Kérdés
Mi az az istenkáromlás? Mit jelent az Istenkáromlás?
Válasz
Az istenkáromlásról akkor beszélünk, ha valaki lenézően és megvetéssel szól Istenről, vagy ha teljesen lekicsinylik és letagadják jelentőségét. Az istenkáromlás, Isten tulajdonságainak, jellemének, munkásságának, Szent Nevének becsmérlését jelenti.
A blaszfémia igen komoly bűnnek számított, mikor Isten átadta parancsolatait Mózesnek. Isten az izraelitákat választotta népeként, hogy ők engedelmeskedjenek Szavának, és dicsőítsék Őt minden nép előtt. Mózes 3. könyvének 24:10-16 igerészében feljegyeztetett, hogy egy a Dán törzséből származó férfi káromolja Isten Nevét. Zsidó kultúrkörben (hasonlóan az ókor legtöbb kultúrájához) a név nem a szülők által önkényesen választott címke, hanem az adott személy jellemvonásainak jelképes kifejezése. Az Isten Nevét káromló férfi halállal lakolt tettéért, mikor Isten tanácsa szerint a káromlást hallók keze által halálrakövezték.
Ézsaiás próféta könyvének 36. fejezete az asszír király, Szanhérib, igaz történetét mondja el. A Szentírás arról számol be, hogy a Jeruzsálem ellen intézett támadása előtt, hogyan próbálta ez a király lélektani hadviselés eszközeivel demoralizálni kiszemelt célpontját. Szanhérib ekképpen beszél Asszíria számos győzelméről: „Kicsoda e földek minden istenei között, a ki megszabadította volna földét kezemből, hogy az Úr megszabadítsa Jeruzsálemet az én kezemből?" (Ézsaiás 36:20). Szanhérib ezzel a kérdésbe szabott állításával káromolta Izráel Istenét, egyenlővé téve Őt a környező népek számtalan hamis istenségével. Júda királya, Ezékiás, szóvá is teszi ezt a káromlást abban az imájában, amivel Istenhez fordul. Istent kérte, hogy saját dicsőségére szabadítsa meg őket (Ézsaiás 37:4, 17). Ezt pedig Isten meg is adta. Ézsaiás 37:36-37 igerésze erről így ír: „Akkor kijött az Úrnak angyala, és levágott az assir táborban száznyolczvanötezeret, és midőn reggel az emberek felköltek, ímé azok mindnyájan holt hullák valának! Elindula azért és ment és visszatért Szanhérib, az assiriai király, és lakozék Ninivében." Valamivel később Szanhérib saját reménységének-, és oltalmazó istenének, Nimróknak templomában vált gyilkosság áldozatává (Ézsaiás 37:38).
Isten követőinek arra is gondjuk van, hogy viselkedésük ne adjon másoknak okot Isten gyalázására. A Rómabeliekhez 2:17-24 igerészben Pál apostol azokat feddi, akik azt állítják, hogy a törvény megtartása megmentette őket, de valójában még mindig nyílt bűnben élnek. Ézsaiás próféta 52:5 igehelyét idézve így szól hozzájuk: „Mert az Istennek neve miattatok káromoltatik a pogányok között, a mint meg van írva" (24.vers). A Timótheushoz írt első levél 1:20-as részében Pál apostol azt közli, hogy „átadott" két hamis tanítót a Sátán hatalmába, „hogy megtanulják, hogy ne káromkodjanak". Ebből az is világosan kitűnik, hogy a hazug és hamis hittételek terjesztése, és ezáltal Isten választottjainak félrevezetése, szintén istenkáromlásnak minősül.
Jézus Krisztus a káromlás egy speciális típusáról beszélt, melyet napjai vallásos vezetői műveltek. Ez nem más, mint a Szent Lélek káromlása. A farizeusok szemtanúi voltak Jézus Krisztus csodás gyógyításainak, azonban a Szent Lélek munkásságát a démonok fejedelmének tulajdonították (Márk 3:22-30). Az, hogy a szentre, mint valami démonira tekintettek felért egy szándékos, Istent egészében elutasító, sértéssel. A Szent Lélek ellen való káromlás az egyetlen olyan bűn, amely nem lesz megbocsátva, úgy az elkövetkezőkben, mint ma.
Az istenkáromlás legemlékezetesebb vádját teljesen hamisan mondták ki. Az elöljárók és a farizeusok azzal vádolták ugyanis Jézus Krisztust, hogy magát Isten Fiának jelentette ki, ezzel egyenlővé téve magát Istennel (Máté 26:65). Ez persze tényleg kimerítené az istenkáromlás tényállását és valóban Isten elleni sértés volna, csak éppen Jézus kijelentése történetesen igaz volt. Ha Jézus Krisztus valóban csak egy ember lett volna, akkor jogosan kellett volna az istenkáromlás pecsétjét viselnie. A Szentháromság második személyeként azonban Jézus Krisztus igazan szólt (Filippibeliekhez 2:6), hiszen teljesen ember, és egyidejűleg teljesen Isten is.
A rideg valóság az, hogy minden egyes alkalommal, mikor olyat teszünk vagy mondunk, mely mások szemében hamis fényben tünteti fel Isten jellemét, hatalmát, és szentségét, istenkáromlást követünk el. Minden alkalommal, mikor helytelenül viseljük magunkat Isten gyermekeként, ártunk az Ő jó hírének. Péter apostol kioktatta Jézust a saját küldetéséről (Máté 16:22), továbbá Jézus más követőit istenkáromlásra kényszerítette (Apostolok Cselekedetei 26:9-18). Jézus saját test szerinti féltestvérei is azon a meggyőződésen voltak, hogy elsőszülött bátyjuk megháborodott (Márk 3:21). Végül azonban mindnyájan megbánták tettüket, és el is nyerték átmeneti balgaságuk bocsánatát.
English
Mi az az istenkáromlás? Mit jelent az Istenkáromlás?
