Kérdés
Mit jelent az, hogy megvan valakinél a kegyesség látszata, de megtagadja annak erejét?
Válasz
A Timótheushoz írt második levél 3. fejezetében Pál apostol a végidőkben élő emberek jellemét írja le. Ebben a jellemzésben különösen azon emberekre hívja fel a figyelmet, akik erről ismerhetők meg: “Kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét...”(5. vers). Majd a következőt adja parancsba: “És ezeket kerüld.”
Pál gyakran él az ellenpontozás eszközével, hogy egy külön hangsúlyt érdemlő tulajdonságot emeljen ki. A 2.Timótheushoz 3:1-4 igerészben bűnös magatartásformák és jellemvonások hosszú listáját tárja Timótheus elé, amelynek minden egyes eleme éles ellentétben áll Isten akaratával. Az 5. igeversben lényegében azt tanácsolja Timótheusnak, hogy kerülje azokat, akik bár szavaikkal kereszténynek vallják magukat – vagyis az istenfélelem “látszata” megvan náluk – de mégis úgy viselkednek, mint a hitetlenek, vagyis megtagadják Isten kegyelmének erejét, és ezáltal igaz istenfélelem sincs bennük.
Akiknél csupán az istenfélelem látszata van meg, rendre azok, akik külsőségek által szeretik kifejezésre juttatni vallásosságuk. Bár istenfélőnek mutatják maguk, mindez csupán színjáték. A vallásoskodásukban nincs erő, amit az is bizonyít, hogy az életük változatlan. Istenről beszélnek, holott bűnben élnek, és mégis teljesen jól elvannak ebben a felállásban.
Ezek a hamis keresztények (szellemileg) romboló hatást fejtenek ki. Pál arra figyelmeztet, hogy ezek közül valók azok, akik “...betolakodnak a házakba, és foglyul ejtik a bűnökkel megterhelt és sokféle kívánságoktól űzött asszonykákat”, és egyben ők azok, “kik mindenkor tanulnak, de az igazság megismerésére soha el nem juthatnak” (2.Timótheushoz 3:6-7). Olyan gonosz varázslókhoz, azaz okkult tanokban jártas, démonokat vallásos tisztelettel körüllengő emberekhez hasonlítja őket, akik annak idején szembeszegültek Mózessel, de arra is felhívja a figyelmet, hogy ostobaságuk és elméjük romlottsága előbb-utóbb mindenki számára nyilvánvalóvá válik majd (8-9. igeversek).
Isten azon hatalma, mely az istenfélelemben is meg kell nyilvánuljon, a Szent Lélek által mutatkozik meg, és életünk átalakulását eredményezi. A Szent Lélek lakozást vesz a hívő ember szívében (1.Korinthusbeliekhez 6:19), és képessé teszi arra, hogy megteremje a szeretet, az öröm, a békesség, a béketűrés, a szívesség, a jóság, a hűség, a szelídség és a mértékletesség gyümölcsét (Galátziabeliekhez 5:22-23). Az igazi keresztény hívőt ugyanis ezek jellemzik, szemben a Pál apostol által Timótheushoz írt második levél 3:1-4 igerészében közölt bűnlajstrom pontjaival.
Pál Timótheushoz intézett intelmei egybecsengnek Jakab apostol azon leíró magyarázatával, amely segít minket az igaz hit felismerésében (Jakab 2:14-26). Az igaz hit bizonyságai maguk a jó cselekedetek, melyek természetesen jönnek. Ha valaki azt mondja, hogy ő keresztény, élete viszont a Lélek gyümölcsének megtermése által ezt nem bizonyítja, akkor meg kell ítéljük (vigyázat: nem elítélni, hanem megítélni! - a fordító megjegyzése), és el kell kerüljük őt. Lehet, hogy az illetőnél megvan az istenfélelem egyfajta látszata, Isten hatalmát viszont megtagadja azáltal, hogy nem hagyja magát a Lélektől irányítani. Persze ha hite nem őszinte, akkor nem is vezérelheti őt Isten hatalma, hiszen a Szent Lelket soha nem engedte be szívébe, és ezért nem is lakik őbenne.
“Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképen ítéltetnek meg” (1.Korinthusbeliekhez 2:14). Lehet, hogy az érzéki, azaz a test-, és nem a szellem szerint járó embernél is megvan az istenfélelem egyfajta látszata, életmódja által viszont megtagadja Isten hatalmát. Kizárólag a Jézus Krisztusba vetett hit hozhatja el a megigazulást és azt a belső átalakulást, amire oly nagy szüksége van (Kolossébeliekhez 1:21-22; Rómanbeliekhez 5:1-2).
English
Mit jelent az, hogy megvan valakinél a kegyesség látszata, de megtagadja annak erejét?
