Kérdés
Mi a hét diszpenzáció?
Válasz
A diszpenzacionalizmus egy olyan, a történelmet értelmező rendszer, amely Istennek az emberekért végzett munkáját és a célját különböző korszakokra osztja. Általában hét korszakról beszélünk, bár néhány teológus szerint kilenc van. Van viszont, aki szerint csak három, vagy nem kevesebb mint 37. Ebben a cikkben a hét alapvető, Bibliában fellelhető diszpenzációval foglalkozunk.
Az elsőt az ártatlanság korszakának hívják (1Mózes 1:28-30, 2:15-17). Ez a diszpenzáció azt az időszakot fedi le, amikor Ádám és Éva az édenkertben tartózkodott. Ebben a korszakban Isten parancsa abból állt, hogy (1) töltsék meg a földet utódokkal, (2) műveljék a földet, (3) uralkodjanak az állatok felett, (4) gondozzák a kertet, és (5) ne egyenek a jó és gonosz tudásának a fájáról. Isten figyelmeztette őket, hogy ha engedetlenek lesznek, fizikai és szellemi halállal fognak lakolni. Ez a diszpenzáció rövid ideig tartott, és Ádám és Éva engedetlensége vetett neki véget azzal, hogy evett a tiltott gyümölcsből, és ezért kiűzetett a kertből.
A második diszpenzációt a lelkiismeret korszakának hívják, és körülbelül 1656 éven át tartott, Ádám és Éva kiűzetésétől az özönvízig (1Mózes 3:8-8:22). Ebben a korszakban nyilvánvalóvá válik, hogy mit tesz az ember, ha hagyják, hogy a saját akarata és lelkiismerete szerint járjon, amiket megrontott az öröklött bűnös természet. Ennek a korszaknak öt fő eleme van: 1) átok a kígyón, 2) az asszonyi lét és szülés megváltozása, 3) átok a természeten, 4) az élelmiszerért való munka kiszabása az emberiségre, és 5) Krisztus ígérete, mint magé, amely a kígyó fejére (Sátán) tapos.
A harmadik diszpenzáció az emberi kormányzás korszaka, amely az 1Mózes 8-ban kezdődik el. Az özönvízzel Isten minden életet elpusztított a földön, és csak egy családot tartott meg, akik újra megalapozhatják az emberi fajt. Isten a következő ígéretekkel és parancsokkal látta el Nóét és családját:
1. Isten nem fogja többé megátkozni a földet.
2. Nóé és családja ismét be kell népesítse a földet.
3. Uralkodjanak az állatok felett.
4. Ehetnek húst.
5. Létrejön a halálbüntetés intézménye.
6. Soha többé nem lesz világméretű özönvíz.
7. Isten ígéretének a szivárvány lesz a jelképe.
Nóé leszármazottai nem szóródtak szét és töltötték be a földet, ahogy Isten parancsolta, és ezzel nem tettek eleget a korszakra vonatkozó felelősségüknek. Körülbelül 325 évvel az özönvíz után a föld lakossága egy torony építésébe kezdett, amellyel az összetartásuknak és büszkeségüknek akartak emléket állítani. Isten úgy állította meg az építkezést, hogy különböző nyelveket hozott létre, és ismét megparancsolta, hogy töltsék be a földet. Ennek eredményeként jöttek létre a különböző nemzetek és kultúrák. Ettől a ponttól kezdve az emberi kormányzás valósággá vált.
A negyedik diszpenzáció, az ígéret kora, Ábrahám elhívásával kezdődött, folytatódott a pátriárkák élete során, és a zsidó nép egyiptomi kivonulásával ért véget, mintegy 430 évet ölelve fel. Ebben a korban Isten egy nagy népet hozott létre, amelyet a maga népének választott (1Mózes 12:1–2Mózes 19:25).
Az ígéret korának alapvető ígérete az ábrahámi szövetség volt. Íme néhány fontos pontja ennek a feltétel nélküli szövetségnek:
1. Ábrahámtól nagy nép származik, amelyet Isten fizikailag és lelkileg is megáld.
2. Isten naggyá teszi Ábrahám nevét.
3. Isten megáldja azokat, akik áldják Ábrahám utódait, és megátkozza azokat, akik átkozzák őket.
4. Ábrahámban a föld minden nemzetsége megáldatik. Ez Jézus Krisztusban és üdvösséget szerző munkájában teljesedett be.
5. A szövetség jelképe a körülmetélés.
6. Ez a szövetség, amely Izsákkal és Jákóbbal is megismétlődik, a héber népre, Izrael 12 törzsére korlátozódik.
Az ötödik diszpenzáció a törvény kora. Közel 1500 évig tartott, a kivonulástól Jézus Krisztus haláláig. Ez a diszpenzáció az ezeréves királyság alatt is folytatódni fog, néhány módosítással. A törvény korában Isten a mózesi szövetség vagy törvény (2Mózes 19-23) alapján járt el a zsidó nemzettel. E korban kultikus imádatot folytattak, amelyet papok vezettek, és szócsövei, a próféták révén Isten további utasításokat adott. Végül a szövetséghez való hűtlenség következtében Izrael törzsei elveszítették az Ígéret földjét, és szolgaságba kerültek.
A hatodik diszpenzáció, amelyben jelenleg élünk, a kegyelem kora. Akkor kezdődött, amikor Krisztus vére létrehozta az új szövetséget (Lukács 22:20). A „kegyelem kora" vagy az „Egyház kora" a Dániel 9:24-ben említett 69. és 70. hét közé esik. Krisztus halálával kezdődik, és az Egyház elragadtatásával ér véget (1Thesszalonika 4). Ez a diszpenzáció az egész világra kiterjed, és a zsidókat és pogányokat egyaránt magában foglalja. A kegyelem korában az embernek az a dolga, hogy higgyen Jézusban, Isten Fiában (János 3:18). Ebben a korszakban a Szentlélek vigasztalóként a hívőkben lakik (János 14:16-26). Ez a diszpenzáció már bő kétezer éve tart, és senki nem tudja, mikor ér véget. Azt tudjuk, hogy a hívők mennybéli elragadtatásával fog véget érni. Az elragadtatást követi Isten hét évig tartó ítélete.
A hetedik diszpenzációt Krisztus ezeréves királyságának nevezik, és ezer évig fog tartani, mialatt maga Krisztus fog uralkodni a földön. A királyság alatt beteljesedik azon prófécia, miszerint Krisztus visszatér és a zsidó nép királya lesz. A királyságba csak azok a hívők kerülnek be, akik az egyház korában újjászülettek, vagy a hét éves nyomorúság alatt tértek meg. Egy hitetlen személy sem léphet be ebbe a királyságba. Az ezer év alatt Sátán meg lesz kötözve. Ezt a korszakot egy végső ítélet zárja (Jelenések 20:11-14). A régi világot tűz fogja elpusztítani, és kezdetét veszi a Jelenések 21-22-ben említett új ég és új föld.
English
Mi a hét diszpenzáció?
