Kérdés
Hogyan küzdhetem le a haláltól való félelmet? Hogyan vethetek véget a halálfélelmemnek?
Válasz
Még a „legmagabiztosabb", odaszántabb hívőnek is lehet olykor halálfélelme. Természetes érzés, hogy el szeretnénk kerülni a halált. A halál nem volt része Isten eredeti tervének. Úgy alkotott meg, hogy szentek és „épek" legyünk, és közösségben éljünk Istennel a paradicsomban. Amikor a bűn belépett a világba, szükségszerűvé vált a halál megjelenése. Igazából kegyelem, hogy meghalhatunk. Ha nem halnánk meg, örökre egy bűnös világban kellene élnünk.
Ez az ismeret nem feltétlenül mond ellent annak a zsigeri félelemnek, amelyet a halandóságunk gondolata vált ki. A fizikai létünk törékenysége és az élet hirtelen elmúlásának példái emlékeztetnek arra, hogy nem tudjuk befolyásolni a nagy, veszedelmes világot. Nagy reménységgel tölt el, hogy az, aki bennünk van nagyobb annál, aki a világban van (1János 4:4). És Ő elment, hogy helyet készítsen nekünk, hogy mi is vele lehessünk (János 14:2). De segíthet, ha megvizsgáljuk azokat a közvetlenebb, gyakorlati dolgokat, amelyekkel szembe kell néznünk.
A halálnak több aspektusa is van, amely potenciálisan félelmet válthatnak ki. Szerencsére, Istennek mindegyikre van válasza.
Az ismeretlentől való félelem
Milyen érzés az valójában, amikor meghalunk? Mit látunk, amikor az élet elhagyja a testünket? Hogyan kerül erre sor? Tényleg azt látunk, amit mások mondtak – erős fényességet? Egy csoport rokont?
Senki sem tudja biztosra, milyen érzés, de a Biblia leírja, hogy mi történik ilyenkor. A 2Korinthus 5:6-8 és Filippi 1:23 szerint, amikor elhagyjuk a testünket, hazaköltözünk az Úrhoz. Milyen megnyugtató gondolat! Ebben az állapotban leszünk mindaddig, amíg Krisztus vissza nem jön, és fel nem támasztja a hívőket (1Korinthus 15:20-22, 6:14), mikor is egy új, megdicsőült testet kapunk.
Attól való félelem, hogy nem tudunk mit tenni
Mire az emberek elérik a felnőttkort, már elég jó elképzelésük van arról, hogy mit kezdjenek a körülöttük levő világgal. Tudják, hogy szerezzék meg, amire szükségük van, hogy jussanak el oda, ahol lenni szeretnének, és hogy tudjanak a szándékuknak megfelelően bánni másokkal.
Sokan, köztük olyanok is, akik Istenben bíznak, annyira félnek attól, hogy nem kapják meg azt, amire szükségük van, hogy úgy érzik, manipulálniuk kell a környezetüket és a körülöttük levő embereket, hogy elérjék a céljukat. Mindnyájan ismerünk olyan férfiakat és nőket, akik félelemből ragadnak magukhoz dolgokat, és visszaélnek dolgokkal. Nem hiszik, hogy Isten gondoskodik a szükségleteikről, ezért maguk gondoskodnak róla. Nem hiszik, hogy mások törődnének velük, ezért megkövetelik maguknak, amiről úgy vélik, hogy arra szükségük van.
Hát akkor mennyire félhetnek attól, hogy a haláluk révén teljesen kiesnek a kezükből a dolgok! Jézus elmondta Péternek, hogy ez utóbbi miként fog meghalni: „Bizony, bizony, mondom néked: amikor fiatalabb voltál, felövezted magadat, és oda mentél, ahova akartál; de amikor megöregszel, kinyújtod a kezedet, más övez fel téged, és oda visz, ahova nem akarod" (János 21:18). Mielőtt ez a figyelmeztetés elhangzott volna, Péter félelmében megtagadta Jézust. De miután Jézus visszament a mennybe, Péter új emberré lett: sokkal inkább Krisztus üzenetét akarta továbbadni, semmint a körülményeit irányítani (ApCsel 5:17-42). Csak a Szentlélek adhatott neki erőt, hogy szembenézzen minden rá váró kihívással.
Féltjük azokat, akik visszamaradnak
A halál keresztyén szóhasználatban az elválasztódásra utal. A végső halál elválasztódást jelent Istentől. A testi halál következtében egy ideig elszakadunk a földön a szeretteinktől. Ha ők is hívők, tudjuk, hogy az örökkévalósághoz képest ez az elszakadás rövid ideig fog tartani. Ha nem hívők, nem ez lesz a helyzet. Ebben az esetben az lesz a dolgunk, hogy arra használjuk az együtt töltött időt, hogy elmondjuk nekik, mi történik velük, amikor meghalnak. Végső soron a döntés rajtuk áll.
A halál módjától való félelem
Csak kevesen tudjuk, miként fogunk meghalni. Gyorsan és fájdalommentesen, álmunkban vagy egy hosszan húzódó betegség után – mindez a bizonytalanság és a felkészülésre való képtelenség rémisztő lehet. Ha tudjuk, miként fogunk meghalni, ha például halálos betegséggel diagnosztizáltak, még az is ijesztő lehet.
De csak egy pillanat az egész. Egy olyan pillanat, amelyen mindenki átesett vagy át fog esni. A hívők elmondhatják a Filippi 3:20-21-et: „Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül, aki az ő dicsőséges testéhez hasonlóvá változtatja a mi gyarló testünket".
A félelmet csillapítandó, tehetünk néhány lépést, amellyel felkészíthetjük magunkat és a körülöttünk lévőket a halálra.
A halálfélelem leküzdése – gyakorlati lépések
Sokan azt hiszik, nekik még nem kéne meghalni, mert sok okuk van élni. Ez gyakran azt jelenti, hogy felelősséggel tartoznak, vagy nem zártak le egy ügyet, és ezekről a dolgokról nem lesz, aki gondoskodjon, ha elmennek. De a felelősség nem fog itt tartani, ha eljött az ideje, hogy elmenj. Ha előre tervezel, attól enyhülhet a félelem.
Ha vállalkozásod van, vagy gyermeked vagy más ellátottad, gondoskodj a jövőjükről. Döntsd el, ki vegye át a szerepedet, és az illetővel együtt készítsetek egy tervet. Írj végrendeletet vagy meghatalmazást. Győződj meg arról, hogy minden szükséges irat rendben van és könnyen hozzáférhető. Rendezd a zűrös kapcsolatokat, még mielőtt késő lenne. De ne azért élj, hogy meghalj. Ha megteszed a szükséges lépéseket, nem jelenti azt, hogy megszállottá válsz.
A halálfélelem leküzdése – fizikai lépések
Ha erős elképzelésed van arról, hogy mit hogyan szeretnél, ha magatehetetlenné válnál, akkor már most mondd el. Teljesen elképzelhető, hogy egy betegség lefolyása alatt kiesik a kezedből az irányítás, és nem leszel képes tudtul adni az akaratodat. Készíts élő végrendeletet. Mondd el a hozzád legközelebb állóknak, hogy mit szeretnél, vagy legalább is mondd meg nekik, hova van leírva. Válassz valakit, akiben megbízol, és hatalmazd fel arra, hogy döntéseket hozzon helyetted, ha erre te már nem lennél képes.
A halálfélelem leküzdése – lelki lépések
A legfontosabb dolog a halállal kapcsolatban az, hogy mi az igazság az életről. Szereted a családod és gondoskodsz róluk, de Isten még jobban szereti őket. Lehet, hogy aggódsz a földi örökségedért, de Istent jobban érdekli a mennyei perspektíva. A világ összes hivatalos aktája sem fog olyan lelki békét biztosítani, mint ez az egyszerű tett: megmaradni Őbenne.
Az élet derekán nehéz arra gondolni, hogy ez csak egy átmeneti állapot. Az 1János 2:15-17-ben ez áll: „Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága, és az élettel való kérkedés, nem az Atyától, hanem a világtól van. A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké." Erre akkor fogunk emlékezni, ha megmaradunk benne (1János 2:24). Ha megállunk az ige igazságában, és elhisszük, amit mond rólunk is a körülöttünk levő világról, akkor megfelelően fogunk erre és az elkövetkezendő életre tekinteni.
Ha képesek vagyunk az örökkévalóságra tekinteni, be fogjuk tudni tölteni az 1János 3:1-3-at: „Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert nem ismerte meg őt. Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá, és olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában." Annyira nyilvánvaló lesz, hogy nem e világhoz tartozunk, hogy mások is észre fogják venni. Ekkor úgy fogjuk megélni pozíciónkat Isten gyermekeként, hogy aktívan várni fogjuk a napot, amelyen olyanok lehetünk, mint Krisztus és olyannak láthatjuk Őt, amilyen valójában.
English
Hogyan küzdhetem le a haláltól való félelmet? Hogyan vethetek véget a halálfélelmemnek?
