János 1. levele
Szerző: János 1, 2. és 3. levelét kezdettől fogva János apostolnak tulajdonították, aki János evangéliumát is írta. A három levél tartalma, stílusa és szóhasználata egyaránt arra enged következtetni, hogy ugyanazokhoz a címzettekhez íródtak, mint János evangéliuma.Keletkezés ideje: János 1. levele vélhetően Kr. u. 85-95 között íródott.
A könyv célja: János 1. levele egyfajta összefoglalásnak látszik, mely azon a feltételezésen alapul, hogy az olvasók már ismerik János evangéliumát, és bizonyosságot kíván adni nekik Krisztusba vetett hitüket illetően. A levélből kiderül, hogy a címzettek a gnoszticizmus hamis tanával találkoztak, amely a II. században még súlyosabb problémaként jelentkezett. Ez a vallási filozófia azt hirdette, hogy az anyag rossz, a szellem pedig jó. A kettő közti feszültséget a tudás – vagy másképpen a „gnózis” – oldja fel, melynek révén az ember az evilági dolgok szintjéről szellemi szintre emelkedhet. Az evangélium üzenetét is torzította ez szemlélet, és két tévhitet szült Krisztus személyét illetően: az egyik a doketizmus tana, amely az ember Jézust szellemnek tartotta, a másik pedig a cerintianizmus, miszerint Jézusban két személyiség lakozott – egyszer emberként, máskor pedig istenként nyilvánult meg. János 1. levelének fő célja az volt, hogy kijelölje a keresztény hit tartalmi határait, és biztosítsa a híveket üdvösségük felől.
Kulcsigék: 1János 1:9: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.”
1János 3:6: „Aki őbenne marad, az nem vétkezik: aki vétkezik, az nem látta őt, és nem is ismeri őt.”
1János 4:4: „Ti Istentől valók vagytok, gyermekeim, és legyőztétek őket, mert nagyobb az, aki bennetek van, mint az, aki a világban van.”
János 5:13: „Ezt azért írtam nektek, akik hisztek Isten Fia nevében, hogy tudjátok: örök életetek van.”
János 1. levelében a kulcsszó a „tudás”, amely különböző alakokban legalább 13-szor szerepel.
Rövid összefoglalás: A korai egyházban komoly problémát jelentettek a hamis tanítók. A hívőknek még nem volt a kezükben a teljes Újszövetség, ezért sok gyülekezet esett áldozatául olyan tanítóknak, akik csak színleg voltak keresztények, ám valójában a saját tanaikat hirdetve törtek vezető szerepre. János azért írta meg ezt a levelét, hogy leszögezze a helyes álláspontot néhány sarkalatos kérdésben, különösen Jézus Krisztus kilétével kapcsolatban.
Mivel János levele a Krisztusba vetett hit alapjairól szólt, segítségével az olvasók őszintén elgondolkodhattak a hitükről és megfelelhettek arra a kérdésre, hogy vajon igaz híveknek nevezhetik-e magukat. János azt mondta, hogy ezt a cselekedeteik alapján ítélhetik meg. Ha szeretik egymást, az azt bizonyítja, hogy Isten jelen van az életükben. Ha azonban szüntelenül civakodnak egymással, vagy önzőek és nem a másik javát keresik, az arról tanúskodik, hogy valójában nem ismerik Istent.
Ez azonban nem azt jelentette, hogy tökéletesnek kellett lenniük, János ugyanis felismerte: a hithez az is hozzátartozik, hogy elismerjük a bűneinket és keressük Isten megbocsátását. Isten megismerésének további fontos része, hogy kérjük Istent, hogy tisztítson meg bennünket a bűntudattól, megvalljuk, ha vétkeztünk mások ellen, és amit lehet, igyekezzünk jóvátenni.
Kapcsolat az Ószövetséggel: A bűnnel kapcsolatban leggyakrabban idézett igék egyike az 1Jn 2:16. János ebben a szakaszban a bűn három aspektusát említi, amelyek a Bibliában feljegyzett első és sorsdöntő kísértés esetét idézik. Az 1Mózes 3:6-ból tudjuk, hogy az első bűn – Éva engedetlensége – is abból eredt, hogy engedett e három kísértésnek: a test kívánságának („jó volna enni arról a fáról”), a szem kívánságának („csábítja a szemet”), és az élettel való kérkedésnek („kívánatos… mert okossá tesz”).
Gyakorlati alkalmazás: János 1. levele az öröm és a szeretet könyve, valamint a másokhoz és Jézus Krisztushoz fűződő kapcsolatunkat magyarázó írás. Különbséget tesz az átmeneti és múlandó vidámság, valamint az igazi öröm között, s ez utóbbi elérésre biztat bennünket. Ha a János által leírt szavakat átültetjük a saját mindennapi életünkbe, részünk lehet a mindnyájunk által áhított igazi örömben, elkötelezettségben, közösségben és örömben.
János apostol jól ismerte Krisztust, és azt mondja, hogy mi is ugyanilyen közeli és bensőséges kapcsolatba kerülhetünk vele, hiszen rendelkezésünkre áll azoknak a bizonyságtétele, akik közvetlen és személyes kapcsolatban voltak az Úrral – vagyis az evangéliumok beszámolói, amelyek valós történelmi tényekre alapulnak. Vajon mit jelent az életünkre nézve János 1. levele? Elmagyarázza, hogy Jézus azért jött el közénk Isten Fiaként, hogy kegyelme, szeretete és elfogadása révén egységbe kerülhessen velünk. Az emberek sokszor azt hiszik, hogy Jézus valami távoli helyen van, és nem igazán törődik napi problémáinkkal, gondjainkkal és küzdelmeinkkel. János azonban azt mondja, hogy Jézus az életünk egyszerű, hétköznapi részeiben is velünk van. Tanúként, saját tapasztalata alapján állítja, hogy Isten testé lett és az emberek között járt. Ez azt jelenti, hogy Krisztus eljött az emberek közé, és mindmáig velünk él. Miképpen János oldalán ott járt-kelt a földön, úgy szegődik mellénk is életünk minden egyes napján. Tegyük magunkévá ezt az igazságot és éljünk úgy a nap minden percében, mintha Jézus közvetlenül mellettünk állna! Ha ez szokásunkká válik, Krisztus szentséget hoz az életünkbe, minek köszönhetően egyre inkább hasonlóvá leszünk majd hozzá.
English
János 1. levele
