Kérdés
Mit mond a Biblia a házasságról?
Válasz
Erre a kérdésre nehéz megadni a választ, hiszen a Biblia sehol nem tér ki egyértelműen arra, hogy Isten mikortól tekint egy párra házaspárként. Három főbb nézőpont létezik: 1) Isten csak akkor tekint egy párt házasnak, ha törvényesen összeházasodtak. 2) Isten szemében akkor házas egy pár, ha valamilyen hivatalos esküvői ceremónián részt vett. 3) Isten attól a pillanattól tekint házasnak egy párt, amikor a házasság szexuális kapcsolatban beteljesedik. Nézzük most meg, hogy milyen erős és gyenge oldalai vannak ezeknek az elméleteknek.
1) Isten csak akkor tekint egy párt házasnak, ha törvényesen összeházasodtak. Ezt a nézőpontot általában a Szentírás azon részeivel támasztják alá, melyek felszólítják a hívőket, hogy vessék magukat alá a világi kormányzatnak (Róma 13:1–7; 1 Péter 2:17). Az érvelés tehát az, hogy ha a kormányzat megköveteli bizonyos dokumentumok kitöltését ahhoz, hogy a házasságot elismerjék, akkor a párnak alá kell vetnie magát a kormányzat által támasztott elvárásoknak és feltételeknek. Mindenképpen bibliai, ha egy pár aláveti magát a kormányzatnak, amíg az elvárások és követelmények nem ellentétesek Isten Szavával, és ésszerűek, elfogadhatóak. A Róma 13:1–2 ezt mondja: „Minden lélek engedelmeskedjék a felső hatalmasságoknak; mert nincsen hatalmasság, hanem csak Istentől: és a mely hatalmasságok vannak, az Istentől rendeltettek.” Isten hozta létre a hatóságokat, amelyek ma léteznek. Így tehát, aki a hatóságok ellen lázad, az olyasvalami ellen lázad, amit Isten állított fel, és aki így tesz, az ítéletet hoz magára.
Ennek a nézőpontnak ugyannakor vannak gyengeségei és lehetséges problémák is adódhatnak vele. Először is, házasságok már azelőtt is köttettek, hogy bármilyen kormányzat létrejött volna. Évezredeken keresztül az emberek házassági engedély nélkül házasodtak. Másodszor, még ma is vannak olyan országok, ahol a házasságot a kormányzat nem ismeri el, és/vagy ahol nincsenek jogi feltételei a házasságnak. Harmadszor, vannak olyan kormányzatok, amelyek biblia-ellenes feltételeket támasztanak a házassággal szemben, mielőtt azt jogilag elismernék. Például vannak olyan országok, amelyek előírják, hogy az esküvőt egy katolikus templomban, katolikus tanítások alapján és egy katolikus pap vezetésével kell tartani. Nyilvánvalóan biblia-ellenes lenne egy katolikus templomban összeházasodnia egy olyan párnak, akik nem értenek egyet a katolikus egyházzal és a házasság szentségének katolikus értelmezésével.
2) Isten szemében akkor házas egy pár, ha valamilyen hivatalos esküvői szertartáson részt vett. Hasonlóan ahhoz, ahogyan — sok kultúrában — az apa odaadja a lánya kezét az esküvőn, Isten odaadta Évát Ádámnak (1 Mózes 2:22), és némelyek ezt úgy értelmezik, mint az Isten által lebonyolított első esküvői „ceremóniát”. A János evangéliumának második fejezetében Jézus részt vesz egy esküvői ceremónián. Jézus nem vett vona részt egy ilyen eseményen, ha nem értett volna egyet azzal, ami történtik. Jézus részvétele egy esküvői szertartáson egyáltalán nem jelenti azt, hogy Isten elvárna egy esküvői ceremóniát, de azt mindenképpen világossá teszi, hogy egy esküvői szertartás Isten számára elfogadható. Az emberiség története során szinte minden kultúrában megtalálható valamilyen formális esküvői ceremónia. Minden kultúrában van egy esemény, tett, szövetségkötés vagy kijelentés, amelyet elfogadnak egy nő és férfi házasságának kifejeződéseként.
3) Isten attól a pillanattól tekint házasnak egy párt, amikor a házasság szexuális kapcsolatban beteljesedik. Néhányan úgy érvelnek, hogy ha egy férfi és egy nő egymással szexuális kapcsolatba lép, akkor Isten őket házasnak tekinti. Ez a nézőpont azonban bibliailag nem megalapozott. Ennek az érvelésnek az alapja az, hogy a férj és feleség közötti szexuális érintkezés az „egy test” alapelv végső beteljesülése (1 Mózes 2:24; Máté 19:5; Efézus 5:31). Ebben az értelemben a szexuális közösülés a végső pecsét a házassági szövetségen. Ugyanakkor, ha egy pár jogilag és ceremoniálisan is házas, de valamilyen okból nem képesek szexuális érintkezésre, ettől függetlenül még házasoknak tartjuk őket.
Nem bibliai azt a párt, akik szexuális kapcsolatot létesítettek egymással — de a házassági szövetség más aspektusait nem tartották be — házasnak tekinteni. Igeversek, mint például az 1 Korinthus 7:2 a házasság előtti szexuális kapcsolatot erkölcstelennek tartják. Ha a szexuális érintkezés azt jelentené, hogy a párra ezután házasként tekinthetünk, akkor nem tarthatnánk erkölcstelennek, hiszen a pár a szexuális érintkezés pillanatában házassá válna. Egyáltalán nincs bibliai alapja annak, hogy egy nem házas pár pusztán a szexuális érintkezésre alapozva házasnak kiáltsa ki magát, és ezzel minden jövőbeni szexuális kapcsolatot erkölcsösnek és Istennek tetszőnek tartson.
Mi tehát a házasság Isten szemében? Úgy tűnik, hogy az alábbi alapelveket érdemes követni: 1) Ha a feltételek ésszerűek és nem ellenkeznek a Bibliával, a párnak törekednie kell a házasság bármilyen elérhető formális kormányzati elismerésére. 2) A pár kövesse a kulturális és családi hagyományokat, amelyek arra vonatkoznak, hogy a pár „hivatalosan házassá” váljon. 3) Ha lehetséges, a pár teljesítse be a házasságot szexuálisan, ezzel is betöltve az „egy test” alapelv fizikai aspektusát.
Mi történik, ha egy van több alapelv nem teljesedik be? Egy ilyen pár házasnak tekinthető Isten szemében? Végső soron ez Isten és a pár között dől el. Isten ismeri a szívünket (1 János 3:20). Isten különbséget tud tenni egy valódi házassági szövetség, és a szexuális erkölcstelenség igazolsására tett kísérlet között.
English
Mit mond a Biblia a házasságról?
