Kérdés
Hogyan kerülhetem el, hogy hozzásegítsek valakit a bűn elkövetéséhez?
Válasz
A bűn “lehetővé tétele” vagy “elősegítése” azt jelenti, hogy egy embertársunk számára megkönnyítjük a bűnt, hogy felgerjesztjük bűnre való képességét, vagy felbátorítjuk egy adott bűn folytatásra, az abban való megmaradásra. Az igazságért való kiállásunk azonban azt is magába kell foglalja, hogy igyekszünk elkerülni mások bűneinek elősegítését. Az emberi kapcsolatok bonyolultak lehetnek, így számos olyan helyzetben találhatjuk magunk, amely egy másik ember bűnében való akaratlan részvételhez vezet. Egy házasságban például az egyik házas fél már csupán azáltal is bűnbe sodródhat, mert házastársa kedvére akar tenni. Sátán gyakran használja barátaink és a családunk arra, hogy olyan bűnökben való aktív vagy passzív részvételre csábítson bennünket, melyeket egyébként elkerülnénk (1.Korinthusbeliekhez 15:33; Példabeszédek 22:24). Normális esetben (erőszak-, erőszak kilátásába helyezése-, vagy célzott és módszeres manipuláción kívül – a fordító kiegészítése) azonban senkinek sincs hatalma arra, hogy egy másik embert bűnre kényszerítsen. A bűn bukott emberi természetünk szív-állapota (Máté 15:18-19). Mindannyian felelősek vagyunk tehát döntéseinkért és saját szívünk állapotáért (Rómabeliekhez 14:12; Máté 12:36).
Lehetővé tenni, elősegíteni valaki bűnét, embertársunkat a bűnhöz hozzásegíteni ugyanolyan, mint közvetve részt venni abban, az 1.Timótheushoz 5:22 igeverse pedig kimondja: “...ne légy részes a más bűneiben...”. Találkozzunk bármely paranccsal is a Bibliában, tudjuk, hogy Isten csak olyan dologra szólít fel minket, amihez az engedelmességet is hatalmunkba adta. Gyakran fel sem ismerjük, hogy jogunk-, de egyben felelősségünk is van arra nézve, hogy (a Biblia tanítása alapján) olyan személyes határokat szabjunk, amelyekhez való igazodásunk által Istent tiszteljük. Ahhoz a győzedelmes élethez, amit Jézus kíván nekünk, döntő fontosságú, hogy megtanuljunk egészséges határokat szabni magunknak (János 10:10; Rómabeliekhez 8:37). Ezen határok rajzolják ki, hol kezdődik és hol ér véget a mi felelősségünk. Ha egyszer már megismertük a határokat, akkor felelősek is vagyunk azért, hogy ne lépjük át őket. Ha például egy barátod ragaszkodik ahhoz, hogy közös vállalkozásotokban ne vegyétek annyira szigorúan a számlaadást, akkor valójában már döntési helyzetbe se kerülsz: a döntés ugyanis már azon a napon megszületett, amikor amellett döntöttél, hogy Krisztust követed. Jézus azt mondja, hogy a lopás (ez esetben adóelkerülés) rossz, ezért asszisztálni sem fogsz ahhoz. A bűnben való részvétel egy keresztény hívő számára nem opció (Rómabeliekhez 6:1-2; 1.János 3:9).
A bűn elkerülésének alapvető előfeltétele, sőt, követelménye, hogy Isten bölcsességet keressük. Hála Neki, a Jakab levelének 1:5 igeversében adott igérete ma és mindörökké megáll: “Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, a ki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki”. Mikor Isten kijelenti nekünk egy adott helyzetre vonatkozó bölcs útmutatását, onnantól fogva már a mi felelősségünk, hogy e bölcsesség fundamentumára építsük további cselekvésünk. Az egyik módja annak, hogy kellő bátorságot nyerjünk a helyes döntések meghozatalához és megvalósításához az, ha feltesszük magunknak a kérdést, hogy vajon mit tennénk egy-egy konkrét helyzetben, ha Jézus ott állna mellettünk. Ha nem Jézust követvén haladnánk előre, akkor az nem helyes döntés, függetlenül attól, hogy ki/mi sürget bennünket arra a lépésre.
A bűn elősegítésének egyik módja az, hogy újra és újra kihúzzuk embertársunk bűne jogos következményeinek terhe alól. Isten ugyanis egyes következményeket is képes arra használni, hogy olyan leckét tanítson nekünk, amit máshogy egyébként sosem értenénk és tanulnánk meg. Amikor egy keresztény hívő hagyja magát barátai által rábeszélni, hogy valami olyan helyre menjen velük, amiről tudja, hogy barátait bűnös tettekre fogja sarkallni, akkor máris részt vesz azok bűnében. Nyilván meg kell hagyjuk mások (butaságra való) szabadságát (is), de azt is hagynunk kell, hogy időnként learathassák ezen döntéseik rothadt gyümölcseit (Galátziabeliekhez 6:7). (Amikor azonban ki kell majd kanalaznia a fekete levest, akkor támogatóan álljunk barátunk mellé, az “én persze megmondtam” szöveggel való fölényeskedés, ekkor sem célravezető – a fordító megjegyzése). Gyakran hamis együttérzésből segítjük elő mások bűnét, vagy épp mert nekünk van szükségünk annak megerősítésére, hogy ránk igenis szükség van. Van helye a kegyelemnek, azzal viszont, hogy valakitől folyamatosan elhárítjuk bűnei természetes következményeit, épp attól a bölcsességtől fosztjuk meg, amit Isten ezen negatív tapasztalaton keresztül meg akar érlelni benne. Soha nem könnyű látni, hogy egy szerettünk nehézségekbe ütközik, Isten azonban néha éppen a nehézségeket akarja arra használni, hogy egy életre szóló fontos leckét megtaníthasson neki.
A bűn lehetővé tétele néha sokszor alig észrevehető módon megy végbe. Amikor pletykát hallva csak bólogatunk, ahelyett hogy nevén neveznénk azt és rövidre zárnánk, akkor már asszisztálunk is a bűnhöz. Amikor pénzt adunk egy barátunknak (vagy épp rosszakarónknak), holott gyanítjuk, hogy rossz dolgokra fogja felhasználni azt, akkor szintén elősegítettük a bűnt. Azonban még mások havi számláinak kifizetésével is lehetővé tehetjük a bűnt, ha tudjuk, hogy ismerősünk csak azért került szorult helyzetbe, mert pénzét szerencsejátékra/legális és illegális drogokra/materialista vágyai kielégítésére stb. pazarolta. Mikor meghívjuk barátainkat, hogy megnézzünk együtt egy filmet, és tudjuk, hogy egyes jelenetek bizonyos bűnökkel kapcsolatos gyengeségeiket ingerelhetik, akkor már szintén elősegítjük a bűnt. Nem feladtunk mások bűneit felügyelni, mások felett csendőrködni, ha viszont tisztában vagyunk egyes embertársaink küzdelmeivel, semmiképp sem szabad őket csábító helyzeteknek kitennünk; sokkal inkább támogatásunkkal kell melléjük állnunk, és segítenünk kell őket.
Éppúgy, mint ahogy másoknak is megvan a szabadságuk saját döntéseik meghozatalára, úgy nekünk is megadatott a választás szabadsága. Ennek értelmében mi is dönthetünk úgy, hogy nem veszünk (tevőlegesen vagy hallgatólagosan) részt mások bűnében. Sokszor azért hagyjuk magunkat belehúzni embertársunk bűnébe, mert félünk elveszíteni a vele való kapcsolatot. Ezzel azonban valójában annak engedünk teret, hogy az adott illető átvegye Isten helyét a szívünkben. Amikor a másik személy (teremtett lény) jelenléte utáni vágy felváltja az Isten (Teremtő) iránti vágyat, akkor már alá is csúsztunk a bálványimádás vermébe (2.Mózes 20:3; 34:14). A leginkább úgy kerülhetjük el, hogy mások bűnéhez asszisztáljunk, hogy végleges döntést hozunk arról, ki irányítja az életünk. Ha életünket valósággal átadtuk Krisztusnak, akkor minden döntésünkben Ő a végső tekintély (2.Korinthusbeliekhez 10:5; Apostolok Cselekedetei 5:29). Ha Jézus sem tenné lehetővé, hogy egy ember könnyebben kövessen el bűnt, akkor nekünk sem szabad így tennünk.
English
Hogyan kerülhetem el, hogy hozzásegítsek valakit a bűn elkövetéséhez?
