Kérdés
Ha Jézus azért kárhoztatta a farizeusokat, mert hangosan imádkoztak, akkor nekünk vajon helyes-e hangosan imádkozni?
Válasz
Az Újszövetség számos alkalommal utal a nyilvános imádkozás olyan formáira, melyek elfogadhatatlanok (Isten szemében). Nem véletlen, hogy maga Jézus is elítélte a farizeusok imádkozási módját. Időnként azonban Jézus is imádkozott hangosan (lásd János 17. fejezete), az apostolok pedig nem kevésbé (Apostolok Cselekedetei 8:15; 16:25; 20:36). Az Apostolok Cselekedetei ihletett könyvének 1:14 igeverse szerint: “Ezek mindnyájan egy szívvel-lélekkel foglalatosak valának az imádkozásban és a könyörgésben, az asszonyokkal és Máriával, Jézusnak anyjával, és az ő atyjafiaival együtt.” A 24. igeversben eztán annak lehetünk tanúi, amint az apostolok azért imádkoztak együtt, hogy valakit Júdás helyére válasszanak, aki így egy lett a tizenkettő közül. Egyértelmű, hogy együtt és hangosan imádkoztak. A bűn tehát nem az ima nyilvános jellegében rejlett, vagy annak tényében, hogy azt mások is hallhatták.
Lukács 18:10-14 igerészében feljegyeztetett, amint Jézus a következő példázatot mondta: “Két ember méne fel a templomba imádkozni; az egyik farizeus, és a másik vámszedő. A farizeus megállván, ily módon imádkozék magában: Isten! hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint ím e vámszedő is. Bőjtölök kétszer egy héten; dézsmát adok mindenből, a mit szerzek. A vámszedő pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek! Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az ő házához, inkább hogynem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és a ki megalázza magát, felmagasztaltatik.” Figyeljük meg, hogy a vámszedő is hangosan imádkozott, az ő imája viszont alázatos szívből fakadt, így Isten fogadta is azt. Nem a nyilvános ima volt tehát a farizeusok bűne, hanem a felfuvalkodott szellemiségük.
Egy későbbi másik alkalommal pedig ezt mondta Jézus: “Oltalmazzátok meg magatokat az írástudóktól, kik hosszú köntösökben akarnak járni, és szeretik a piaczokon való köszöntéseket, és a gyülekezetekben az első űlést, és a lakomákon a főhelyeket; Kik az özvegyeknek házát felemésztik, és színből hosszan imádkoznak; ezek súlyosabb ítélet alá esnek” (Lukács 20:46-47). Itt megint látható, hogy nem az ima hallható jellege a bűn, hanem a színlelés, a tettetés. Jézus élesen elítéli a képmutatás azon nemét, amikor egyesek úgy tesznek, mintha kapcsolatban lennének Istennel, holott épp azokon az embereken hatalmaskodnak, akiket Ő szeret.
Máté evangéliumának 6:5 igerversén keresztül ma is így tanít minket Jézus: “És mikor imádkozol, ne légy olyan, mint a képmutatók, a kik a gyülekezetekben és az utczák szegeletein fenállva szeretnek imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony mondom néktek: elvették jutalmukat.” Itt Jézus ismét nem azt ítéli el, hogy egyesek hangosan imádkoztak, hanem azt, hogy magukat – másoknak és önmaguknak tetszelegve – közszemlére tették. A gond valójában az indítékuk volt, vagyis az, hogy voltaképp azt akarták, az emberek lássák őket. Az effajta ima nem igazi ima, hanem csupán üres szavak halmaza, melyet más emberek füleinek szántak (Zsidókhoz 10:22). A Példabeszédek 15:29 igeverse kimondja: “Messze van az Úr az istentelenektől; az igazaknak pedig könyörgését meghallgatja.”
Az Efézusbeliekhez írt levél 5:20 igeversében Pál apostol arra utasítja a gyülekezetet, hogy adjon hálát “...mindenkor mindenekért a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében az Istennek és Atyának.” A helyi gyülekezeteinkben folytatott közös imádság Isten imádatának egyik módja, de általa tagjai is kölcsönösen bátoríthatják egymást. Amit Jézus elítél, az nem más, mint a gőg és a képmutatás. Mikor valaki nyíltan engedetlen Isten akaratával szemben, de mégis úgy vezet egy nyilvános imát, mintha – az Úron kívül – bármivel is dicsekedhetne, képmutatásba merül el, amit Jézus elítél(t). Helytelen dolog a nyilvános imát arra használni, hogy mások előtt felvágjunk, vagy másoknak imponáljunk. Az alázatos szívből felfakadó őszinte imát Isten azonban mindig örömmel fogadja, és egyben azoknak is bátorítás lehet, akik hallják azt (lásd Zsoltárok 51:19).
English
Ha Jézus azért kárhoztatta a farizeusokat, mert hangosan imádkoztak, akkor nekünk vajon helyes-e hangosan imádkozni?
