Kérdés
Helytelen dolog-e haragudni Istenre?
Válasz
Az idők során sok ember – hívő is hitetlen egyaránt – küzdött már azzal, hogy haragudjon-e Istenre. Amikor valami tragikus történik az életünkben, feltesszük Istennek a kérdést: „Miért?" – ez a természetes reakciónk. De valójában nem azt kérdezzük, hogy „Miért, Istenem?", hanem „Miért én, Istenem?" Ez a reakció a gondolkodásunk két hiányosságára mutat rá. Először, hívőként úgy gondoljuk, hogy az életnek könnyűnek kellene lennie, és hogy Isten meg kellene akadályozza, hogy tragédia történjen velünk. Amikor mégsem teszi, megharagszunk rá. Másodszor, amikor nem fogjuk fel Isten szuverenitásának mértékét, kételkedni kezdünk abban, hogy valóban kézben tartja a körülményeket, másokat, és ezek hatását az életünkre. Ilyenkor azért haragszunk Istenre, mert látszólag elveszíti az uralmat a világ felett, és különösen a mi életünk felett. Azért kezdünk el kételkedni Isten szuverenitásában, mert a törékeny emberi testünk a saját frusztrációnkkal és tehetetlenségünkkel szembesül. Amikor jó dolgok történnek, túl gyakran magunknak tulajdonítjuk az elért eredményeket és sikereket. Amikor azonban rossz dolgok történnek, rögtön Istent hibáztatjuk, és haragszunk rá, amiért nem akadályozta meg. Ez visszautal az első tévedésre, miszerint megérdemeljük, hogy a kellemetlen események elkerüljenek minket.
A tragédiák ráébresztenek arra a szörnyű valóságra, hogy nem mi irányítjuk a dolgokat. Időnként mindannyian azt hisszük, hogy mi irányítjuk az események kimenetelét, de valójában Isten irányítja az egész teremtést. Minden vagy azért történik, mert Isten kiváltotta, vagy azért, mert megengedte. Még egy veréb vagy egy hajszál sem esik le a földre Isten tudta nélkül (Máté 10:29-31). Panaszkodhatunk, haragudhatunk, és hibáztathatjuk Istent a történtekért. Ha azonban bízunk benne, és átadjuk a fájdalmainkat és keserűségünket neki, elismervén bűnös büszkeségünket, amellyel megpróbáltuk a mi akaratunkat érvényesíteni az övé felett, akkor ő tud és fog is békességet és erőt adni, hogy átvészeljük a nehéz időszakot (1Korinthus 10:13). Sok Krisztusban hívő személy tehet erről bizonyságot. Sok minden miatt haragudhatunk Istenre, de előbb-utóbb el kell fogadnunk, hogy bizonyos dolgokat képtelenek vagyunk irányítani vagy a véges elménkkel megérteni.
Amellett, hogy elfogadjuk Isten szuverenitását minden körülményben, meg kell értenünk a tulajdonságait is: szeretet, irgalom, kedvesség, jóság, igazságosság, jogszerűség és szentség. Amikor a nehézségeinkre Isten igéjének igazságán keresztül tekintünk – amely szerint a szerető és szent Isten mindent a javunkra munkál (Róma 8:28), és tökéletes terve és célja van velünk, amelyet nem lehet meghiúsítani (Ézsaiás 14:24, 46:9-10) –, akkor elkezdjük a problémáinkat más megvilágításban látni. A Szentírásból azt is tudjuk, hogy az élet nem folyamatos öröm és boldogság. Sőt, Jób emlékeztet arra, hogy „szenvedésre születik az ember — oly biztos ez, mint hogy a szikrák felfelé szállnak" (Jób 5:7 Egyszerű fordítás). Csak mert Krisztushoz fordulunk a bűneinkből való szabadulásért, nem kapunk garanciát arra, hogy az életünk problémamentes lesz. Ami azt illeti, Jézus azt mondta: „E világon nyomorúságtok lészen", de ő „legyőzte a világot" (János 16:33 Károli), és lehetővé tette, hogy békességünk legyen a körülöttünk tomboló viharok ellenére is (János 14:27).
Egy dolog biztos: a nem helyénvaló harag bűn (Galata 5:20; Efézus 4:26-27, 31; Kolossé 3:8). Az istentelen harag önmegsemmisítő – teret ad az ördögnek az életünkben, és képes elpusztítani az örömünket és békességünket, ha megmaradunk a haragos állapotban. A haragos állapot lehetővé teszi, hogy keserűség és ellenérzés támadjon a szívünkben. Meg kell vallanunk a haragot Istennek, és miközben megbocsát, át tudjuk engedni neki az érzelmeinket. Bánatunkban, dühünkben és fájdalmunkban gyakran kell imádságban az Úrhoz fordulnunk. A Biblia azt mondja a 2Sámuel 12:15-23-ban, hogy Dávid böjtölve és sírva járult a kegyelem trónja elé beteg gyermeke érdekében, imádkozva, hogy életben maradhasson. Amikor a gyermek mégis meghalt, Dávid felkelt és imádta az Urat, és azt mondta szolgáinak, hogy tudja, hol van most a gyermek, és hogy egy nap ismét együtt lehet vele Isten jelenlétében. Dávid Istenhez kiáltott gyermeke betegsége miatt, majd térdet hajtott Isten előtt és imádta őt. Ez egy csodálatos bizonyságtétel. Isten ismeri a szívünket, és fölösleges megpróbálni eltakarni a valódi érzelmeinket, ezért a legjobb, ha a bánatunkat megbeszéljük vele. Ha alázattal kiöntjük előtte a szívünket, munkálkodni fog bennünk, és a folyamat során egyre hasonlóbbá válunk hozzá.
A lényeg az, hogy bízhatunk-e Istenben minden téren, rábízhatjuk-e a saját és szeretteink életét. Hát persze! Isten könyörületes, szeretettel és kegyelemmel teljes, és Krisztus tanítványaiként minden téren bízhatunk benne. Amikor tragédiák érnek, tudjuk, hogy Isten felhasználhatja azokat, hogy közelebb vigyen magához és megerősítse hitünket, ami által érettebbek és tökétesebbek lehetünk (Zsoltár 34:19; Jak 1:2-4). Majd pedig vigasztaló bizonyságtétel lehetünk mások számára (2Korinthus 1:3-5). Ezt azonban könnyebb mondani, mint megélni. Ehhez az kell, hogy naponta alávessük akaratunkat Istenének, hűségesen tanulmányozzuk a tulajdonságait az igéből, sokat imádkozzunk, és alkalmazzuk a tanultakat a különböző helyzetekre. Ez által hitünk folyamatosan növekedni és érni fog, és így könnyebb lesz Istenben bízni a legközelebbi tragédiában, amely minden bizonnyal jönni fog.
Szóval, a rövid válasz kérdésre: igen, helytelen dolog haragudni Istenre. Ez a fajta harag abból fakad, hogy nem tudunk vagy nem akarunk bízni benne, amikor nem értjük, hogy mit csinál. A harag gyakorlatilag azt üzeni Istennek, hogy valamit rosszul csinált, ami persze nem igaz. Megérti-e Isten, amikor dühösek, frusztráltak vagy csalódottak vagyunk miatta? Igen, ismeri a szívünket, és tudja, milyen nehéz és fájdalmas lehet az élet. Elég ok ez arra, hogy haragudjunk rá? Egyáltalán nem. Ahelyett, hogy haragudnánk, ki kellene öntenünk a szívünket imádságban és bízni abban, hogy mindent kézben tart, és a terve tökéletes.
English
Helytelen dolog-e haragudni Istenre?
