Kérdés
Kik a hamis apostolok?
Válasz
A hamis apostol kifejezés olyan embereket jelöl, akik keresztény vezetőnek kiadván magukat ráveszik az embereket, hogy kövessék őket csak, hogy aztán tévutakra vezessék őket. Az igaz apostolt maga Isten hívta el erre a feladatra és küldte ki a világba, hogy Jézus Krisztus nagyköveteként közvetítse Isten üzenetét. A hamis apostolok és hamis tanítók olyan tettetők, akik valójában nem Jézus Krisztust képviselik, és önös, hazug üzenetet hordoznak.
A Korinthusbeliekhez írt második levél 11. fejezetében Pál apostol a korinthusi gyülekezetet ostromló hamis tanítókra figyelmeztet. A 12. igeversben a hamis apostolokról úgy szól, mint "alkalomkeresők"-ről, akik "dicsekesznek", és arra törekszenek, hogy saját dicsőségüket keresvén Pál apostollal egyenlőnek mutassák magukat hallgatóságuknak. Kétségtelen, hogy a Korinthusbeliekhez írt második levél Pál apostol szarkasztikusabb hangvételű levelei közé tartozik. Pál szenvedélyes tusakodása a gyülekezettel azonban pont arra a hamis szellemiségre hivatott rámutatni, mely észrevétlenül bekígyózott a gyülekezet szellemi életébe és gondolatvilágába. A "legkisebb" apostol ellentétbe állítja saját önzetlen szolgálatát azon bölcsnek tetszelgő és simabeszédű "szuper-apostolok" szolgálatával (5.vers), akik hamis tanok kelepcéjébe csalták a gyülekezetet. Ezek az emberek Jézus Krisztus igaz szolgáiként adták ki magukat, azonban soha nem volt Vele igaz kapcsolatuk, sosem ismerté igazán Istent. Olyan szemfényvesztők voltak ők, akik a korinthusbeli járatlanabb testvérek után leselkedtek, hogy saját egójukat növeljék és zsebeiket mélyítsék. Pál apostol így fordul dorgálóan a gyülekezethez: "Mert eltűritek, ha valaki leigáz titeket, ha valaki felfal, ha valaki megfog, ha valaki felfuvalkodik, ha valaki arczul ver titeket" (20 vers). A szellemi csalókat pedig Sátánhoz hasonlítja, mikor a 14. versben arra figyelmeztet minden hívőt a Szent Lélek által, hogy a Sátán képes és látszólag "átváltoztatja magát a világosság angyalává".
Pál az efézusbeli gyülekezet véneit is figyelmeztette a hamis apostolokra: "Mert én tudom azt, hogy az én eltávozásom után jőnek ti közétek gonosz farkasok, kik nem kedveznek a nyájnak" (Apostolok Cselekedetei 20: 29). Úgy tűnik, hogy a gyülekezet meg is szívlelte szavait, ugyanis a Jelenések könyvének 2:2 igerészében Jézus Krisztus már dicsérettel illeti őket a hamis próféták sikeres beazonosításáért, és a gyülekezetből való kirekesztésükért.
Hamis tanítókból és hamis prófétákból soha sem volt hiány az egyház történetében. Mind a mai napig van arra a példa, hogy egyes gyülekezetekbe beszivárogván idővel az egész felekezet feletti irányítást is átveszik és istenkáromlásra-, majd az Istentől való végső elpártolásra vezetik a hittestvéreket (lásd 1.Timótheushoz 4:1-4). Ha van fülünk a hallásra, akkor jól kivehetően meghallhatjuk a Szentírás figyelmeztetését. János apostol első levelének 4:1 igehelyén ez van megírva: "Szeretteim, ne higyjetek minden léleknek, hanem próbáljátok meg a lelkeket, ha Istentől vannak-é; mert sok hamis próféta jött ki a világba."
Lássunk egy pár szempontot, melyek mentén sikeresen beazonosíthatjuk a hamis apostolokat és a hamis tanokat:
1. A hamis próféták rendre tagadnak Jézus Krisztus valós személyére vonatkozó minden igazságot, éppúgy mint ahogy Istennek sem ismerik el. János apostol első levelének 4:2-3 igerészében az író a gnosztikus tanok hamisságára figyelmezteti olvasóit. A hamis tanok beazonosítására használandó bibliai teszt lakmuszpapírja nem más, mint a Krisztus személyéről való vélekedés: "Erről ismerjétek meg az Isten Lelkét: valamely lélek Jézust testben megjelent Krisztusnak vallja, az Istentől van; És valamely lélek nem vallja Jézust testben megjelent Krisztusnak, nincsen az Istentől" (1.János 4:2-3). Egy szellem(iség) számos különböző módon tagadhatja Jézus Krisztus istenségét. Legyen szó akár démoni szektákról, vagy a Szentírás egészséges tanításától egyre messzebbre sodródó gyülekezetről, a bukott angyali entitások mindig azon dolgoznak, hogy Jézus Krisztus szép nevét, melyről neveztetünk, gyalázzák. Általánosságban igaz, hogy minden olyan tanító, aki Jézus Krisztus a kereszten bevégzett munkájának érdemét azáltal igyekszik csorbítani, hogy abból elvesz vagy ahhoz hozzátesz, egy hamis tanító (János 19:30; Apostolok Cselekedetei 4:12).
2. A hamis prófétákat kapzsiságuk, érzékiségük és hatalomvágyuk hajtja. A Timótheushoz írt második levél 3:1-8 igerésze részletesen mutatja be ezeket a tanítókat: "Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állanak be. Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok, Szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértékletlenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői. Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői. Kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét. És ezeket kerüld. Mert ezek közül valók azok, a kik betolakodnak a házakba, és foglyul ejtik a bűnökkel megterhelt és sokféle kívánságoktól űzött asszonykákat, Kik mindenkor tanulnak, de az igazság megismerésére soha el nem juthatnak. Miképen pedig Jánnes és Jámbres ellene állottak Mózesnek, akképen ezek is ellene állanak az igazságnak; megromlott elméjű, a hitre nézve nem becsületes emberek." Jézus Krisztus azt is világosan mondta, hogy a hamis tanító vagy próféta egyik jele maga a bűnben való akaratlagos megmaradás: "Gyümölcsiről ismeritek meg őket" (Máté 7.16 vö. Júdás 1:4).
3. A hamis tanítók vagy tagadják, hogy a Biblia Isten tévedhetetlen és teljességgel ihletett Igéje, vagy igyekeznek a bibliai tanításokat a felismerhetetlenségig eltorzítani (2.Timótheushoz 3:16). A Galátziabeliekhez írt levél 1:8-9 igerészében Pál apostol így vezeti be a képmutató törvénykező magatartás elleni érvelését: "De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek valamit azon kívül, a mit néktek hirdettünk, legyen átok. A mint előbb mondottuk, most is ismét mondom: Ha valaki néktek hirdet valamit azon kívül, a mit elfogadtatok, átok legyen." Az apostolok ihletett írásai is Isten élő és ható Igéjének részét képezik, így senkinek sem áll jogában azok üzenetét eltörölni, vagy megváltoztatni.
4. A hamis próféták nem hajlandóak semmilyen szellemi felsőbbségnek alávetni magukat, hiszen saját magukat tekintik a legfelsőbb hatalom képviselőinek (Zsidókhoz 13:7; 2.Korinthusbeliekhez 10:12). Előszeretettel vesznek fel olyan titulusokat, mely "tiszteletesként", "atyaként", "püspökként" vagy "apostolként" azonosítják be őket. Ez persze nem jelenti azt, hogy minden ilyen titulust viselő ember hamis próféta volna, azt viszont igen, hogy a gonosz szándékú imposztorok szeretik az emelkedett megszólításokat, a nagy köszöntéseket, és saját maguknak is osztogatnak ilyen címeket, hogy még hangzatosabb legyen mindenkori belépőjük.
A hamis próféták szó szerint mindenhol felüthetik fejüket, ahol nem Isten Igéje áll a középpontban. Tartózkodjunk akár nagy templomi istentiszteleten, vagy belsőséges otthoni igetanulmányozáson testvéreinkkel, mindig nagyon óvatosan kell bánnunk az "új tanításokkal" és "új isteni kinyilatkoztatásokkal", melyek nem igazodnak az egészséges tanításhoz, Isten akaratához (Apostolok Cselekedetei 20:27).
English
Kik a hamis apostolok?
