Kérdés
Miért olyan fontos hálát adni Istennek?
Válasz
A Biblia tele van olyan parancsokkal, melyek mind arra hívnak fel minket, hogy adjunk hálát Istennek (Zsoltárok 106:1; 107:1; 118:1; 1.Krónika 16:34; 1.Thesszalonikabeliekhez 5:18). A legtöbb igevers egész lajstromnyi okát adja annak, hogy miért kell hálát adnunk neki, így például azért, mert “örökkévaló az ő kegyelme” (Zsoltárok 136:3), mert Ő “jó” (Zsoltárok 118:29), és “örökké szeret minket” (Zsoltárok 100:5 – EFO). A hálaadás és a dicsőítés mindig kéz a kézben jár. Anélkül nem tudjuk megfelelően dicsérni és imádni Istent, hogy hálásak is lennénk.
Mind a hála érzése-, mind pedig annak kifejezésre juttatása jó hatással van ránk. Minden bölcs atyához hasonlóan Isten is azt akarja, hogy megtanuljunk hálásak lenni mindazon ajándékért, amit Ő ad(ott) nekünk (Jakab 1:17). A legjobb érdekünk is azt diktálja, hogy szüntelen emlékeztessük magunkat arra, hogy mindenünk, amink van, Tőle való ajándék. Hála nélkül ugyanis gőgössé válunk, és egocentrikus ember módjára csak magunk körül forgunk. Innen már csupán egy lépés, hogy elkezdjük azt hinni, hogy mindent magunktól ér(t)ünk el. A hála helyes viszonyt alakít ki és tart fenn szívünk és a minden jó ajándék Adományozója közt.
A hálaadás arra is emlékeztet minket, hogy valójában mennyi mindenünk van. Az emberi teremtmények igencsak hajlamosak a kapzsiságra, így egy csomó anyagi dolog után sóvároghatunk. Arra is hajlunk, hogy kizárólag arra összpontosítsunk, amink nincs. Azzal, hogy szüntelen hálát adunk, arra is emlékeztetjük magunk, hogy mennyi mindenünk van. Amikor az áldásokra összpontosítunk ahelyett, hogy mi az a sok minden, ami “ugye automatikusan jár nekünk”, boldogabbak leszünk. Mikor elkezdünk Istennek hálát adni mindazon dolgokért, amelyeket általában magától értetődőnek tekintünk, a perspektívánk is megváltozik. Ekkor jövünk csak rá, hogy Isten irgalommal teljes áldásai nélkül még létezni se létezhetnénk.
A Thesszalonikabeliekhez írt első levél 5:18 igeverse ma is így szól hozzánk: “Mindenben hálákat adjatok; mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által ti hozzátok.” Nemcsak azokért a dolgokért kell hálásak legyünk, amik kedvesek szívünknek, hanem azokért a körülményekért is, amiket nem szeretünk. Amikor azt tesszük célunkká, hogy hálát adjunk Istennek mindenért, amit enged megtörténni az életünkben, sikeresen távol tartjuk a keserűséget. Nem lehetünk ugyanis egyidejűleg hálásak és keserűek. Nyilván nem a rossz és gonosz körülményekért adunk neki hálát, hanem azért, hogy azokon keresztül is megtart minket (Jakab 1:12). Nem azokért a bajokért mondunk neki köszönetet, amiket valójában nem is Ő okoz, hanem azért, hogy erőt ad, hogy elviseljük azokat (2.Korinthusbeliekhez 12:9). Köszönetet mondunk Neki azért az ígéretéért is, mely szerint “...a kik Istent szeretik, minden javokra van, mint a kik az ő végzése szerint hivatalosak” (Rómabeliekhez 8:28).
Akkor is hálás szívvel jöhetünk Isten elé, amikor (érzelmi szinten) nem érzünk hálát az adott körülményekért. Lehetünk szomorúak és mégis hálásak. Lehetünk testi-lelki fájdalmak közt, és lehetünk mégis hálásak. Bosszankodhatunk a bűnök miatt és mégis lehetünk hálásak Istennek. Ez az, amit a Biblia a dicséret áldozatának nevez (lásd Zsidókhoz 13:15). Az Istennek való hálaadás helyes és kívánatos kapcsolatot tart fenn Isten és szívünk közt, valamint egy egész sor káros érzelemtől és viselkedésformától megóv, melyek pont attól a békességtől akarnak megfosztani minket, amit Isten szívből szeretne, hogy megtapasztaljunk (Filippibeliekhez 4:6-7).
English
Miért olyan fontos hálát adni Istennek?
