Kérdés
Mit mond a Biblia a halálbüntetésről?
Válasz
Az ószövetségi törvény halálbüntetést írt elő különféle cselekedetek esetére: gyilkosság (2 Mózes 21:12), emberrablás (2 Mózes 21:16), állatokkal való közösülés (2 Mózes 22:18), házasságtörés (3 Mózes 20:10), homoszexualitás (3 Mózes 20:13), hamis prófétaság (5 Mózes 13:5), prostitúció és nemi erőszak (5 Mózes 22:4), és néhány egyéb bűntett. Ugyanakkor Isten gyakran irgalomra indult, amikor valaki halálbüntetést érdemelt volna. Dávid házasságtörést is és gyilkosságot is elkövetett, Isten mégsem követelte az életét (2 Sámuel 11:1–5, 14–17; 2 Sámuel 12:13). Végső soron minden bűn, amit elkövetünk halálbüntetést von maga után, mert „a bűn zsoldja a halál” (Róma 6:23). Hála Istennek, Ő abban mutatta meg szeretetét, hogy nem ítél el bennünket (Róma 5:8).
Amikor a farizeusok egy asszonyt hoztak Jézushoz, akit házasságtörésen kaptak, és azt kérdezték tőle, hogy meg kell-e kövezni, ő így válaszolt: „Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ.” (János 8:7). Ez nem azt jelenti, hogy Jézus minden esetben elutasította a halálbüntetést. Egyszerűen a farizeusok képmutatására világított rá. Az ószövetségi törvény megszegésére akarták rávenni, nem igazán érdekelte őket az asszony megkövezése (és különben is, hol volt a házasságtörésen ért férfi?). Isten vezette be a halálbüntetést: „Aki ember vérét ontja, annak vérét ember ontja. Mert Isten a maga képmására alkotta az embert.” (1 Mózes 9:6). Bizonyos esetekben Jézus helyeselte volna a halálbüntetést. Előfordult az is, hogy Jézus kegyelmet tanúsított, amikor valaki halálbüntetést érdemelt volna (János 8:1–11). Pál apostol egyértelműen elismerte a kormányzat tekintélyét a jogos halálbüntetés érvényesítésével kapcsolatban (Róma 13:1–7).
Hogyan vélekedjenek a keresztyének a halálbüntetésről? Először is, nem szabad elfelejtenünk, hogy maga Isten vezette be a halálbüntetés fogalmát az Igében; önteltség lenne azt gondolni, hogy mi majd valami magasabb mércét tudunk felállítani. Istené a legmagasabb mérce minden lény közül; Ő tökéletes. Ez a mérce nem csak ránk, hanem Önmagára is érvényes. Ezét szeretete és irgalma végtelen mértékű. Ugyanakkor azt is látjuk, hogy haragja is végtelen mértékű, és mindez tökéletes egyensúlyi állapotban van.
Másodszor, el kell ismernünk, hogy Isten a kormányzat kezébe adta a döntés jogát, hogy mikor jár a halálbüntetés (1 Mózes 9:6; Róma 13:1–7). Nem biblikus azt állítani, hogy Isten minden esetben ellenzi a halálbüntetést. A keresztyéneknek soha nem szabad örülniük, amikor halálbüntetésre kerül a sor, de ezzel párhuzamosan nem is szabad a kormányzat azon joga ellen hadakozniuk, hogy a leggonoszabb bűncselekmények elkövetőit kivégezze.
English
Mit mond a Biblia a halálbüntetésről?
