Kérdés
Összeegyeztethető a Biblia tanításával az, hogy behívjuk Jézust a szívünkbe?
Válasz
“Szeretnéd, hogy megváltásban legyen részed? Akkor csak kérd Jézus Krisztust, hogy jöjjön be a szívedbe!” Míg ez a kijelentés nem teljesen Biblia-mentes, addig teljes mértékben a Biblia szellemével sem egyeztethető össze. Az effajta megfogalmazás - különösen gyermekek körében - félrevezető elképzeléseknek adhat teret, hiszen ők igencsak hajlanak arra, hogy mindent szó szerint értsenek. Arról nem is beszélve, hogy a felszólítás, mely szerint hívjuk be Jézust a szívünkbe, olyan fontos sarokpontokat, mint a bűnbánat és a hit, teljesen kihagy a történetből – már amennyiben tényleg csupán ez a mondat hangzik el az evangelizáció során. Ha azonban egészen pontosak akarunk lenni, akkor azt is meg kell említsük, hogy a Biblia sehol sem beszél arról konkrétan, hogy Jézus Krisztus, szellemi értelemben véve, a szívünkben lakik. Pál apostol a következőképp imádkozott a Szent Lélek által: „...lakozzék a Krisztus a hit által a ti szívetekben” (Efézusbeliekhez 3:17). Pál itt azonban olyan hívekért jár közben, akik már részesültek Jézus Krisztus megváltásának kegyelmi ajándékában. Ha figyelmesen megnézzük az ima nyitó sorait, akkor a következőt találjuk: “adja meg néktek…, hogy hatalmasan megerősödjetek az Ő Lelke által a belső emberben.” Ebből is jól kitűnik, hogy az Efézusbeliekhez írt levél 3. fejezete nem valamiféle evangelizációs törekvésről szól. Isten nem azt mondja Pál apostolon keresztül, hogy “hívjátok be Jézust a szívetekbe, hogy így megváltásban részesüljetek”, hanem sokkal inkább arra hívja fel figyelmüket, hogy Jézus Krisztus mindig velük van a Szent Lélek által.
Az a gondolat, mely szerint be kell hívjuk Jézust a szívünkbe, a Jelenések könyvének 3:20 igerészére vezethető vissza, amit így olvasunk: “Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem.” Figyeljük azonban meg, hogy az Ige egy szóval sem említi a szívet. Sőt, nem is az adott személy kér valamit Jézustól, hanem sokkal inkább fordítva: Jézus tesz ígéretet teremtményének. A tágabb szövegkörnyezetet vizsgálva kiderül, hogy Jézus Krisztus a laodíczeai – és minden lágymeleggé vélt – gyülekezethez szól, melyek tagjainak nagy szüksége volt és van arra, hogy megtérjenek bűnös utaikról (19.igevers). A laodíczeaiak gyakorlatilag majdnem teljesen kizárták Jézust közösségükből, az Úr pedig pontosan ezt az elveszett kapcsolatot igyekezett helyreállítani. A szóban forgó igei passzus tehát cseppet sem arról szól, hogy lelki üdvösségünkért be kell hívjuk Jézus Krisztust a szívünkbe.
Az az elképzelés tehát, mely szerint “Jézus Krisztus bejön a szívedbe” konkrétan sehol sem szerepel a Biblia tanításában. Az evangélium Jézus Krisztus értünk tett áldozati halálának és testbéli feltámadásának örömhíre, amit ha hitből befogadunk, bűneink bocsánatában részesülünk (1.Korinthusbeliekhez 15:3-4). Isten Igéje arra hív fel, hogy igent mondjunk erre az üzenetre, mint ahogyan ezt az alábbi evangéliumi útmutatás is vastagon aláhúzza: higgy Jézusban (János 3:16; Apostolok Cselekedetei 16:31), fogadd az Urat (János 1:12) és térj meg (Apostolok Cselekedetei 3:19). A Biblia tanítása szerint meg kell változtassuk a bűneinkhez való hozzáállásunkat, valamint hogy miképp vélekedünk Jézus Krisztus személyéről: ahhoz, hogy hit által fogadni tudjuk az örök élet ajándékát, hinnünk kell, hogy Ő nem csupán meghalt a bűneinkért, hanem hogy fel is támadt. Mindezen példák mellett az is elég szembetűnő, hogy a Szent Lélek felhatalmazása által munkálkodó apostolok egyike sem buzdított arra senkit, hogy “hívja be Jézust a szívébe”.
Mikor elhangzik, hogy “hívd be Jézust a szívedbe”, akkor a legtöbb esetben valójában arról van szó, hogy helyes és jó Jézust meghívni az életünkbe, vagyis teljes valónkat az Ő irányítása és védelme alá helyezni. Ha ezt a felhívást az evangéliumi örömhír átadása is megelőzi, akkor tulajdonképpen semmi baj nincs ezzel. Mielőtt azonban bárkit is arra sürgetnénk, hogy “hívja be Jézust a szívébe”, meg kell értenie bűnei saját életére való kihatását és annak örök következményeit, bíznia kell Jézus Krisztus kereszten tett önkéntes áldozatában, valamint hinnie kell az Úr Jézus feltámadásában. Ha tehát úgy hivatkozunk a megváltásra, hogy “Jézus Krisztus bejön a szívedbe”, akkor ez a képes nyelvhasználat még segítheti is a kegyelmet elfogadó személyt abban, hogy jobban megértse azt, hogy a Szent Lélek Isten lakozást vesz bennünk (lásd János 14:17). Mindent egybevetve azonban mégis azt kell mondjuk, hogy a legjobb mindig a Biblia pontos szavaival élni, az Igénél megmaradni. Az a felhívás, hogy “hívd be Jézust a szívedbe”, sajnos nem igazán fedi azt, ami az adott személy megtérésénél történik.
Mindig különös körültekintéssel kell eljárnunk, mikor az evangélium örömhírét továbbadjuk, ügyelnünk kell arra, hogy mit mondunk, és hogy pontosan miképp mondjuk azt. Már maga a “higgy” szó is félrevezető lehet, hogyha arra valami intellektuális folyamatként tekintünk, vagyis ha azt bizonyos tényekkel való egyetértésként-, és nem pedig a tények mentén kialakuló bizalomként állítjuk be. Iskariótes Júdás is elhitt bizonyos tényeket Jézus Krisztusról, azonban lelki üdvösségének bizalmát sosem vetette az Úr Jézusba. A megváltás nem arról szól, hogy egy képzeletbeli listán kipipáljuk azokat a dolgokat, melyeket igaznak fogadunk el, mint ahogy nem is arról, hogy be kell hívnod Jézus Krisztust a szívedbe. A megváltás sokkal inkább azt jelenti, hogy az Úr Jézusban mint egyetlen Megváltódban bízol, és hogy elfogadod az Ő megbocsátását, amiben csak hit által lehet részed. A megváltás azt jelenti, hogy Jézus Krisztus áldozatának biztos alapján állva Isten - Szent Lelkének hatalma által - új teremtménnyé formál minket (Titusz 3:5).
English
Összeegyeztethető a Biblia tanításával az, hogy behívjuk Jézust a szívünkbe?
