Kérdés
Miért óv olyan erőteljesen a Biblia a hitehagyástól, ha az üdvösségünk mindörökre biztosítva van?
Válasz
Azért int óva bennünket a Biblia a hitehagyás ellen, mert a valódi megtérés látható a gyümölcseiben. Amikor Bemerítő János a Jordán folyóba merítette be az embereket, az önigazultakat arra figyelmeztette, hogy teremjenek megtéréshez illő gyümölcsöt (Máté 3:8). A Hegyi beszéd hallgatósága felé Jézus azt hirdette, hogy minden fát a gyümölcseiről lehet felismerni (Máté 7:16) és minden fa, amelyik nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik, és a tűzre vettetik (Máté 7:19).
Ezeknek a figyelmeztetéseknek a célja a hit túl könnyed kezelésével való szembehelyezkedés volt. Tehát Jézus követése több, mint csupán a keresztyén címke magunkra aggatása. Bárki vallást tehet Jézusról, mint Megváltóról, de látható gyümölcsöt az fog teremni, akinek valóban van üdvössége. Felmerülhet a kérdés, hogy mit is jelent a gyümölcs. A keresztyének életében keresendő gyümölcs legegyértelműbb példáját a Galata 5:22–23-ben találjuk, ahol Pál a Szent Szellem gyümölcséről ír: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség és önmegtartóztatás. Van más fajta gyümölcs is egy keresztyén életében (például dicséret, mások megnyerése Krisztus számára), de ez a lista jól összefoglalja a keresztyén hozzáállás lényegét. A valódi hívők életében, keresztyén életútjukon való előrehaladásukkal egyre fokozottabb mértékben jelennek meg ezek a tulajdonságok (2 Péter 1:5–8).
Ezeknek a gyümölcstermő tanítványoknak az üdvössége biztos, ők mindvégig ki fognak tartani. Számos igehely tesz erről bizonyságot. A Róma 8:29–30 az üdvösség „aranyfonalát” írja le, azaz, hogy akiket Isten előre ismert, azokat eleve elrendelte, elhívta, megigazította és megdicsőítette — nem vész el senki út közben. A Filippi 1:6 azt állítja, hogy isten be fogja fejezni azt a munkát, amit elkezdett bennünk. Az Efézus 1:13–14 tanítása szerint Isten elpecsételt bennünket a Szent Szellemmel, örökségünk foglalójával. A János 10:29 biztosít bennünket arról, hogy senki sem képes kiragadni bennünket Isten kezéből. Még sok más igehely is ugyanerről szól: a valódi hívek bizonyosak lehetnek üdvösségükben.
A hitehagyás elleni figyelmeztetéseknek két fő célja van. Először is, az igaz híveket arra buzdítják, hogy bizonyosodjanak meg elhívásuk és kiválasztásuk felől. A 2 Korinthus 13:5-ben Pál arra kér bennünket, hogy tegyük próbára magunkat, hogy vajon igazán hiszünk-e. Ha a valódi hívők Jézus Krisztus gyümölcstermő követői, akkor látnunk kellene bennük az üdvösség bizonyítékát. A keresztyének különböző mértékben termik a gyümölcsöket, mégpedig engedelmességük és kegyelmi ajándékaik szintje szerint; saját magunk megvizsgálásakor látnunk kell a bizonyítékokat.
Vannak olyan szakaszai a keresztyén életnek, amikor nincsen látható gyümölcs. Ezek a bűn és az engedetlenség szakaszai. Az engedetlenség ilyen hosszabb időszakában Isten elveszi belőlünk üdvbizonyosságunkat. Ezért imádkozott Dávid az 51. zsoltárban úgy, hogy „vidámíts meg újra szabadításoddal” (Zsoltárok 51:14). Amikor bűnben élünk, elveszítjük Isten szabadításának örömét. Ezért hívja fel a figyelmünket a Biblia, hogy „önmagatokat tegyétek próbára, hogy igazán hisztek-e?! Önmagatokat vizsgáljátok meg!” (2 Korinthus 13:5). Amikor egy valódi keresztyén próbára teszi önmagát, és azt tapasztalja, hogy már egy ideje nem termett gyümölcsöt, akkor ennek őt komoly bűnbánatra és Isten felé fordulásra kell indítania.
A hitehagyásról szóló textusok másik fő célja az, hogy felismerjük a hitehagyókat. A hitehagyó az, aki elfordul a hitétől. Egyértelmű a Bibliában, hogy a hitehagyók vallást tettek a Jézus Krisztusba vetett hitükről, de őszintén soha nem fogadták be őt Megváltójukként. A Máté 13:1–9 (a magvető példázata) tökéletesen szemlélteti ezt. Ebben a példázatban a magvető négyféle helyre veti a magot, ami Isten Igéjét jelképezi: kemény talajba, köves talajba, tövises talajba és frissen szántott talajba. Ezek a földfajták az evangéliumra adott négyféle választ képviselik. Az első egyértelmű elutasítás, a többi három pedig az elfogadás különféle szintjeit mutatja be. A köves és a tövises talaj azokat jelképezi, akik először jól fogadják az evangéliumot, de amikor üldözés támad (köves talaj) vagy amikor a világ gondjai vagy gazdagsága fojtogatja őket (tövises talaj), akkor elfordulnak. Jézus egyértelműen felfedi ezzel a kétfajta reakcióval, hogy noha először „elfogadták” az evangéliumot, nem teremtek gyümölcsöt, mert a mag (az evangélium) nem járta át szívük táptalaját. Egyedül a negyedik talaj fogadta be a magot és termett gyümölcsöt — az a talaj, amelyet Isten „készített elő”. A Hegyi beszédben is mondja Jézus, hogy „nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram” (Máté 7:21).
Lehet, hogy szokatlan, hogy a Biblia a hitehagyással kapcsolatban figyelmeztet bennünket, miközben azt is állítja, hogy egy igazi hívő soha nem hagyja el a hitét. Ugyanakkor, pontosan ezt állítja a Szentírás. Az 1 János 2:19 konkrétan azt állítja, hogy akik elhagyják hitüket, azok soha nem is voltak valódi hívők. A hitehagyás elleni bibliai figyelmeztetésnek tehát azok számára kell szólnia, akik „hitben vannak”, de soha nem is fogadták be azt igazán. A Zsidók 6:4–6 és a Zsidók 10:26–29-hez hasonló igehelyek arra figyelmeztetnek, hogy tegyünk úgy, „mintha hívők lennénk”, vizsgáljuk meg magunkat, és ha a hitehagyás gondolata foglalkoztat, akkor valójában nem is volt üdvösségünk. A Máté 7:22–23 arra utal, hogy az „úgy-csinálnak-mintha” hívőket nem azért utasítja vissza Isten, mert elvesztették hitüket, hanem mert Isten soha nem is ismerte őket.
Sokan hajlandóak Krisztussal azonosulni. Ki az, akinek nem kell az örökélet és az áldás? Ugyanakkor Jézus arra buzdít, hogy mérjük fel a tanítványság árát is (Lukács 9:23–26, 14:25–33). A valódi hívők ezt megtették, a hitehagyók nem. A hitehagyók azok, akik hitük elhagyásával tesznek bizonyságot arról, hogy soha nem is volt üdvösségük (1 János 2:19). A hitehagyás nem az üdvösség elvesztése, hanem inkább annak a megnyilatkozása, hogy az illetőnek soha nem is volt üdvössége.
English
Miért óv olyan erőteljesen a Biblia a hitehagyástól, ha az üdvösségünk mindörökre biztosítva van?
