Kérdés
Mi a kulcsa annak, hogy keresztényként gyümölcsöt teremhessünk?
Válasz
Természetes körülmények között a gyümölcs annak eredményeként jön létre, hogy egy “eledelre” jó növény a saját nemének megfelelő gyümölcsöt hoz. Ez maga az adott növény rendeltetése (1.Mózes 1:11-12). A Biblia a gyümölcs szót gyakran használja azon emberi szemmel is látható cselekedetek leírására, amelyek cukorfoka (vagy épp cukorfokának hiánya) a szívünk valós állapotát fedi fel.
A jó gyümölcsöt egyedül Isten Szent Lelke hozhatja és érlelheti meg bennünk. A Galátziabeliekhez írt levél 5:22-23 igerésze szolgáltatja mai cikkünk kiindulópontját: Isten Lelkének a gyümölcse (figyelem: nem többes szám! - a fordító megjegyzése) a szeretet, az öröm, a békesség, a béketűrés, a szívesség, a jóság, a hűség, a szelídség, a mértékletesség – mind együtt. Minél tágabb teret engedünk a Szent Léleknek az életünkben, annál inkább láthatóvá válik ez a gyümölcs (Galátziabeliekhez 5:16-25). Jézus ma is így szól követőihez: “...én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon...” (János 15:16). Az igaz gyümölcs haszna örök.
Jézus világosan tudtunkra adta, hogy mire kell törekednünk ahhoz, hogy jó gyümölcsöt teremjünk. Ő ma is így szól hozzánk: “Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképen ti sem, hanemha én bennem maradtok. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: A ki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek” (János 15:4-5). A szőlővessző erősen a szőlőtőbe kell kapaszkodjon, hogy az élet-adó vizével táplálhassa. Krisztus tanítványaiként minden erőnkkel az Ő személyébe kell kapaszkodnunk, hogy szellemileg termékenyek lehessünk. A szőlővessző a táplálékát, a védelmét, az energiát, és egyben minden erejét a szőlőtőből meríti. Ha elszakad a tőtől, termést hozni nem tud, és gyorsan az enyészeté lesz. Ha elhanyagoljuk lelki életünket, figyelmen kívül hagyjuk Isten Igéjét, alig-alig imádkozunk, és a Szent Lélek vizsgáló világosságát nem engedjük be életünk félhomályos területeire, akkor a tőből kiszaggatott szőlővesszőhöz leszünk hasonlatosak. Életünk gyümölcstelen lesz. A Szent Lélekkel való szüntelen kapcsolatunkban naponként való önátadásra, naponkénti kommunikációra és napi - esetenként óránkénti - bűnbánatra van szükségünk. Az élő ige emlékeztetés által ébresztget minket erre az igazságra: a “...Lélek szerint járjatok, és a testnek kívánságát véghez ne vigyétek” (Galátziabeliekhez 5:16). Az egyetlen módja annak, hogy “még a vén korban is” gyümölcsöt hozzunk (Zsoltárok 92:15), hogy “a jótéteményben...meg ne restüljünk” (Galátziabeliekhez 6:9), valamint hogy az előttük levő küzdőtér megfutásában ne lankadjunk meg (lásd Ézsaiás 40:31) az, hogy bensőséges kapcsolatban kell maradnunk az egy igaz szőlőtővel.
Azonban a jó gyümölcsök meghozatalát színlelés által (egy bizonyos fokig) meg is lehet hamisítani. Idővel szakértőkké válhatunk a vallásos rutin mímelésében, a szakzsargon használatában, és a “keresztyény ájtatoskodásban”, holott Isten valódi erejét sosem tapasztaltuk meg, és így örök gyümölcsöt sem hoztunk. A szívünk akkor is énközpontú és haraggal teli-, viszont az örömtől mentes marad, ha buzgón imitáljuk Isten szolgálatának egyes lépéseit. Sajnos túl könnyen (be)lecsúszhatunk a Jézus korában élő farizeusok bűnébe, ha aszerint ítéljük meg magunkat, hogy mások vajon hogyan látnak minket, vagyis hogy az ő szemükben milyennek tűnünk, de egyidejűleg elhanyagoljuk a szívnek ama titkos belső szobáját, amelynek kövér földjéből minden jó gyümölcs magja kicsírázik. Amikor ugyanazokat a dolgokat kezdjük szeretni, vágyni, követni és félni, mint a világhoz tartozó embertársaink, akkor nem tudunk Krisztusban maradni – még akkor sem, ha életünk tömve van az egyházzal kapcsolatos tevékenységekkel. Tragikus, de gyakran észre sem vesszük, hogy valójában gyümölcstelen életet élünk (1.János 2:15-17).
Minden evilági cselekedetünket a tűz teszi majd próbára (a hit cselekedet lásd János 6:28-29 – a fordító megjegyzése). A gyümölcs metaforájától eltérő szóképpel élve, a Korinthusbeliekhez írt első levél 3:12-15 igeverse ezt mondja: “Ha pedig valaki aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fát, szénát, pozdorját épít rá erre a fundamentomra; Kinek-kinek munkája nyilván lészen: mert ama nap megmutatja, mivelhogy tűzben jelenik meg; és hogy kinek-kinek munkája minémű legyen, azt a tűz próbálja meg. Ha valakinek a munkája, a melyet ráépített, megmarad, jutalmát veszi. Ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga azonban megmenekül, de úgy, mintha tűzön keresztül.”
Isten még a gondolatainkat és a motivációnkat is megítéli – Ő mindenek felett(i) bíró. Mikor majd az Ő színe előtt állunk, mindenre fény fog derülni (Zsidókhoz 4:12-13). Egy szegény özvegyasszony egy egyszobás földkunyhóban ugyanolyan sok gyümölcsöt teremhet, mint óriási hittérítő hadjáratokat levezénylő televíziós evangelista, ha mindenben fenntartások nélkül átadja magát Istennek, és minden Tőle kapott forrását az Ő dicsőségének öregbítésére fordítja. Ahogyan minden fa a fajtájának megfelelő egyedi gyümölcsöt hoz, úgy a mi gyümölcsünk is egyedi. Isten tudja, hogy személy szerint mit bízott mindegyikőnkre, mint ahogyan azt illetően is pontos elképzelése van, hogy minek a megcselekvésére adta nekünk a ránk bízott javait (Lukács 12:48). A mi Isten előtti felelősségünk abban áll, hogy a kevesen is hűek legyünk, hogy Ő annak rendelt idejében a sokat is ránk bízhassa (lásd Máté 25:21).
English
Mi a kulcsa annak, hogy keresztényként gyümölcsöt teremhessünk?
