Kérdés
Mely a Jelenések könyvének hét pecsétje?
Válasz
A hét pecsét Isten végidőkbeli világítéletének egyik sorozata. A pecsétekről a Jelenések 6:1-17 igerészben, valamint a 8:1-5 igeszakaszban olvashatunk bővebben. János mennyei jelenésében azt láthatjuk, hogy a hét pecsét egy könyvet - az eredeti szövegben tekercset - zár el, és minden egyes pecsét feltörésekor egy-egy újabb ítélet éri utol a földet és annak lakosait. A hét pecsét azonban csupán a végső igazságszolgáltatás kezdete, hiszen eztán jön még csak a trombiták és az ún. haragpoharak ítélete.
A Jelenések könyvének ötödik fejezetében, a János apostol mennyei látomásában szereplő hét pecsét felnyitása előtti bevezetőben, azt látjuk, hogy mennyen, földön és föld alatt kerestetik egy alkalmas személy, aki képes a mennyei könyv felnyitására, azonban mindhiába. Erről a könyvről így ír János: “És láték annak jobbkezében, a ki a királyiszékben üle, egy könyvet, a mely be volt írva belől és hátul, és le volt pecsételve hét pecséttel” (Jelenések 5:1). Mint az a későbbiekben kiderül, a könyv Isten ítéleteit tartalmazza. Az, hogy mindkét oldala tele van írva (az eredeti szövegben tekercs szerepel – a fordító megjegyzése), a bekövetkező ítélet átfogó terjedelmét hivatott jelezni. Majd egy erős angyal kiált fennhangon: “... Ki volna méltó arra, hogy felnyissa a könyvet, és felbontsa annak pecséteit?” (Jelenések 5:2). Mivel senki sem találtatik, aki méltó annak felnyitására (valójában rá sem bír nézni senki), János könnyekre fakad (Jelenések 5:3-4). Hogy miért? Mert jól érti, hogy amennyiben senki sem méltó a könyv felnyitására, akkor a gonosz feletti ítélet végképp elmarad, és a bűn a teljes teremtést végérvényesen a pusztulásba rántja.
Miközben János “keservesen zokog” afelett, hogy senki sem tudta felnyitni a könyvet és feltörni annak pecséteit, vigasztaló hírt kap a jelenlévő huszonnégy vén egyikétől: “...Ne sírj: ímé győzött a Júda nemzetségéből való oroszlán, Dávid gyökere, hogy felnyissa a könyvet és felbontsa annak hét pecsétét” (Jelenések 5:5). Majd maga János folytatja így hű tanúbizonysága beszámolóját: “És láték a királyiszék... és a Vének között egy Bárányt állani, mint egy megölöttet... És eljöve és elvevé a könyvet a királyiszékben ülőnek jobbkezéből” (Jelenések 5:6-7). Bár itt Jézus Krisztus leöletett bárányként van ábrázolva, az ítélet napján immáron Júda oroszlánjaként ítél élőket és holtakat igazsággal. Ő egyedül méltó arra, hogy a teljes világ felett bíró legyen (vö. János 5:22). Mikor kezébe veszi a könyvet, hogy feltörje a pecséteket és ezzel a hitetlen világ feletti ítéletet megkezdje, a következő új himnusszal dicsérik Őt a mennyei lények: “...Méltó vagy, hogy elvedd a könyvet és megnyisd annak pecséteit: mert megölettél, és megváltottál minket Istennek a te véred által, minden ágazatból és nyelvből és népből és nemzetből. . . . Méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen erőt és gazdagságot és bölcseséget és hatalmasságot és tisztességet és dicsőséget és áldást” (Jelenések 5:9, 12).
A Neki kijáró magasztalás közepette a Bárány tehát elkezdi feltörni a pecséteket (Jelenések 6:1). Minden egyes újabb pecsét felszakításával a tekercs egyre nagyobb része válik olvashatóvá, és így lépésről lépésre mélyebb betekintést nyerünk mindazon ítéletbe, melyet Isten hosszútűrésében a nagy nyomorúság világtörténeti korszakára tartott fenn. A hét közül való négy első pecsét az apokalipszis (a szó felfedést, kitakarást jelent - a tekercs és a jövőbeni események kibontására utalva – a fordító megjegyzése) négy lovasát engedi szabadjára. Az ítélet szimbolikus módon olyan lovak és lovasok formájában kerül megjelenítésre, melyek pusztulást hoznak magukkal.
Az első pecsét. Az első pecsét magát az Antikrisztust vezeti be (Jelenések 6:1-2). Az ő személyéről számos részletet tudhatunk meg e bibliai leírásából: fehér ló hátán lovagol be, ami a béke jele, vagyis okkal feltételezzük, hogy a nagy nyomorúság kezdetén a béke álarca mögé rejtőzve lép majd fel, békét ígérve a világnak (vö. Dániel 9:27). Egy korona adatik neki, ami azt jelzi, hogy nagy hatalma lesz (vö. Dániel 7:24-25). A kezében azonban íjat tart, ami elárulja valós szándékát, amint győzve kijön, “hogy győzzön” (vagyis győztesként lép színre, aki további győzelmeket fog bezsebelni – a fordító megjegyzése – lásd Jelenések 6:2).
A második pecsét. Mikor a Bárány a második pecsétet is felnyitja, nagy háború tör ki a földön (Jelenések 6:3-4). Ezt a tűzvörös lovon ülő lovas jelképezi, kinek egy nagy kard adatik.
A harmadik pecsét. A harmadik pecsét feltörés után kegyetlen éhínség szabadul el (Jelenések 6:5-6). A lovas, melyet János mennyei látomásában szemlél, fekete lovon ül, és “egy mérleg vala kezében”. Az apostol aztán annak is fültanúja lesz, amint kimondatik, hogy az emberek egy egész napi munkájuk bérével is éppen csak egy kevéske élelemhez tudnak majd hozzájutni.
A negyedik pecsét. A negyedik pecsét is feltöretik, és János egy sárgaszínű, azaz fakó lovat lát, “...és a ki rajta üle, annak a neve halál, és a pokol követi vala azt...” (Jelenések 6:7-8). A negyedik pecsét felnyitásának közvetlen következményeként a teljes föld lakosságának negyede fegyver, éhség, halál “...és a földnek fenevadai által” veszíti életét.
Az ötödik pecsét. Az ötödik pecsét felszakítása után azon sokaság tárul elénk, akik a nagy nyomorúság idején mártírhalált halnak, mert nem tagadják meg Jézus Krisztus hitét (Jelenések 6:9-11; vö Máté 24:9). Lelkeiket a mennyei templom oltára alatt, Istentől kapott fehér ruhákban állva ábrázolja az Írás. Isten meghallgatja az igaz ítéletért való kiáltásukat, majd a következő szavakkal intetnek további türelemre: “...mondaték nékik, hogy még egy kevés ideig nyugodjanak, a míg beteljesedik mind az ő szolgatársaiknak, mind az ő atyjokfiainak száma, a kiknek meg kell öletniök, a mint ők is megölettek.” Isten megígéri, hogy az ő mészárosaik is megtoroltatnak, de csak annak rendelt idejében (vö. Rómabeliekhez 12:9).
A hatodik pecsét. Mikor Isten Báránya a hatodik pecsétet is feltöri, olyan pusztító földrengés lesz, amelyet a világ soha nem látott még. Nem csupán szörnyű rombolás és mindenre kiható felfordulás követi, hanem merőben szokatlan égi jelek is kísérik: a Nap elsötétül, a Hold vérszínűvé változik, az ég csillagai pedig a földre hullanak , “és az ég eltakarodék, mint mikor a papírtekercset összegöngyölítik; és minden hegy és sziget helyéből elmozdíttaték” (Jelenések 6:12-14). A hatodik pecsét csapásainak túlélői, társadalmi pozíciójuktól függetlenül, mindannyian sziklák hasadékaiban keresnek menedéket, és így kiáltanak a hegyeknek és a kőszikláknak: “Essetek mi reánk és rejtsetek el minket annak színe elől, a ki a királyiszékben ül, és a Bárány haragjától: Mert eljött az ő haragjának ama nagy napja; és ki állhat meg?” (Jelenések 6:16-17).
Miután a hét közül a hatodik tekercs is feltöretik, a Jelenések könyve egy mennyei közjátéknak ad teret. János ekkor számol be arról a 144 ezer Isten által elpecsételt szűz zsidó ifjú férfiról, kiket az Úr személyesen oltalmazott a nagy nyomorúság ideje alatt (Jelenések 7:1-8). Majd arról a nagy mennyei sokaságról ír, “...a melyet senki meg nem számlálhatott, minden nemzetből és ágazatból, és népből és nyelvből”, amint ”a királyiszék előtt és a Bárány előtt állnak vala, fehér ruhákba öltözve, és az ő kezeikben pálmaágak” (Jelenések 7:9). Ők erős hanggal így kiáltanak: “...Az idvesség a mi Istenünké, a ki a királyiszékben ül, és a Bárányé!” (Jelenések 7:10). Jánost eztán abba is beavatják, hogy mi ez a nagy, fehér ruhás sokaság: “...Ezek azok, a kik jöttek a nagy nyomorúságból, és megmosták az ő ruháikat, és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében” (Jelenések 7:14). Ők azt az ígéretet is kapják, hogy “nem éheznek többé, sem nem szomjúhoznak többé; sem a nap nem tűz rájok, sem semmi hőség. . . .és eltöröl Isten az ő szemeikről minden könyet (Jelenések 7:16-17; vö. Ézsaiás 25:8; 49:10).
A hetedik pecsét. Mikor a Bárány a hetedik pecsétet is felnyitja, “lőn nagy csendesség a mennyben, mintegy fél óráig” (Jelenések 8:1). A nagy nyomorúság korszakát lezáró ítéletek teljes valójukban válnak láthatóvá, és - mint kiderül - azok annyira kemények, hogy az egész menny egy fél órára mély csendbe borul. A hetedik pecsét ugyanis egy egész sornyi újabb ítélet előtt nyitja meg az utat, így János már rögtön láthatja is azt a hét angyalt, melyek hét trombitát kapva felállnak azok megszólaltatására (Jelenések 8:2). Egy másik, nyolcadik angyal arany tömjénzőt tart kezében, és “sok tömjént” éget benne, mely “minden szenteknek” (vagyis Isten minden megváltottjának) a könyörgéseit, azaz fohászait tartalmazza (Jelenések 8:3-4). Majd az előbbi angyal még egyszer kezébe veszi a tömjénzőt “...és megtölté azt az oltárnak tüzével, és leveté a földre; és lőnek mennydörgések és szózatok és villámlások és földindulás” (Jelenések 8:5).
Mikor aztán a hét pecsét által előzetesen elzárt ítéletek beteljesednek, a nagy nyomorúság következő fázisa kerül bevezetésre, mely már kész is ítéletet hirdetni minden bűn felett a hét trombita zengő hangján.
English
Mely a Jelenések könyvének hét pecsétje?
