Kérdés
Ha igeverseket használunk az imádságunkban, akkor az az imádság hatékonyabb, mint a többi?
Válasz
Néhányan arra jöttek rá, hogy ha igeverseket használnak az imáikban, az hatékonyabb. Úgy tűnik, hogy amikor „visszamondják a Szentírást Istennek”, segít nekik koncentrálni, és meggyőződni arról, hogy az imádság témája Istennek tetsző.
A Jakab 5:16-ban ez áll: „igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése” (Károli). Az 1 János 5:14 ezt mondja: „Az iránta való bizalmunk pedig azt jelenti, hogy ha valamit az ő akarata szerint kérünk, meghallgat minket. Ha pedig tudjuk, hogy bármit kérünk, meghallgat minket, akkor tudjuk, hogy már megkaptuk, amit kértünk tőle.” A „hasznos” szó azt jelenti, hogy „elég arra, hogy elérje a kívánt eredményt”. A „buzgóságos” jelentése: „állandó, fáradhatatlan, intenzív”. Jakab és János egyaránt azt állítják, hogy ahhoz, hogy az imádság hatékony legyen, buzgó és jelentőségteljes kell legyen, és összhangban kell legyen Isten akaratával.
Egyik módja annak, hogy biztosan Isten akaratának megfelelően imádkozzunk az, ha olyan konkrét igehelyeket foglalunk imába, amelyek kifejezik a szívünk vágyát. A Szentírást nem használhatjuk egyfajta varázsigeként, amelyeket megfontolás nélkül ismételgetünk, mintha maguknak a szavaknak ereje volna. Az imádság ereje egyedül Istenből fakad, és a „buzgó” szívet éri el. De amikor olyan parancsra vagy ígéretre akadunk, amely kifejezi azt, ami a szívünkben van, tudjuk, hogy Isten akaratával megegyezően foglaljuk azt imába. Végső soron ez ugyanis az Ő igéje. Minél több igeverset tanulunk meg, és minél többet elmélkedünk a Biblia felett, az annál jobban részünkké válik. Az az igazság, amelyet megtanultunk, imádság közben eszünkbe jut, és gyakran választ ad a kérdésünkre. Amikor nem tudjuk, mit imádkozzunk, a Szentírás gyakran szavakat adhat a szánkba. A Zsoltárok könyve több száz imádságot tartalmaz, és ezek közül sok már meg is fogalmazta a magunk gondolatait.
A legjobb példa a hatékony imádkozásra Jézus. A leghosszabb feljegyzett imádság, amit elmondott, a János 17-ben található „főpapi ima”. Az első dolog, amit megfigyelhetünk benne az, hogy mennyire egy lelkülete volt Jézusnak az Atyával. Ezzel kezdi: „Atyám, eljött az óra”. Jézus semmit nem mondott az Atyának, amit Ő ne tudott volna. Inkább azt ismerte el, hogy ők ketten egyetértésben vannak. Annyi időt töltött buzgó imádságban, hogy ismerte az Atya szívét. Ez a hatható imádság célja: megérteni Isten szívét, és az Ő akaratához igazítani a miénket. Akár a saját szavainkat használjuk, akár azokat, amelyeket már kétezerrel éve lejegyeztek, a hatékony imádság kulcsa az, hogy szívből jön, és Isten akaratát keresi.
Ha igeverseket imádkozunk személyes elköteleződés gyanánt, az jó jel arra, hogy hathatósan imádkozunk. Vegyük például a Galata 2:20-at, amelyet az odaszentelődés kifejezéseként imádkozhatunk. Valahogy így: „Atyám, ma Krisztussal együtt keresztre lettem feszítve. Többé nem én élek, hanem Krisztus él bennem. Azt az életet pedig, amit ma élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.” Ha így imádkozunk, Isten lelkületét a saját célunkká tesszük. A szavak semmilyen mágikus erővel nem bírnak, de tudhatjuk, hogy amikor Isten igéjét használjuk mintaként, imánk megegyezik az Ő akaratával.
Vigyázzunk, hogy ne úgy kezeljük a Szentírást, mintha minden szakasz konkrétan a mi helyzetünkre íródott volna. Nem ragadhatunk ki igeverseket a kontextusból csak azért, mert azt akarjuk, hogy igazak legyenek ránk nézve. A 2Krónikák 1:11-12-ben például Isten „gazdagságot, vagyont és dicsőséget” ígért Salamonnak. De nem imádkozhatjuk úgy ezt az igét, mintha Isten nekünk tette volna ezt az ígéretet. Nem szigetelhetjük el az egyes igeverseket, amelyek arról szólnak, amiket mi szeretnénk, és nem „sajátíthatjuk ki” őket. Viszont van úgy, hogy isten egy adott verset személyes üzenetként a szívünkre helyez, és ilyenkor imádságba foglalhatjuk azt, sőt kell is.
Ha minden igeverset úgy értelmeznénk, mint ami közvetlenül nekünk szól, gondban lennénk az olyan versekkel, mint az 1Sámuel 15:3: Most azért indulj, verd le Amálékot, és irts ki mindent, amije van!” A Szentírást mindig a szövegkörnyezet függvényében kell értelmeznünk, és az alapelveket kell leszűrnünk, amelyekből Istenről tanulhatunk. Isten felhívhatja ezzel a szakasszal a figyelmünket arra, hogy irtsuk ki a világias dolgokat az életünkből, és még írmagját se hagyjuk meg. Ilyen esetben így imádkozhatunk: „Uram, ahogy az izraelitáknak ki kellett irtaniuk mindent, ami az amálekiták gonoszságát idézte, úgy szeretném én is lerombolni az életemben levő hamis isteneket, és mindent kirekeszteni az életemből rajtad kívül. Tisztíts meg engem, ahogy az izraeliták földjét megtisztítottad.”
A hathatós, buzgó imádság fakadhat a Szentírásból vagy a szívünk mélyéről. Miközben növekszünk, arra kell törekednünk, hogy ez a két dolog összefonódjon. Jézus még a szörnyű szenvedés közepette is a Zsoltárok 22-t idézve kiáltott fel a kereszten: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?” Számos tudós úgy véli, hogy a kereszten függve az egész szakaszt idézte, még halálában is az igével fejezve ki Isten iránti imádatát. Minél több igeverset sajátítunk el és teszünk személyessé, annál jobban fogják az imádságaink Isten akaratát tükrözni, és annál hatékonyabbak lesznek.
English
Ha igeverseket használunk az imádságunkban, akkor az az imádság hatékonyabb, mint a többi?
