Kérdés
A Biblia mit mond indulataink kezeléséről?
Válasz
Sokan küzdenek lobbanékony természettel vagy heves vérmérséklettel. Míg társadalmunk nem ritkán nyakló nélküli önkifejezésre buzdítja az embert, vagyis arra, hogy véletlenül se fogja vissza magát, addig Isten Igéje azt tanítja, hogy az indulatoknak engedni bűn.
A Bibliának sok mondanivalója van arról, hogy mennyire fontos az indulatok kordában tartása. “Bolond”-nak nevezi azt az embert, aki könnyen elveszíti a türelmét (Példabeszédek 29:11; Prédikátor 7:9), azt pedig, aki nem tud uralkodni magán, “megromlott és kerítés nélkül való város”-hoz hasonlítja (Példabeszédek 25:28). A heves vérmérsékletű ember gyakran összeveszik a környezetében élőkkel, gyorsan megsértődik, és a legkisebb sérelemre is dühös kirohanással reagál (Példabeszédek 15:18). Isten gyermekeiként arra vagyunk hivatottak, hogy szeressünk embertársainkat (János 13:35; Efézusbeliekhez 4:2, 31-32) és békések legyünk (Jakab 1:19; Példabeszédek 19:11; Jakab 3:17-18). Az Ige ugyanis arra tanít, hogy “a szeretet sok vétket elfedez” (1.Péter 4:8). Az a személy, aki igyekszik megőrizni nyugalmát és kiegyensúlyozott alkat, hamarabb megbocsát, és inkább képes békességben élni másokkal (Példabeszédek 15:1, 8; 12:16; 19:11). Mikor a Szent Lélek már jelen van az életünkben, akkor az Ő bennünk elvégzett munkájának gyümölcsei látszanak meg rajtunk. A Lélek gyümölcsének több eleme is van, többek között a békesség, a türelem (lásd béketűrés), és az önuralom (Galátziabeliekhez 5:22-23) – ezek mind elengedhetetlenek ahhoz, hogy kordában tartsuk arra való hajlamunk, hogy elveszítsük a türelmünket. A “türelem”-ként fordított görög szó eredetije szó szerint azt jelenti, “hosszan égő”, vagyis arra utal, hogy a türelmes ember úgymond hosszú gyújtózsinórral rendelkezik. Ahogy egyre növekszünk Krisztusban, úgy továbbra is törekednünk kell a harag megfelelő kezelésére (csak semmi rövid gyújtózsinór!), és mindig igyekeznünk kell szeretettel és türelemmel reagálni (Kolossébeliekhez 3:8).
Gyakran érezhetjük úgy, hogy jogosan indulunk haragra és veszítjük el béketűrésünket, különösen mikor valaki megbántott vagy megsértett minket. Mi azonban mégis azt a parancsot kaptuk, hogy bocsássunk meg (Máté 5:44; 6:12; 18:21-22), ne engedjünk teret a haragnak, és ne akarjunk bosszút állni. A gonosztevők megbüntetése végtére egyedül Isten előjoga (5.Mózes 32:35; Rómabeliekhez 12:19). Ezen megbocsátás példájáért elég Jézusra tekintenünk. Amikor ott feszült a kereszten, olyan bűnökért szenvedve, amelyeket nem Ő követett el, nem fordult kínzói és gúnyolói ellen. Ehelyett inkább arra kérte az Atya Istent, hogy bocsásson meg nekik (Lukács 23:34).
Azt is fontos azonban megjegyezni, hogy a harag érzése időnként indokolt, vagyis nem minden esetben bűn haragra gerjedni. Isten teret enged a “jogos haragnak”, ami voltaképp a megfelelő célzattal, a megfelelő motivációval, a megfelelő kontroll melletti, megfelelő ideig tartó, megfelelő eredményt kiváltó harag. Nekünk embereknek az a problémánk, hogy indulatunkat gyakran az önzés motiválja, és nem magára bűnre, hanem rendre embertársaink személyére irányul. Ezért mondja Isten nekünk, hogy “minden mérgesség és fölgerjedés és harag [szenvedély, düh, rossz indulat] és lárma [harag, ellenségeskedés] . . . . kivettessék közületek...” (Efézusbeliekhez 4:31 - betoldva). Isten segítségével képesek vagyunk kordában tartani az indulatainkat.
English
A Biblia mit mond indulataink kezeléséről?
