Kérdés
Mit jelent az, hogy Isten az igazaknak és a hamisaknak is ad esőt?
Válasz
Máté 5:45-ben, a hegyi beszéd részeként, Jézus ezt mondja az Atyaistenről: Ő "...felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak" (MBT). Mint mindig, ezen igeszakasz megértéséhez is a kontextus a kulcs. A 45. igeverset közvetlenül megelőző igeszakaszban Jézus éles szemmel mutat rá egy általános vélekedésre, majd egy azzal (tartalmilag) szembenálló parancsot ad: "Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket" (43-44. igeversek). Ezután a 45. igevers első felében Jézus a parancs mögött álló indoklást is megadja: "hogy (így) legyetek mennyei Atyátoknak fiai" (betoldva).
Jézus kijelentése persze nem azt jelenti, hogy úgy válhat valaki Isten gyermekévé, hogy szereti az ellenségeit. Nem ilyen vagy olyan jó cselekedetek által érdemeljük ugyanis ki, hogy helyet kapjunk Isten családjában. Valaki "gyermekének" lenni (görögül szó szerint "fia") nem feltétlenül jelentette azt, hogy az adott személy szó szerint a család tagja; akkor mondtak valakit valaki vagy valami "fiának", ha az úgy viselkedett, mint egy másik személy, vagy olyan volt, mint egy adott dolog lényege. Jakabot és Jánost például a "mennydörgés fiainak" nevezték (Márk 3:17), valószínűleg potenciálisan heves vérmérsékletük miatt; meglehet, hogy "mennydörgő személyiségük" vagy talán "ménköves vérmérsékletük" volt. A Magyar Biblia Társulat fordítása a Máté 5:45 következő értelmét emeli ki: "hogy legyetek mennyei Atyátoknak fiai...", azaz cselekedjetek úgy, mint Ő. Egy személy olyan mértékben tekinthető Isten gyermekének, amilyen mértékben Isten bizonyos tulajdonságait a saját magatartásában is mutatja.
De hogyan szereti Isten az ellenségeit a gyakorlatban? Míg ennek számos módja van, a Máté 5:45-ben Jézus két gyakorlati példát ad. Isten "...felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak". A kor agrártársadalmában a jó időjárás volt a legfontosabb. Vannak igaz földművesek (akiket Isten barátainak is tekinthetünk) és vannak igaztalan földművesek (akiket akár Isten ellenségeinek is tekinthetünk). Függetlenül attól, hogy az adott földműves hogyan viszonyul Istenhez, Ő minden egyes földművesnek egyenlő arányban ad napsütést és esőt. Amikor Isten napsütést és jó időben való esőt ad egy gonosz földművesnek, az jól példázza, hogy Ő valóban szereti az ellenségeit. Isten ebben az esetben nem tesz különbséget a gonoszok és az igazak között - mindkettőjüknek jó ajándékot ad.
Minden esetre a jövőben eljön az ítélet ideje, mindaddig viszont Isten kegyelmesen jó dolgokat ad, még azoknak is, akik gyűlölik Őt. Az eső áldását adja az igazaknak és a hamisaknak egyaránt. A gonosz emberek, azok, akik gúnyolódnak rajta, sőt tagadják a létezését, még mindig kiélvezhetik a jó időt, a jó ételt, a család szeretetét, és sok más dolgot. Ha viszont Isten ilyen nagylelkű az ellenségeivel, akkor mi is azok kell legyünk.
English
Mit jelent az, hogy Isten az igazaknak és a hamisaknak is ad esőt?