Kérdés
Hogyan tekint rám Isten Krisztusban?
Válasz
A Szentírás több helyen is hivatkozik arra, hogy a hívők “Krisztusban” vannak (1.Péter 5:14; Filippibeliekhez 1:1; Rómabeliekhez 8:1). A Kolossébeliekhez írt levél 3:3 igeverse valamivel több betekintést enged (ennek hátterébe): “Mert meghaltatok, és a ti éltetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben.” Amikor megtört bűnösként Krisztushoz járulunk, akkor Ő minden bűnünket elveszi és cserébe az Ő igazságát tulajdonítja nekünk (2.Korinthusbeliekhez 5:21).
A bűneink megbánása-, valamint Jézus Krisztus értünk és helyettünk való áldozati halálának elfogadása által Isten fiainak neveztetünk (János 1:12; Galátziabeliekhez 3:26). Isten többé már nem a mi tökéletlenségeinket látja bennünk, hanem saját Fia igazságosságát (Efézusbeliekhez 2:13; Zsidókhoz 8:12). Mivel Krisztusban vagyunk, Isten úgy tekint ránk, mint akiknek minden szellemi rútságát Krisztus igazságossága fedi el. “Krisztusban” a bűneink tartozása eltöröltetik, Istennel való kapcsolatunk helyreáll, az örök életünk pedig biztosítva van (János 3:16-18; 20:31).
Krisztusban Isten már új teremtésként lát engem: “Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden” (2.Korinthusbeliekhez 5:17). Megbékítettünk Istennel, szemében immáron igaznak számítunk (2.Korinthusbeliekhez 5:17-21). Ahelyett, hogy bűneimre tekintene, Isten egyedül Fia igazságosságát látja bennem. Valósággal úgy tekint rám, mint megigazított (azaz igazzá tett), megváltott, megszentelt, sőt, megdicsőült teremtményére (lásd Rómabeliekhez 8:30).
Az Efézusbeliekhez írt levél 1:3-14 igerészében további részleteket tudhatunk meg arról, hogy Isten hogyan lát minket Krisztusban. Isten “...megáldott minket minden lelki áldással a mennyekben a Krisztusban” (Efézusbeliekhez 1:3). Fel vagyunk tehát mindennel vértezve, amire (valaha) csak szükségünk lehet. Arra vagyunk kiválasztva, hogy “...szentek és feddhetetlenek [legyünk] Ő előtte [azaz Isten előtt] szeretet által” (Efézusbeliekhez 1:4 – betoldva). Isten szentnek és feddhetetlennek tekint minket, mivel Krisztusban vagyunk (lásd. 2.Korinthusbeliekhez 3:18).
Az Efézusbeliekhez írt levél 1:5 igeverse kimondja, hogy Isten Krisztusban eleve elhatározta “...hogy minket a maga fiaivá fogad Jézus Krisztus által...” Ez azt jelenti, hogy Isten saját gyermekének tekint engem (vö. János 1:12-13). Ez pedig “[Isten] kegyelme dicsőségének magasztalására [történik], a melylyel megajándékozott minket ama Szerelmesben [azaz Jézus Krisztusban]” (Efézusbeliekhez 1:6 – betoldva). Krisztusban Isten a szeretet szemüvegén keresztül szemlél engem, bőkezű ajándékait és “kegyelmének gazdagságát” (Efézusbeliekhez 1:7-8) pedig bőségesen árasztja ki rám.
Isten Krisztusban mennyei javak örökösének tekint engem (Efézusbeliekhez 1:11 vö. Rómabeliekhez 8:17). Isten az övének tekint engem, örökre. Szent Lelkével elpecsételt engem, Aki egyben “a foglalója az örökségünknek és a biztosítéka annak, hogy azt egyszer teljes egészében birtokba is fogjuk venni. Mindennek a célja pedig Isten dicsőségének dicsérete” (Efézusbeliekhez 1:13-14 EFO).
Isten úgy tekint rám, mint saját keze alkotására (Zsoltárok 139:13-16; vö. Efézusbeliekhez 2:10); mint barátjára (lásd Jakab 2:23); mint választottjára; mint szentre és szeretettre (lásd Kolossébeliekhez 3:12). Ő úgy tekint rám, mint aki meghalt a bűnnek (lásd Rómabeliekhez 6:11), de mint aki Krisztussal együtt mégis feltámadt (lásd Kolossébeliekhez 3:1); mint a a Szent Lélek templomára (lásd 1.Korinthusbeliekhez 3:16); mint élő kőre, melyet maga az Építőmester tett helyére (lásd 1.Péter 2:5); mint “...választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép...” (1.Péter 2:9); és mint e világ egyik jövevényére és idegenjére (lásd 1.Péter 2:11). Isten az Ő nyájának tagjaként tekint rám: “Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk...” (Zsoltárok 95:7).
English
Hogyan tekint rám Isten Krisztusban?
