Kérdés
Mi a hamis bűntudat, és hogyan kerülhetem el a kialakulását?
Válasz
A Szentírás egyértelműen kijelenti, hogy a szent Isten színe előtt a teljes emberiség bűnös. A Rómabeliekhez írt levél 3. fejezete azt tanítja, hogy egy olyan ember sincs, aki igaz lenne, valamint hogy a törvény tökéletes mivoltával szembesülve minden száj csukva marad, és az egész világ ítélet alatt áll (19. igevers). János apostol azt is közvetíti felénk, hogy ha azzal jövünk, hogy mi aztán nem vagyunk bűnösök, akkor nemcsak magunkat verjük át, hanem Istent is hazugnak állítjuk be. A bűntudat önmagában nem egy rossz dolog; bukott létünk egyik velejárója.
Amikor viszont a bűntudatról van szó, rögtön szükséges különbséget tennünk a hamis bűntudat és az igazi bűntudat között. Az normális, ha bűntudatot érzünk, mikor valami rosszat követünk el – ez az igazi bűntudat. Előfordulhat azonban, hogy ártatlanok vagyunk valamiben, és mégis bűntudatot érzünk miatta – ez már a hamis bűntudat.
A hamis bűntudat és az igazi bűntudat közötti legfőbb különbség az eredetükben keresendő. A hamis bűntudat legalább két lehetséges helyről jöhet: önmagunkból és az ördögtől. A Szentírásban az ördög egyik neve “a vádló” (Jelenések 12:10). Ez egy igen találó név, mivel saját lelkiismeretünk előtt, önnön tudatunkban vádolhat és vádol is minket. A Sátán felidézi legszörnyűbb bűneinket, és arra késztet bennünket, hogy Isten megbocsátó kegyelme helyett azokra összpontosítsunk.
A hamis bűntudat másik lehetséges forrása a saját lelkiismeretünk. A Biblia “erőtelen” lelkiismeretről tesz említést, amit úgy definiál, mint annak a téves hitét, hogy valamiféle ártatlan tettel valójában nagy bűnt követtünk el (lásd 1.Korinthusbeliekhez 8:7-13). A gyenge lelkiismeret tehát alapvetően egy rosszul értesült, félretájékoztatott lelkiismeretnek tekintendő. Aki nem fogja fel a Krisztusban kapott szabadságát, az olyan dolgokat is könnyen bűnösnek tarthat, amelyek valójában egyáltalán nem azok, “erőtelen” lelkiismerete pedig könnyen hamis bűntudatot kelthet benne.
Ott vannak aztán azok, akik meggyőzik maguk arról, hogy Isten úgy tekint rájuk, mintha állandó “próbaidősök” volnának. Azt gondolják, hogy amennyiben elég jók – és amennyiben folyamatosan ezen a magas színvonalon teljesítenek – akkor mintegy kiérdemlik ennek “a folyvást morgolódó és neheztelő Istennek” az elfogadását. Ebbe a gödörbe nem nehéz beleesni. Ez leginkább akkor történhet meg velünk, ha jobban tudatában vagyunk a bűneinknek, mint Isten kegyelmének.
Ezzel szemben az igazi bűntudat a Szent Lélektől ered. A Szentírás ezt két helyen is nagyon világosan tudtunkra adja. A Zsidókhoz írt levél 12. fejezete az Úrtól való “fenyítés” vagy “fegyelmezés” témáját tárgyalja. Az igazi bűntudat, amit egy hívő a bűne miatt érez, lehet, hogy valójában Isten szeretett gyermekén véghezvitt fegyelmezésének az eredménye. Az Ő szeretete ugyanis nem engedi, hogy egy adott bűnünk már a szokás szintjére süllyedjen, ezért rávezet minket arra, és szembesít minket azzal. A másik ilyen igei passzus a Korinthusbeliekhez írt második levél 7. fejezetében található, ahol Pál egy már korábban elküldött levelére hivatkozik, és amely nyilván nagy szomorúságot okozott olvasóinak. A 8. igeversben ezt mondja: “Hát ha megszomorítottalak is titeket azzal a levéllel, nem bánom...” Pál apostol elismerte, hogy levele “megszomorította” a gyülekezetet, a testvérek válaszul fellépő érzéseit viszont valódi bűntudatként azonosította. Bűnösnek érezték maguk, és ez esetben valóban bűnösök is voltak.
A valódi bűntudat gyógymódja nem csupán a “megjavulás” melletti elkötelezettség. C. J. Mahaney erről így ír A keresztközpontú élet című (magyar kiadás nem ismert) kis könyvében: “Lehetetlen a tegnap hibáit úgy kiköszörülni, hogy holnap majd jobbak leszünk”. Nem, a bűntudattól való igazi megszabaduláshoz “Isten szerint való szomorúság”-ra van szükség, amely tényleges bűnbánathoz vezet (2.Korinthusbeliekhez 7:10). Ha a bűnt egyszer pedig már végre megbántuk, annak eredménye az Isten kegyelmében való örvendezés lesz.
A hamis bűntudat depresszióhoz és lelki bénultsághoz vezethet. Akit a hamis bűntudat sanyargat, úgy érezheti, hogy Isten végleg lemondott róla, és már annak a puszta gondolatától is kétségbe esik, hogy ő vajon valaha megszentelődhet-e. A hamis bűntudat hajlamos nagyon “én-központú” lenni, nem pedig “Isten-központú”. Általa pedig hajlamossá válunk azt gondolni, hogy soha nem leszünk elég jók, és csak a hiányosságainkra összpontosítunk.
A hamis bűntudat leghatékonyabb ellenszere az evangélium. Ha már keresztény hívő vagy, akkor kezdd azzal, hogy megvallod minden ismert bűnödet Istennek. Isten ígérete, amint az az 1.János 1:9-ben áll, minden hívőnek szól: “Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól”. Ne feledd, hogy ha egy bűnöd egyszer már megbocsátást nyert, akkor az örökre meg is bocsáttatott. Isten olyan messzire veti tőlünk a vétkeinket, mint “a milyen távol van a napkelet a napnyugattól...” (Zsoltárok 103:12).
Arról se feledkezz meg, hogy Isten kegyelmére összpontosíts. Isten kegyelme ingyenes, alapja Krisztus érted végzett munkája, és nagyobb, mint bűneid (Rómabeliekhez 5:20). Elmélkedj a Rómabeliekhez 8:1 igevers felett: “Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, a kik Krisztus Jézusban vannak...” Minden nap hirdesd magadnak az evangéliumot, és tölts időt olyan igeszakaszok tanulmányozásával, mint a Rómabeliekhez 3:19-26 (különösen a 24. vers), a Zsoltárok 103:8-13, a Rómabeliekhez 4:7-8, az Efézusbeliekhez 1:3-11, és a Rómabeliekhez 5:6-11. Gondolkozz elmélyülten a keresztről és mindarról, amit az számodra jelent; soha ne gondolj a bűneidre anélkül, hogy ne idéznéd fel magadban a keresztet és Isten abban megmutatkozó kegyelmét.
English
Mi a hamis bűntudat, és hogyan kerülhetem el a kialakulását?
