Kérdés
Ha a hit követelmény, akkor az üdvösség hogyhogy nem cselekedet? A hit nem cselekvés?
Válasz
Üdvösségünk kizárólag Jézus Krisztuson alapul. Ő a mi helyettes áldozatunk, aki magára vállalta a bűn büntetését (2Korinthus 5:21); Ő vált meg minket a bűnből (János 1:29); Ő a hitünk szerzője és beteljesítője (Zsidók 12:2). Az üdvösséghez szükséges tetteket maga Jézus teljes mértékben végrehajtotta: tökéletes életet élt, magára vette Isten ítéletét a bűn miatt, és feltámadt a halálból (Zsidók 10:12).
A Biblia világosan kijelenti, hogy a saját cselekedeteinknek nincs üdvösségszerző szerepe. „[N]em az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért" üdvözülünk (Titusz 3:5), nem cselekedetekért (Efezus 2:9). „Nincsen igaz ember egy sem" (Róma 3:10). Ez azt jelenti, hogy áldozatok bemutatása, a parancsolatok megtartása, a templombajárás, a bemerítkezés/megkeresztelkedés és más jó cselekedetek képtelenek bárkit is üdvözíteni. Akármilyen „jók" is vagyunk, soha nem érhetünk fel Isten szent mércéjéhez (Róma 3:23, Máté 19:17, Ézsaiás 64:6).
A Biblia ugyanilyen világosan kimondja, hogy az üdvösség feltételes – Isten nem üdvözít mindenkit. Az üdvösség egyetlen feltétele a Jézus Krisztusba vetett hit. Az Újszövetség közel 200 alkalommal állítja, hogy az üdvösség egyedüli feltétele a hit (János 1:12, ApCsel 16:31).
Egy nap némelyek megkérdezték Jézustól, mit tehetnének azért, hogy Istennek tetsszenek: „Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgokat cselekedjünk?" Jézus rögtön a hitükre mutat rá: „Az az Istennek tetsző dolog, hogy higgyetek abban, akit ő küldött" (János 6:28-29). Szóval arra a kérdésre, hogy milyen Istennek tetsző dolgokat (többes szám) kell tenni, Jézus azt feleli, hogy az Istennek tetsző dolog (egyes szám) az, ha hiszünk benne.
Kegyelem az, amit Isten ad, noha nem érdemeljük meg és nem érdemelhetjük ki. A Róma 11:6 szerint bárminemű cselekedet megsemmisíti a kegyelmet, hiszen a munkás rászolgál a fizetésre, de a kegyelem elfogadója pusztán elfogadja azt, de nem szolgál rá. Mivel az üdvösség kegyelemből van, nem tudjuk kiérdemelni. A hit ennélfogva nem cselekedet. A hitet nem tekinthetjük cselekedetnek, különben megsemmisítené a kegyelmet. (Ld. Róma 4 – Ábrahám üdvössége az Istenbe vetett hitén múlott, nem pedig valamilyen tettén.)
Tegyük fel, hogy valaki küldött neked névtelenül tízmillió forintot. A pénz a tiéd lehet, ha szeretnéd, de neked kell érvényesíteni a csekket. A te aláírásod semmi esetre sem jelenti, hogy kiérdemelted volna a tízmillió forintot, az érvényesítés nem egy cselekedet. Soha nem dicsekedhetsz azzal, hogy saját erődből vagy a magad üzleti képességei révén lettél milliomos. Nem, a tízmillió forint pusztán egy ajándék volt, és az aláírásod csak azt jelezte, hogy elfogadtad. Ugyanígy a hit gyakorlása az egyetlen módja annak, hogy elfogadjuk Isten nagylelkű ajándékát, és a hit nem számít az ajándékot kiérdemlő cselekedetnek.
Az igazi hit nem tekinthető cselekedetnek, mivel az igazi hittel együtt jár a test cselekedeteinek megszűnése. A valódi hit tárgya Jézus és az értünk végzett munkája (Máté 11:28-29, Zsidók 4:10).
Egy lépéssel továbbvive a gondolatot, az igazi hit nem tekinthető cselekedetnek, mivel még a hit is Isten ajándéka, nem olyasvalami, amit magunk idézünk elő. „Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez" (Efézus 2:8-9). „Senki sem jöhet énhozzám, ha nem vonzza őt az Atya" (János 6:44). Dicsőség az Úrnak megváltó hatalmáért és hatékony kegyelméért, amely révén az üdvösség valósággá válhat!
English
Ha a hit követelmény, akkor az üdvösség hogyhogy nem cselekedet? A hit nem cselekvés?
