János 2. levele
Szerző: János 2. levele nem nevezi meg konkrétan a szerzőjét, de az egyházi hagyomány már az egészen korai időktől fogva János apostolnak tulajdonította. Az évek során különféle találgatások történtek azzal kapcsolatban, hogy talán egy másik János nevű tanítványa is lehetett Krisztusnak, és ő írhatta ezt a levelet, azonban minden bizonyíték amellett szól, hogy ugyanaz a „szeretett tanítvány” volt a szerzője, aki János evangéliumát is írta.Keletkezés ideje: János 2. levele minden valószínűség szerint János másik két levelével – az 1. és a 3. levéllel – egyidejűleg, azaz valamikor Kr. u. 85-95 között íródott.
A könyv célja: János 2. levele sürgető könyörgés az olvasókhoz, hogy mutassák meg Isten és az Ő Fia, Jézus iránti szeretetüket azzal, hogy parancsának engedelmeskedve szeretik egymást, valamint hogy az Írásoknak való engedelmességben éljék az életüket. János 2. levele erőteljesen figyelmeztet továbbá arra is, hogy az olvasók ügyeljenek a hitetőkre, akik azt híresztelik, hogy Krisztus valójában nem is támadt fel testben.
Kulcsigék: 2János 6: „Ez a szeretet pedig azt jelenti, hogy az ő parancsai szerint élünk: ez a parancs viszont az, amelyről kezdettől fogva hallottátok, hogy aszerint kell élnetek.”
2János 8-9: „Vigyázzatok magatokra, hogy ne veszítsétek el, amit elértünk munkánkkal, hanem teljes jutalmat kapjatok. Aki túllép ezen, és nem marad meg a Krisztus tanításában, abban nincs benne Isten; aki megmarad a tanításban, abban benne van az Atya is, meg a Fiú is.”
Rövid összefoglalás: János 2. levele a „kiválasztott Úrnőnek és gyermekeinek” íródott, aki lehetett akár a gyülekezet valamely magas rangú hölgy tagja és családja, vagy titkos nyelven akár maga a gyülekezet és annak tagsága is. A keresztényüldözések idején gyakran használtak ilyen titkos címzéseket.
János 2. levele javarészt a hitetőkkel kapcsolatos sürgető figyelmeztetés, akik nem pontosan az igazságot tanították Krisztusról, és azt állították, hogy csak lélekben támadt fel a halálból, testben azonban nem. János nagyon fontosnak tartotta, hogy az igaz hívek ügyeljenek ezekre a tévtanítókra és határolják el magukat tőlük.
Kapcsolat az Ószövetséggel: János nem holmi érzésként beszél a szeretetről, hanem az Isten parancsainak való engedelmességként kezeli. Jézus több ízben is hangsúlyozta a parancsolatok, különösen az „első és nagy parancsolat” fontosságát, miszerint szeressük Istent (5Móz 6:5), valamint a második parancsolatét, azaz hogy szeressük egymást (Mt 22:37-40; 3Mózes 19:18). Jézus korántsem törölte el Isten ószövetségi törvényét, hanem éppen ellenkezőleg: azért, jött, hogy betöltse, éspedig saját személyével töltse be valamennyit.
Gyakorlati alkalmazás: Nagyon fontos, hogy minden általunk látott, hallott vagy olvasott állítólagos „keresztény” tant összevessünk az Igével. Ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni, mivel Sátán egyik legerősebb fegyvere a hitetés. Az ember nagyon könnyen bedől egy új és izgalmas tanításnak, amely látszólag Isten beszédén alapul, ám közelebbről megvizsgálva kiderülhet róla, hogy valójában eltér az Igétől. Ha a hallottak vagy látottak nincsenek egészen összhangban a Szentírással, akkor hamis tanításról van szó, és nem a Szentlélektől ered, következésképpen el kell azt vetnünk.
English
János 2. levele
