Kérdés
Kik voltak azok az írástudók, akik gyakran vitatkoztak Jézussal?
Válasz
Az írástudók az ókori Izráel olyan tanult emberei voltak, akiknek az volt a dolguk, hogy tanulmányozzák a törvényt (értsd a Szentírást), leiratokat/átiratokat készítsenek, és kommentárokat írjanak hozzá. Alkalmanként akkor is bevetésre kerültek, amikor egy hivatalos írásos dokumentum elkészítésére-, vagy amikor egy jogi kérdés értelmezésére volt szükség. Ezsdrás például, egy "bölcs írástudó való a Mózes törvényében" (Ezsdrás 7:6).
Az írástudók nagyon komolyan vették a Szentírás megőrzésének feladatát; aprólékosan másolták át újra és újra a Bibliát - még a betűket és a szóközöket is megszámolták, hogy minden egyes másolat biztosan helyes legyen. A zsidó írástudóknak köszönhetjük a Bibliánk ószövetségi részének megőrzését.
A zsidók idővel egyre inkább "a könyv népe" néven váltak ismertté, mivel hűségesen tanulmányozták a Szentírást, különösen a Törvényt, valamint hogy azt hogyan kell követni. Az Újszövetség korában az írástudókat gyakran a farizeusok szektájához kapcsolták, bár nem minden írástudó volt farizeus (lásd Máté 5:20; 12:38). Ők a nép tanítói (Márk 1:22) és a törvény értelmezői voltak. Tudásuk, elhivatottságuk és a Törvény külsődleges betartása miatt a közösség széles körben tisztelt tagjai voltak.
Az írástudók azonban túlléptek a Szentírás értelmezésén, és számos ember alkotta hagyományt adtak ahhoz, amit Isten mondott. Profi szakemberekké váltak a törvény betű szerinti megfogalmazásában, miközben figyelmen kívül hagyták a mögötte lévő szellemet. A dolgok idővel olyannyira elfajultak, hogy a törvényhez hozzáadott farizeusi előírásokat és hagyományokat fontosabbnak tartották, mint magát a törvényt. Ez számos összeütközéshez vezetett Jézus, a farizeusok és az írástudók között. A hegyi beszéd elején Jézus azzal sokkolta hallgatóságát, hogy kijelentette, hogy az írástudók igazsága nem elég ahhoz, hogy bárki is a mennybe jusson (Máté 5:20). Jézus prédikációjának nagy része ezután arról szólt, hogy (az írástudók) mit tanítottak az embereknek, és hogy valójában mi Isten akarata (Máté 5:21-48). Jézus (földi) szolgálata vége felé alaposan elítélte az írástudókat képmutatásuk miatt (Máté 23. fejezet). Ismerték a törvényt, és tanították is másoknak, maguk viszont nem engedelmeskedtek neki.
Az írástudók eredeti célja komolyan az volt, hogy megismerjék és megőrizzék a törvényt, valamint hogy másokat is bátorítsanak annak betartására. A dolgok azonban szörnyen rosszra fordultak, amikor az ember által teremtett hagyományok háttérbe szorították Isten Igéjét, és a szentség látszata és az igazi istenfélő élet helyébe a látszat-szentség lépett. Az írástudók, akiknek kimondott célja az Ige megőrzése volt, az általuk továbbadott hagyományokkal valójában épp semmissé tették azt (Márk 7:13).
De vajon miért tévelyedhettek el ennyire a dolgok a helyes iránytól? Valószínűleg azért, mert a zsidók, miután túlélték az üldöztetés és rabszolgaság évszázadait, büszkén ragaszkodtak a törvény megtartásához, és ahhoz, hogy ez Isten választott népeként jelölte meg őket. A Jézus korabeli zsidók minden bizonnyal egy bizonyos felsőbbrendű attitűddel álltak másokhoz (János 7:49), amivel Jézus szembeszállt (Máté 9:12). A nagyobb probléma az volt, hogy az írástudók a szívük mélyén is képmutatók voltak. Jobban érdekelte őket, hogy az emberek előtt jónak tűnjenek, mint az, hogy Istennek tetszenek. Végül ugyanezek az írástudók játszottak szerepet abban, hogy Jézust letartóztatták, és keresztre feszítették (Máté 26:57; Márk 15:1; Lukács 22:1-2). A lecke, melyet minden keresztény megtanulhat az írástudók képmutatásából, az, hogy Isten többet akar az igazságosság külsődleges cselekedeteinél. Ő a szív belső változását szeretné elérni, vagyis hogy egy olyan szívet formáljon ki bennünk, amely a Krisztus iránti szeretetben és folyamatos engedelmességben van.
English
Kik voltak azok az írástudók, akik gyakran vitatkoztak Jézussal?
