Kérdés
Honnan jött a bűn?
Válasz
Isten nem teremtett bűnt, szabad akarattal rendelkező lényeket, akik képesek vétkezni, viszont igen. Közéjük tartozik Sátán, a bukott angyalok (démonok), és mi, emberi lények is. Világosan kifejezve, a bűn nem más, mint Isten (tökéletes) mércéjének be nem töltése. A bűn nem egy entitás vagy dolog, amely önmagában “létezik”, önálló lénye ugyanis nincs. A bűn sokkal inkább valami hiányaként fogható fel – az Isten törvényének való teljes engedelmesség-, valamint az Ő dicsősége elérésének elmulasztásaként (Rómabeliekhez 3:23).
Amikor megteremtette a világegyetemet és világunkat, “...látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó...” (1.Mózes 1:31; vö. 1.Timótheushoz 4:4). Ez az “igen jó” teremtés a teljes emberiséget-, és egyben azon angyal személyét is magában foglalta, aki később Sátán néven vált ismertté. Ekkor még sem az emberek, sem az angyalok nem estek bűnbe, a bűn cselekvésének lehetősége viszont már megvolt bennük. Isten egyetlen lényt sem teremtett bűnösnek, az angyalok egy csoportja mégis fellázadt Isten ellen a mennyei szférákban, és ezáltal bűnössé váltak.
Sátán mennyből való levettetését az Ézsaiás 14:12-14, valamint az Ezékiel 28:12-19 igerészek írják le szimbolikusan. Ezen passzusok beszámolnak arról, hogy egy Lucifer nevű angyal a következőket mondta: “...Az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet...” (Ézsaiás 14:13). A 14. igevers azt is hozzáteszi, hogy hasonlóvá akart válni “a Magasságoshoz”. Isten azonban azt az ítéletet rótta Luciferre, hogy eltávolította őt saját állandó jelenlétéből (Ézsaiás 14:15). Ezt a bukott angyalt ma Sátán (a szó jelentése: “vádló”; “ellenség”) vagy ördög néven ismerjük.
Ezékiel könyvének tanúsága szerint Sátán tökéletes, bölcs és gyönyörű angyalnak lett teremtve (Ezékiel 28:14). Valamikor ezután azonban Sátán fellázadt: “Feddhetetlen valál útaidban attól a naptól fogva, melyen teremtetél, míg gonoszság nem találtaték benned.” (15. igevers). A helyzet ekkor változott meg gyökeresen. A Szentírás arra is utal, hogy Sátán miért döntött a bűn követése mellett: “Szíved felfuvalkodott szépséged miatt; megrontottad bölcseségedet fényességedben...” (17. vers; vö. 1.Timótheushoz 3:6). Sátán bukása valamikor azelőtt történt, hogy kígyó képében mutatkozott az Éden kertjében, hogy megkísértse Évát (lásd 1.Mózes 3. fejezete). Miután aztán a földre vettetett (Ezékiel 28:17), Sátán az egész emberiséget bűnre csábította, mint ahogy ebben mindmáig szüntelen gyakorolja magát (lásd Máté 4:1-11).
Ádám bűne óta az emberek az ő szellemi romlottságát örökölték, vagyis eredendően bűnös természettel születnek. Mindnyájunkban természetes módon van benne a bűnre való hajlam (Rómabeliekhez 6-7. fejezet; Jakab 1:13-15). Krisztus Jézusban viszont elnyerhetjük bűneink bocsánatát. “Mert azt, a ki bűnt nem ismert [azaz Jézust], [Isten] bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk ő benne” (2.Korinthusbeliekhez 5:21 - betoldva). Mikor Jézusba vetjük hitünket, feloldozásban részesülünk a bűn örök büntetése alól. A bűn rabságából is felszabadulunk, és megtanulhatunk a Szent Lélek vezetéséhez igazodva az igazságban járni, és benne élni. Ezt a folyamatot, amelynek kibontakozása során tetteink egyre kevésbé hasonlítanak már Ádáméhoz, és egyre inkább Krisztus cselekedeteit öltözzük föl, megszentelődésnek nevezzük.
Voltak, akik hosszasan tűnődtek azon, hogy Isten vajon miért teremtett olyan lényeket, akik képesek vétkezni. Vajon miért nem a bűnre való hajlás képessége nélkül teremtette meg az angyalokat és az embereket? Az alternatíva az lett volna, hogy olyan lényeket hoz létre, amelyek képtelenek különbséget tenni a jó és a rossz között. Ebben az esetben viszont mind az angyalok, mind pedig az emberek robotokhoz hasonló automaták volnának, akik képtelenek lennének igazán szeretettel és ragaszkodással viseltetni az Úr iránt. Isten tehát egy választással nézett szembe: vagy a bűnt teszi lehetetlenné, vagy pedig a lények szabad akaratának enged teret. Mivel azonban ezen kvalitások logikailag kölcsönösen kizárják egymást, a két szempont egyidejűleg nem érvényesülhet (hiszen tartalmilag kioltanák egymást). A szabad választás képessége nélkül egyetlen lénynek sem lehet valamirevaló, értelmes kapcsolata Istennel. Az Ő irgalmát, szeretetét, igazságát és igazságosságát soha nem tapasztalhatnánk meg tudatosan. Isten természetének és dicsőségének teljessége soha nem válna láthatóvá, soha nem fejeződhetne ki.
A bűn létezése kétségkívül egy negatív dolog (Rómabeliekhez 6:23), mégsem ez a történet vége. Sátán végérvényesen legyőzetik. Az ő vesztét az Írás már rég kinyilvánította – gonoszsága nem áll meg örökké (Jelenések 20:7-10). A Jézus Krisztusba vetett hit által bűneink megbocsáttatnak, az Istennel való közösségünk pedig helyreáll (János 3:16; Efézusbeliekhez 2:8-9). Csak ebből a bensőséges viszonyból ered örök életünk, de az Úr már a jelenvaló világban is túláradó életet biztosít nekünk a vele való élő kapcsolat által (János 10:10). Jézus (a mi életünkben is) győzedelmeskedik a bűn és a halál felett, és az Istennel való kapcsolat olyan teljességére vezet el minket, amiről előzetesen álmodni se mertünk volna (1.Korinthusbeliekhez 15:50-58; Jelenések 21-22. fejezete).
English
Honnan jött a bűn?
