Kérdés
Mit jelent istentelennek lenni? Mi az istentelenség?
Válasz
A Biblia olyan emberekként említi az “istenteleneket”, akik elszakadtak Istentől. Az istentelenség nem más, mint a bűn általi beszennyezettség állapota. Istentelennek lenni annyit tesz, Isten jellemével szembemenni, engedetlenségtől vezérelve tevékenyen szembeszállni Istennel, tiszteletlenül semmibe venni Őt. A Biblia gyakran úgy hivatkozik a “testre”, mint mindazon dolgok összességére, amelyek bűnös természetünkből erednek. A test cselekedetei és a világi kívánságok egyaránt az istentelenség kategóriájába tartoznak.
A Péter második levelének 3:7 igeverse kimondja, hogy az istentelenekre ítélet vár. A Jelenések könyvének 20:14-15 igerésze szerint: “A pokol pedig és a halál vettetének a tűznek tavába. Ez a második halál, a tűznek tava. És ha valaki nem találtatott beírva az élet könyvében, a tűznek tavába vetteték.” Azok tehát, akik elutasítják Istent – vagyis az istentelenek – végül örökre el lesznek választva az Ő személyétől.
Júdás istentelen emberekként utal a hamis tanítókra. Az ő leírása az istentelenség következő jellemzőit tartalmazza: az istentelen emberek Isten kegyelmét kiforgatják, míg az az erkölcstelen tettek véghezvitelére való felhatalmazássá torzul, valamint tagadják, hogy Jézus Krisztus az egyedüli Úr és Isten (Júdás 1:4). A továbbiakban Júdás a gonoszok istentelen cselekedeteiről és azon “kemény” beszédeiről is említést tesz, amelyeket az istentelenek Isten ellen szóltak (15. vers). Olyan “zúgolódó”, és “panaszolkodó” emberekként írja le őket, akik önző módon a “saját kívánságaik szerint” járnak, akik öntelt dicsekvők, és haszonlesésből hízelkedve dicsérnek másokat (16. vers). Az istentelenek gúnyt űznek Isten igazságából, valamint viszálykodás szítása által próbálják megosztani a gyülekezeteket (18-19. versek).
Lenyűgöző, hogy Jézus feláldozta magát az istentelenekért. A Rómabeliekhez 5:6 és 8 igeversei így szólnak: “Mert Krisztus, mikor még erőtelenek valánk, a maga idejében meghalt a gonoszokért. . . . Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt.” Isten megigazítja (értsd igazzá teszi) az istenteleneket (Rómabeliekhez 4:5), Krisztus saját igazságával ruházza fel őket, és képessé teszi őket arra, hogy “...méltóan [járjanak] az Úrhoz, [az Ő] teljes tetszésére...” (Kolossébeliekhez 1:10 - betoldva).
A megszentelődésünk egy fokozatosan előrehaladó és kiteljesedő folyamat. Vagyis bár Krisztusban már megmenekültünk, és meg is igazultunk, néha még mindig istentelenül cselekszünk. Az Ő képére való átalakulásunk továbbra is folyamatban van (Rómabeliekhez 8:29-30; 2.Korinthusbeliekhez 3:18; Filippibeliekhez 1:6). Isten szemében már igaznak lettünk nyilvánítva, a gyakorlati értelemben vett megszentelődésünk azonban még tart. Tömören és egyszerűen – még mindig vétkezünk. A Szentírás kimondja, hogy meg kell valljuk bűneinket, és bíznunk kell Isten megbocsátásában (1.János 1:8-9). Semmi sem választhat el minket Isten Krisztusban lévő, irántunk való nagy szeretetétől (Rómabeliekhez 8:31-39). Többé már nem soroltatunk az istentelenek közé, akkor sem, ha még mindig harcolunk testi impulzusaink ellen, és időről időre istentelenül cselekszünk.
Általánosságban szólva azt mondhatjuk, hogy az istentelenek azok, akik nem ismerik Istent Jézus Krisztus által. Ők elutasították Isten Fiát, és ezzel megmaradnak a bűneikben. Mindazoknak azonban, akik Krisztusban vannak, bűneik megbocsáttattak, és (fokozatosan) egyre istenfélőbbekké válnak. A hívők természetes késztetéstől vezérelve igyekeznek minden istentelenséget eltávolítani az életükből (1.János 3:9).
English
Mit jelent istentelennek lenni? Mi az istentelenség?
