülekezetek, amelyek a presbiteriánus berendezkedés szerint szerveződnek - csak hogy egy példát említsünk. Bár igaz, hogy ezek a szervezeti formák csupán közvetetten lettek levezetve a Szentírásból, vagyis konkrétan néven nem neveztetnek benne, bőven találunk olyan bibliai vezérelveket, melyek alá tartalmilag betagolhatóak.
A gyülekezet szervezeti felépítése - az egyház valós fője
Ha a gyülekezet szervezeti felépítését egy hierarchikus ábrán szeretnénk szemléltetni, akkor ebben a "vállalatban" Jézus Krisztus volna az alapító tag, az elnök, az ügyvezető igazgató, a pénzügyi igazgató, és a testület vezetője is. A Biblia szóhasználatával élve Krisztus a "mindenek felett való" fő az egyházban (Efézusbeliekhez 1:22 vö. Kolossébeliekhez 1:18). Az egyház az Ő teste, Ő pedig a "megtartója a testnek" (Efézusbeliekhez 5:23). Tudjuk, hogy az Úr Jézus egyházához fűződő kapcsolata belsőséges és szeretetteljes, hiszen "... szerette az egyházat, és Önmagát adta azért" (Efézusbeliekhez 5:25). Az Ő vágya pontosan az, "hogy majd Önmaga elébe állítsa dicsőségben az egyházat, úgy hogy azon ne legyen szeplő, vagy sömörgözés, vagy valami afféle; hanem hogy legyen szent és feddhetetlen" (Efézusbeliekhez 5:27).
A gyülekezet szervezeti felépítése - a gyülekezeti tisztségek
A lelkipásztor, aki nevét a juhok őrizőjéről, a pásztorról kapta, a gyülekezet emberi fője. A Szentírás idevonatkozó passzusai erősen azt sugallják, hogy a korai egyházban egy egész sornyi elöljáró, vén, felvigyázó, püspök töltötte be ezt a szerepet. Ezek ugyanis mind ugyanazon tisztség különböző aspektusait jelölik - lásd a kapcsolódó szócikkünket "A gyülekezeti vezetőség szervezését illetően milyen követendő mintát ad elébünk a Biblia?" címmel. Az elöljárók felelősek a gyülekezet vezetéséért, Isten Igéjének hű átadásáért, mint ahogy a gyülekezet intéséért és dorgálásáért is (Lásd 1.Timótheus 3:1-7 és Apostolok Cselekedetei 14:23.) Az a férfi tehát, aki ellátja a pásztor és a tanító feladatát, valójában egy az elöljárók közül.
A másik főbb gyülekezeti tisztséget a diakónus tölti be. A diakónusok olyan férfiak, akik a gyülekezet gyakorlati gondjait viselik, vagyis ők látogatják és ápolják a betegeket, időseket, és özvegyeket, ők azok, akik az épületek és az egyéb gyülekezeti tulajdon karbantartásáért felelősek stb. (lásd Apostolok Cselekedetei 6:1-6, valamint az 1.Timótheus 3:8-12).
A gyülekezet szervezeti felépítése - a különböző tisztségek közötti kapocs
Diakónusokat először a jeruzsálemi gyülekezetben választottak (lásd Apostolok Cselekedetei 6. fejezete). Az apostolok, akik a gyülekezet elöljárói voltak, bízták meg a gyülekezetet azzal, hogy soraikból hét férfit válasszanak, majd a választottak feladatköreit is ők határozták meg. A diakónusok tehát mindig is az elöljárók vezetése alatt álltak.
Míg a tanító pásztor, a gyülekezet elöljáróival egyetemben, osztozik annak a felelősségében, hogy a gyülekezet szellemi szemeit Isten Igéjére és az idők jeleire irányítsa, addig Pál apostol azt is külön kiemeli, hogy az ő tisztségük további kötelezettséget is magába foglal. "A jól forgolódó presbiterek kettős tisztességre méltattassanak, főképen a kik a beszédben és tanításban fáradoznak" (1.Timótheus 5:17). A pásztor és az összes elöljáró tehát egyazon tekintéllyel bírnak, de a pásztornak prédikálni és tanítani is kell, tehát az Istentől rátestált feladatok tekintetében ő nagyobb felelőséget hordoz.
A gyülekezet szervezeti felépítése - a gyülekezetek közötti kapcsolat
Pálnak fejtörést okozott, hogy az egyes gyülekezetek hogyan támogassák egymást, hiszen ő Isten Szent Lelke által felismerhette, hogy az egyház "Krisztus teste", az egyes hittestvérek pedig "tagjai rész szerint" (1.Korinthusbeliekhez 12:27). Pál méltatta a Filippibelieket, hogy Macedóniából való kimenetele során ők voltak az egyetlenek, akik "a kölcsönös adásban és vevésben" részesek voltak, vagyis akik fogadták Isten Pálon keresztül megnyilvánuló ajándékait, ők pedig az Isten rajtuk keresztül megnyilvánuló ajándékaikat osztották meg vele. Ez gyakorlatban azt is jelentette, hogy más gyülekezetek szükségeire is adakoztak, hogy azok megerősödhessenek. A vesztegzár alatt lévő jeruzsálemi gyülekezetnek való gyűjtést is Pál mediálása tette lehetővé (Apostolok Cselekedetei 24:17; Rómabeliekhez 15:26-27; 1.Korinthusbeliekhez 16:3; 2.Korinthusbeliekhez 8-9. fejezet). Az újszövetségi Írás számos pontján megfigyelhetjük, hogy a gyülekezetek üdvözölték egymást (1.Korinthusbeliekhez 16:19), kölcsönösen tagokat küldtek egymáshoz, hogy azok hírt vigyenek és hozzanak egymástól, hogy segítették egymást (Apostolok Cselekedetei 11:22, 25-26; 14:27), valamint annak érdekében is együttműködtek, hogy mindazon kijelentéseket megosszák egymással, melyeket a Szent Lélektől kaptak, és ezáltal megmaradhassanak a helyes tanításban (Apostolok Cselekedetei 15:1-35).
English
Mit tanít a Biblia a gyülekezet szerkezeti felépítéséről?
