Kérdés
Mi a historikus kreacionizmus?
Válasz
A historikus kreacionista nézet megerősíti, hogy a Mózes első könyvének első és második fejezetében található teremtésről szóló beszámolót valóban történelmi feljegyzésnek szánták, nem pedig poetikus irodalomnak vagy mitológiának. Ugyanakkor a historikus kreacionizmus szerinti értelmezés, amely azon fiatal Föld kreacionista-nézetnek is sajátja, mely maga is Mózes első könyvének “történelmi” megközelítéséből kiindulva annak szó szerinti olvasatát veszi alapul, nagyban feloldja a modern tudomány megállapításai és a Szentírás tanítása közötti (tartalmi) feszültséget. A történelmi kreacionizmust már csak azért is nevezik “történelmi”-nek, hogy ezzel is rámutassanak arra, hogy az nem valami újkeletű dolog, hanem egy olyan megközelítés, amit az egyháztörténelem során – különösen a modern tudomány felemelkedése előtti időkben – sokan helyesnek tartottak és vallottak.
A történelmi-, vagy historikus kreacionizmus nézetét a napjainkra már elhunyt John H. Sailhamer (a kaliforniai Brea-ben található Golden Gate Baptista Teológiai Szeminárium egykori Ószövetség professzora) Genesis Unbound: A Provocative New Look at the Creation Account (eredetileg a Multnomah kiadó gondozásában jelent meg 1996-ban, második kiadása pedig a Dawson Media kiadónál 2011-ben) című könyvében népszerűsített. (A könyv magyar fordítása nem ismert – a fordító megjegyzése).
A történelmi kreacionizmus tehát fenntartja, hogy az 1.Mózes 1:1 igeverse valójában egy, a világegyetem teremtéséről szóló (hiteles) beszámoló. Ez a teremtés “a kezdetben” ment végbe – vagyis egy pontosabban meg nem határozott időintervallumban, amely egyfelől igen terjedelmes volt, másfelől pedig nagyon régen lehetett. A Teremtés könyve egyszerűen semmilyen arra vonatkozó időkeretet nem ad meg, hogy a fizikai világegyetem pontosan mikor lett megteremtve. Könnyen lehet tehát, hogy az nagyon régen (akár több millió vagy milliárd évvel ezelőtt) történt, mint ahogy az is elképzelhető, hogy annak teremtése hosszú időt vett igénybe. A Teremtés könyvének historikus kreacionista értelmezése ugyanakkor nem követeli meg a “fiatal Föld”- nézet érvényesítését/érvényesülését.
Ahogy aztán az 1.Mózes 1:2 igeversnél folytatjuk a történetet, azt látjuk, hogy a föld még nincs megformázva, és élettel sincs még megtöltve. A modern tudományok korának beköszönte előtt alig-, vagy egyáltalán nem bolygóként tekintettek a Földre, a Föld mint bolygó koncepciója csak később alakult ki. A historikus kreacionizmus értelmezési keretén belül a föld szót egy meghatározott szárazföldi területként értették, nem pedig “Föld bolygóként”. Az 1.Mózes 1:2-2:24 igerésze az emberiség számára kijelölt speciális élőhely – az Édenkert – elkészítését beszéli el, mely szó szerinti hat nap alatt ment végbe.
Az 1.Mózes 1:1 és 1:2ff igevers közötti összefüggés akár a következő parafrázis által is megragadható: “Kezdetben Isten megteremtette a világmindenséget. Miután ezzel végzett, figyelmét egy olyan kiemelt területre fordította, amely az emberi életre lett kijelölve. Mivel sötét volt, így szólt: “Legyen világosság”. A kietlen és puszta szavak egy olyan sivatagra vagy pusztaságra is utalhatnak, amely nem képes az élet fenntartására. (Ugyanezt a kifejezést használja az 5.Mózes 32:10 igeverse, mikor arra a pusztaságra utal, melyben Izráel vándorlása idejét töltötte. Ha Isten nem vette volna körül népét különleges gondoskodásával és ellátásával, az bizonnyal nem élte volna túl az abban töltött időt). Ahelyett tehát, hogy az 1.Mózes 1:2 igeverse a teljes Földre vonatkozólag értené azt, hogy az egy alaktalan massza volt, a historikus kreacionizmus szerint ez az igevers csak a pusztaság egy bizonyos részére vonatkozik, amelyet Isten arra választott ki az ember számára, hogy az ott éljen. (Lehet, hogy az egész bolygó egy terméketlen pusztaság volt, de erre nem tér ki a szöveg – állítják.)
Isten tehát egy teljes héten át, minden egyes nap szó szerint 24 órán keresztül dolgozott azon, hogy az Éden kertjét előkészítse az ember számára. Először a Napnak parancsolt, hogy keljen fel, mikor ezt mondta: “Legyen világosság”. Isten tehát nem a 4. napon hozta létre a Napot és a Holdat (hiszen azokat már az 1.Mózes 1:1-ben megteremtette), hanem akkor határozta meg rendeltetésüket. A historikus kreacionisták azzal érveltek, hogy a “...Legyenek világító testek az ég mennyezetén...” fordítás helyett, hogy az 1.Mózes 1:14 igeversének helyes fordítása valahogy így hangozna: “legyenek a fények az égboltozaton jelül”. Ezek a fények már az 1. nap óta léteztek, és már azóta adták fényüket, a 4. napon viszont Isten további jelentőséget is tulajdonított nekik – épp úgy, mint ahogy már Noé kora előtt is létezhetett szivárvány, Isten azonban csak az özönvíz után ruházta fel azt különleges jelentéssel. Az 1.Mózes 1:14-ben Isten azt fedi fel előttünk, hogy az égitestek rendeltetése az emberiség szolgálata.
Az 1.Mózes 1.-2. fejezetének historikus kreacionista értelmezése a továbbiakban ugyanazon csapásvonal mentén haladt előre, mint azon egyéb teremtéselméleti megközelítések, amelyek a textus majdnem teljesen szó szerinti olvasatán alapulnak.
A historikus kreacionista nézetnek ugyanakkor van néhány elég gyenge pontja. A Teremtés könyve első fejezetének szó szerinti olvasata határozottan azt sugallja, hogy az a világegyetem és a Föld egészének teremtését írja le. A historikus kreacionizmus minden egyes hívőt azon kihívás elé állítja, hogy maga győződjön meg arról, hogy a teremtésről szóló beszámoló (a Szentírás bármely más szakaszával egyetemben) általa való értelmezése nem áll-e túlzottan az egyes nemzeti nyelvekre történt fordítások és/vagy az esetlegesen felmerülő modern tudományos aggályok befolyása alatt – jusson végtére akár arra, hogy azok helyesek, akár arra, hogy azok nem helytállóak.
English
Mi a historikus kreacionizmus?
