Kérdés
A Biblia mit mond arról, hogy hogyan birkózzunk meg egy halálos betegséggel, és hogyan álljunk ahhoz?
Válasz
Az életünk néhány szomorú fordulatát bizonyára nehéz elfogadni. Kevés olyan dolog van, ami jobban felkavarja az ember lelkét, mint egy halálos betegség diagnózisának híre. Ha te magad is ilyenben részesültél, akkor mindenekelőtt azt kell tudnod, hogy Jézus törődik veled. Megváltónk sírt, amikor a szeretett barátja, Lázár halála felett kesergőkkel találkozott (János 11:33-35), és szíve Jairus családjának bánatán is megindult (Lukács 8:41-42).
Jézus nem csupán törődik velünk; Ő mindig ott van, hogy segítsen a gyermekein. Istenünk “bizonyos segítség a bajban” (Zsoltárok 46:2). A Szent Lélek, szívünk Vigasztalója, velünk lakik, és soha nem hagy el minket (János 14:16). Jézus előre megmondta, hogy ebben a világban lesznek gondjaink (János 16:33), és hogy ez alól senki, de senki nem kivétel (Rómabeliekhez 5:12). Mégis könnyebb lesz megbirkózni a szenvedéssel, legyen az még olyan nagy fokú is, ha jobban megértjük Isten bukott világunk megváltására vonatkozó átfogó tervét. Lehet, hogy a fizikai egészség ebben az életben nincs garantálva számunkra, mindazoknak viszont akik Istenben bíznak, az Úr szellemi biztonságot ígér az örökkévalóságig és azon túl (János 10:27-28). A léleknek semmi sem árthat.
Jó újra és újra felidézni, hogy nem minden minket érő rossz bűneink következménye. Az, hogy valaki halálos betegségben szenved, cseppet sem bizonyítja, hogy Isten az élete feletti ítéletét juttatná kifejezésre a betegség által. Emlékezzünk vissza arra az esetre, mikor Jézus és tanítványai egy születésétől óta vak emberrel találkoztak. Közvetlen követői ekképp faggatták Krisztust: “...Mester, ki vétkezett, ez-é vagy ennek szülei, hogy vakon született? Felele Jézus: Sem ez nem vétkezett, sem ennek szülei; hanem, hogy nyilvánvalókká legyenek benne az Isten dolgai” (János 9:2-3, kiemelve). Hasonlóképpen Jób három barátja is váltig meg volt győződve arról, hogy a Jóbot ért szerencsétlenség az életében elkövetett bűnök következménye kell legyen. Azonban Krisztus tanítványaihoz hasonlóan ők is igen nagyot tévedtek.
Lehet, hogy az örökkévalóság kerítésén inneni világban soha nem fogjuk teljesen megérteni egyes egyéni megpróbáltatásaink okait, egy valami azonban mégis világos: azoknak, akik szeretik Istent, a megpróbáltatások javukra vannak, nem pedig a vesztükre (Rómabeliekhez 8:28). Sőt, Isten ahhoz is erőt ad, hogy bármilyen megpróbáltatást képesek legyünk elviselni (Filippibeliekhez 4:13).
Földi életünk legjobb esetben is csak tovatűnő “pára”, ezért helyezte Isten az örökkévalóságot a szívünkbe, hogy a mulandóság bilincseiből valós kitekintésünk lehessen (lásd Prédikátor 3:11). Isten gyermekeire vonatkozó terve még a halálukat is magában foglalja, ami “az Úr szemei előtt drága...”(Zsoltárok 116:15).
Isten éltünkre néző akarata végső soron abban áll, hogy felmagasztaljuk az Ő nevét, és szellemileg növekedjünk. Azt akarja, hogy Őbenne bízzunk, és Tőle függjünk. Az, hogy hogyan reagálunk a megpróbáltatásokra, beleértve a halálos betegség próbáját is, pontosan megmutatja, milyen a hitünk. A Szentírás azt tanítja, hogy testünket élő áldozatként ajánljuk oda Istennek (Rómabeliekhez 12:1). Az “önmagunknak való meghalás” valójában követelmény azok számára, akik Jézus Krisztus követésére törekszenek (Lukács 14:27). Ez azt jelenti, hogy vágyainkat teljesen Urunk vágyainak rendeljük alá. Hasonlóan, mint Krisztus esetében a Gecsemáné-kertben, az “én” akaratomnak a “Te” akaratoddá, azaz Isten akaratává kell válnia.
A Zsidókhoz írt levél írója arra int minket, hogy gondoljunk arra a szenvedésre, amelyen Megváltónk keresztülment, hogy mi magunk se fáradjunk el, és ne veszítsük el a bátorságunkat próbáink során. Krisztus “az előtte lévő öröm”-re tekintve képes volt elviselni a kereszt szenvedését. Krisztus számára az volt az “öröm”, hogy Atyja akaratának engedelmeskedett (Zsoltárok 40:8), kibékítette teremtményeit Atyjával, és végül Isten királyi székének jobbjára emeltetett. Hasonlóképp a mi megpróbáltatásainkat is elviselhetőbbé tehetjük, ha az előttünk álló “örömre” szegezzük tekintetünk. Örömünk annak megértéséből is fakad, hogy Isten a próbatételeken keresztül formál át minket Fia hasonlatosságára (Jób 23:10; Rómabeliekhez 8:29). Amit mi kellemetlenségnek, fájdalomnak és bizonytalanságnak élünk meg, abban szuverén Atyánk – Aki földi életünk során maga rendel el és enged meg minden eseményt – a transzformáció, a szellemi átalakulás lehetőségét látja. Szenvedésünk soha sem értelmetlen. Isten arra foganatosítja a szenvedést, hogy megváltoztasson minket, hogy embertársaink felé is szolgálni tudjunk, végül pedig, hogy dicsőséget szerezzen szent nevének.
Pál apostol arra is emlékeztet minket, hogy az ideig-óráig tartó földi szenvedéseink elhalványulnak örök dicsőségünk fényében (2.Korinthusbeliekhez 4:17-18). Ezeket az igeverseket kommentálva egy teológus ekképp nyilatkozott: “Isten soha senkinek nem marad adósa. Bármilyen áldozatot hozzunk, vagy bármilyen súlyos nehézséget viseljünk is az Ő kedvéért az Ő Lelke által, Ő bőségesen megjutalmaz minket – messze afölött, amit elszenvedtünk.”
Ha halálos betegséget diagnosztizáltak nálad, alázatosan a következő tanáccsal szolgálunk: győzödj meg arról, hogy valóban Isten újjászületett gyermeke vagy, aki Jézusban mint egyedüli Megváltójában bízik (Rómabeliekhez 10:9-10). Ezután pedig, ahogy Ezékiás királynak is megmondatott, “rendelkezz házadról” (Ézsaiás 38:1 MBT), vagyis győződj meg arról, hogy az olyan fontos dokumentumok, mint például a végrendeleted, időben elkészül, valamint hogy minden más szükséges intézkedést, előkészületet megtettél. Ha vannak megromlott kapcsolataid, tégy meg minden tőled telhetőt, hogy helyrehozd azokat. Használd ki bölcsen a hátralévő időt, amit Isten ad neked, hogy szellemileg növekedj, és szolgálj embertársaid felé. Továbbra is Isten erejére támaszkodj napról napra, és ahogy az Úr arra kegyelmet ad, köszönd meg neki a testedbe adatott tövist (lásd 2.Korinthusbeliekhez 12:7-10). Végül pedig lelj vigaszt Jézus örök életre és békességre vonatkozó igéretében. “Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, a mint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!” (János 14:27).
English
A Biblia mit mond arról, hogy hogyan birkózzunk meg egy halálos betegséggel, és hogyan álljunk ahhoz?
