Kérdés
Mit értünk intézményesített egyház alatt?
Válasz
Egy intézmény nem más, mint ember által alapított nyilvános szervezet. Az intézményesített egyház kifejezés olyan, hitüket gyakorló, keresztény emberek szervezett csoportjait jelöli, akik az erre a célra fenntartott egyházi épületeikben gyűlnek össze, és előre meghatározott rend szerint magasztalják Istent, valamint előre meghatározott heti rendhez igazodnak a prédikáció témáját illetően. A rendszeres heti Istentiszteleteken túl az intézményesített egyházak sokszor a különböző életkorok szerinti csoportokba szervezik híveiket. Ennek megfelelően vannak kifjezetten a gyerekeknek és serdülőknek fenntartott csoportok, ahol a vasárnapi iskola keretében nekik szóló bibliai tanításokon vehetnek részt, az egészen picikre pedig külön felügyelnek az Istentisztelet ideje alatt. A minden héten megtartott Istentiszteletek jellemzően egy közös zenés dicsőítésből, adakozásból, és a lelkipásztori prédikációból állnak. Számos intézményesített egyház a hét közepén is kínál valamilyen fajta Biblia kurzust, vagy közös igetanulmányozó alkalmat. Vannak olyan egyházak is, ahol kifejezetten bátorítják a hétközbeni otthoni kiscsoportos Biblia tanulmányozások létrejöttét (ún. közösségi csoportok). Egy intézményesített egyház tartozhat felekezethez (lásd baptista, lutheránus, metodista), de lehet felekezetközötti, vagy akár felekezeten kívüli is. Minden intézményesített egyházban közös azonban, hogy mind a szervezeti élet, mind pedig az Istentiszteletek tekintetében általánosított mintákat követnek.
Az Újszövetségben "egyházként", "gyülekezetként" fordított szó a görög ekklésia, annyit jelent, "a kihívottak gyülekezete". Az Újszövetségi iratok következetesen a keresztény hívek összejöveteleire használják ezt a kifejezést. Egyesek azt panaszolják, hogy mai, intézményesített egyházaink már távolról sem hasonlítanak arra az "ekklésia" -ra, melyre Jézus utalt, mikor azt mondta, hogy Ő építi fel egyházát (Máté 16:18). Mások szerint a hagyományos, intézményesített egyházaink egyzserűen nem teszik lehetővé azt a belsőséges testvéri kapcsolatot, melyet az Apostolok Cselekedeteiben látunk (Apostolok Cselekedetei 2:42-46). Ők Pál apostol Istentől ihletett leveleit idézik, mikor arra akarnak rámutatni, hogy a kis, személyes összejövetelek - mint ahogyan azt az említett "házi gyülekezetekben" látjuk - sokkal inkább igazodnak a bibliai modellhez (Rómabeliekhez 16:5; Filemon 1:2; Kolossébeliekhez 4:15; 1.Korinthusbeliekhez 16:19). Röviden tehát azt monhatjuk, hogy az intézményesített egyházakat ember-alkotta szervezeteknek tartják, amelyek nem töltik be az ekklésia azon rendeltetését, melyet Jézus szánt egyházának.
Egyes keresztények azért hagyják ott az intézményesített egyházakat, mert bizonyos ott folyó dolgokból egyszerűen keserűen kiábrándulnak. Mások az egész intézményesített egyház koncepcióját élből utasítják elé, ugyanis úgy vélik, hogy mindazon emberi hagyományok és rituálék, melyek a századok alatt felhalmozódtak, megoltják a Szent Lelket, és az Ő igaz munkásságát. Sokan azok közül, akik elhagyják az intézményesített egyházakat valósággal éhezik és szomjazzák Istent, de az ún. hivatalos egyházakból majdnem mindig éhesen és szomjasan mennek haza. Ezek a keresztények tehát nem az egyháznak, vagy Istennek fordítanak hátat, hanem csupán az egyházak és üresen kongó vallásos cselekvések e "konkrét módozatainak".
Azok, akik nem viselhetik tovább az intézményesített egyházakat, azt is felhozzák, hogy az ottani Istentisztelet nem több lágymeleg formalitások halott sorozatánál, mely semmiben sem hasonlítható ahhoz a tűzzel égő szenvedélyhez, melyet az Újszövetségben láthatunk. Sajnos igaz, hogy sok hagyományos egyház vallásá aljasította az egy igaz Isten tiszteletét, és olyan ember alkotta dolgokkal tömik meg az összejöveteleket, amik egyszerűen gúsba kötik az Istent igazán keresők szívét. Ugyanakkor arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy sok olyan hagyományos gyülekezet létezik, melynek tagjai szívből jövő, őszinte tisztelettel dicsőítik Istent.
Legyünk hagyományos egyház-, vagy házi gyülekezet tagjai, léteznek olyan bibliai elvek, melyekehez minden gyülekezetnek igazodnia kell. Ez a bibliai minta így rajzolódik ki előttünk:
1. Lelkipásztor és/vagy elöljárók. A rangidős, hitben érett vezetőség jelenléte a kezdetek óta a gyülekezeti összejövetelek részét képezte. Ez a vezetőség személyesen az apostolokkal indult, akik aztán jól képesített férfiakat bíztak meg a pásztori feladatkör ellátásával, amint az egyház számban is nőtt. Ezek a vezetők sosem magukat nevezték ki, és nem is véletlen választás eredményeképp tölthették be hivatalukat. Ahhoz, hogy valaki pásztor lehessen, messze több kellett, mint hogy valaki vonzónak találja ezt a pozíciót. Aki elöljáróként, vagy diakónusként akart szolgálni, annak szigorú bibliai szabályoknak kellett megfelelnie. Az 1.Timótheus 3:1-15 igerésze részletesen taglalja a szellemi vezetésben résztvevő testvérekkel szemben támasztott elvárásokat. Az Apostolok Cselekedetei 20:28 igehelyen Pál apostol ezen szavakkal intette az efézusi gyülekezet elöljáróit: "Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szent Lélek titeket vigyázókká tett, az Isten anyaszentegyházának legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett." A Zsidókhoz írt levél 13:17 arra szólítja fel minket, keresztény híveket, hogy tartsuk tiszteletben a szellemi vezetőinket "mert ők vigyáznak lelkeitekre, mint számadók". Az 1.Timótheus 5:17-ben pedig azt találjuk, hogy az elöljárók/pásztorok kétszeres tiszteletre méltassanak.
2. Közös Istentisztelet. Isten az egész Ószövetségben következetesen arra hívta fel népét, hogy csoportosan járuljanak színe elé (2.Mózes 33:10; 2.Királyok 10:18; 5.Mózes 31:12). Isten ma is arra vágyik, hogy minden Ő népe egy emberként, egy testként jöjjön elébe, és hogy közösen emeljék fel Hozzá szívüket is szavukat, mikor az Ő nevében gyűlnek össze. Az Újszövetségben egy olyan példát sem találunk, melyben engedelmes keresztény emberek egyszer csak úgy döntöttek, hogy "nem szeretik az egyházat", és ezért vonakodtak résztvenni az alkalmakon.
3. Sáfárság - azaz Isten tulajdona feletti gondviselés.
Egy pár évvel az első egyház kezdete után, a más-más városokban lévő gyülekezetek már kapcsolatban álltak egymással, tájékoztatták egymást Krisztusban való előmenetelükről, és mind szellemileg-, mind pedig anyagilag támogatták egymást (2:korinthusbeliekhez 8-9; Apostolok Cselekedetei 11:30). Mikor Pál apostol, vagy valamelyik munkatársa az Úrban felkeresett egy-egy gyülekezetet, akkor átadták neki azt, amit máshol élő testvéreik szükségeire gyűjtöttek. A szellemi és anyagi tőke bölcs kezelése által, a gyülekezetek sok jót tudnak tenni e világban.
Az intézményesített egyházak tagjainak érdemes meggyőződniük róla, hogy a lelkipásztoruk tanítása valóban a Biblia tanításához igazodik-e, hogy szellemben és igazságban dicsőítik-e az Urat, és hogy jól élnek-e az egyház forrásaival. Jól teszik, ha aktívan kiveszik részüket az egyház különböző szolgálati lehetőségeiből, irányuljanak azok hittestvéreik-, vagy még meg nem tért felebarátaik irányába. Ezek a megállapítások egyaránt érvényesek a házi gyülekezetek tagjaira is. A lényeg, hogy mindenképp elkerüljük azt, hogy kiessük gyülekezetünk megtartó kötelékéből, és elpártoljunk Jézus testétől.
English
Mit értünk intézményesített egyház alatt?
