Kérdés
Azt tanítja-e a János 3:5, hogy a keresztség/bemerítkezés feltétele az üdvösségnek?
Válasz
Mint minden vers vagy szakasz esetében, először itt is meg kell vizsgálnunk, hogy mit tanít a Biblia többi része a szóban forgó témában. A keresztség és üdvösség kérdésében a Biblia világosan tanítja, hogy az üdvösség kegyelemből, a Jézus Krisztusba vetett hit által szerezhető meg, nem pedig bármiféle cselekedet révén, beleértve a keresztséget is (Efézus 2:8-9). Ezért bármilyen értelmezés, amely azt a következtetést szűri le, hogy a keresztség vagy bármilyen más cselekedet feltétele az üdvösségnek, téves. Bővebb információért kérlek, olvasd el a „Csak hit által vagy hit és cselekedetek által van üdvösségünk?" c. cikkünket.
A János 3:3-7-ben ezt olvassuk: „Jézus így válaszolt: "Bizony, bizony, mondom néked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát." Nikodémus ezt kérdezte tőle: "Hogyan születhetik az ember, amikor vén? Bemehet anyja méhébe és megszülethetik ismét?" Jézus így felelt: "Bizony, bizony, mondom néked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az. Ne csodálkozz, hogy ezt mondtam neked: Újonnan kell születnetek. ""
E szakasz vizsgálatakor fontos meglátnunk, hogy a kontextus sehol nem említi a keresztséget. Noha a fejezet későbbi pontján szóba kerül a keresztség (János 3:22-30), az egy teljesen más helyszínen történik (Júdában, nem Jeruzsálemben) és más időpontban, mint a Nikodémussal való beszélgetés. Ez nem jelenti azt, hogy Nikodémusnak ne lett volna ismerős a keresztség fogalma, akár azon zsidó gyakorlat alapján, amely révén a judaizmust felvevő pogányokat megkeresztelték, akár János keresztelő szolgálata alapján. Ezeknek a verseknek a kontextusban történő olvasása azonban semmi okot nem ad arra, hogy azt gondoljuk: Jézus itt a keresztségről beszél – hacsak nem próbálunk egy korábban megfogalmazott gondolatot vagy teológiai nézetet beleolvasni a szövegbe. Csak azért, mert a víz szó szerepel benne, megalapozatlan ezt a verset automatikusan a keresztségre vonatkoztatni.
Azok, akik szerint a keresztség feltétele az üdvösségnek, a víztől való születést hozzák fel bizonyítékként. Egyszer valaki azt mondta: „Jézus egyszerűen elmondja, hogy miként történik a keresztség: vízzel és Lélekkel. Ez a tökéletes leírása a keresztségnek. Jézus nem adhatott volna részletesebb és pontosabb magyarázatot a keresztségre." Ha viszont azt akarta volna Jézus mondani, hogy az üdvösség eléréséhez meg kell keresztelkedni, akkor ezt mondta volna: „Bizony, bizony, mondom néked, ha valaki nem keresztelkedik meg, nem mehet be az Isten országába." Továbbá, ha Jézus ilyen kijelentést tett volna, ellent mondott volna a Biblia számos más szakaszának, amely világosan tanítja, hogy az üdvösség hit által nyerhető el (János 3:16; 3:36; Efézus 2:8-9; Titusz 3:5).
Azt sem téveszthetjük szem elől, hogy amikor Jézus Nikodémussal beszélt, a keresztyén keresztséget még nem is gyakorolták. A Szentírás következetlen értelmezésével találkozunk, amikor megkérdezünk egy olyan személyt, aki szerint a keresztség feltétele az üdvösségnek, hogy miért nem volt szüksége a kereszten függő latornak keresztségre ahhoz, hogy üdvözülhessen. Általában azt szokták erre felelni, hogy a lator még mindig a régi szövetség alatt volt, és ezért nem kellett megkeresztelkednie. Ugyanúgy üdvözült, mint mindenki más a régi szövetség alatt. Lényegében tehát ugyanazok az emberek, akik szerint a latornak nem volt szüksége a keresztségre, mert a régi szövetség alatt volt, a János 3:5-öt bizonyítékként használják arra, hogy a keresztség elengedhetetlen az üdvösséghez. Továbbra is azt állítják, hogy Jézus azt mondta Nikodémusnak, meg kell keresztelkednie, hogy üdvözülhessen, még akkor is, ha ő is a régi szövetség alatt volt. Ha a kereszten függő lator üdvözülhetett keresztség nélkül (mert a régi szövetség alatt volt), akkor miért mondta volna Jézus azt Nikodémusnak (aki szintén a régi szövetség alatt volt), hogy meg kell keresztelkednie?
Ha a víztől és Lélektől való születés nem a bemerítésre vonatkozik, akkor mire? Erre a kifejezésre két hagyományos magyarázat létezik. Az első szerint, amikor Jézus azt mondja, hogy víztől kell születni, akkor a természetes születésre utal (ahol a víz a magzatot körülvevő magzatvízre utal az anyaméhben), míg a Lélektől való születés a lelki születésre utal. Bár ez minden bizonnyal lehetséges magyarázat a víztől való születésre, és látszólag illene is a kontextusba, amelyben Nikodémus megkérdezi, miként születhetik meg az ember „amikor vén", még sem ez a legjobb magyarázat a szövegkörnyezet alapján. Végül is Jézus nem a természetes és a lelki születés közti különbségről beszélt. Inkább azt akarta elmagyaráznia Nikodémusnak, hogy szüksége volt felülről való születésre, vagyis újjászületésre.
A másik elterjedt – és a tágabb szövegkörnyezetbe (nemcsak ebbe a szakaszba, hanem az egész Bibliába) jobban illő – magyarázat szerint a víztől és Lélektől való születés mindegyike ugyanannak a lelki születésnek (a felülről való születésnek vagy újjászületésnek) a különböző aspektusait írja le. Így amikor Jézus azt mondta Nikodémusnak, hogy víztől és Lélektől kell születnie, nem a szó szerinti vízre gondolt (nem a keresztvízre vagy magzatvízre a méhben), hanem a lelki megtisztulás vagy megújulás szükségességére. Az Ószövetség (Zsoltárok 51:2,7; Ezékiel 36:25) és Újszövetség (János 13:10; 15:3; 1Korinthus 6:11; Zsidók 10:22) egyaránt gyakran használja a víz képét a lelki megtisztulásra vagy megújulásra, amit a Szentlélek munkál ki Isten igéje által a megtérés pillanatában (Efézus 5:26; Titusz 3:5).
A Barclay Daily Study Bible így ír erről: „Két gondolat fogalmazódik itt meg. A víz a megtisztulás jelképe. Amikor Jézus átveszi az uralmat az életünk felett, és amikor teljes szívünkből szeretjük őt, akkor a múlt bűnei megbocsátást nyernek és feledésbe merülnek. A Lélek az erő jelképe. Amikor Jézus átveszi az uralmat az életünk felett, akkor nemcsak annyi történik, hogy a múlt bűnei megbocsátást nyernek és feledésbe merülnek, hanem az életünket új erő kezdi el hajtani, amely által képesek leszünk azok lenni, akik a saját erőnkből sosem lehettünk volna, és azt tenni, amit saját erőnkből sosem tudtunk volna megtenni. A víz és a Lélek Krisztus tisztító és erőt adó hatalmát jelképezik, amely kitörli a múltat, és győzelemmel tölti be a jövőt."
Ezért az itt említett víz nem a szó szerinti, fizikai vízre vonatkozik, hanem az „élő vízre", amelyet Jézus ígért meg a samáriai asszonynak a kútnál a János 4:10-ben és a jeruzsálemi embereknek a János 7:37-39-ben. Ez egy belső megtisztulás és megújulás, amit a Szentlélek idéz elő, és ami lelki életet ad egy halott bűnösnek (Ezékiel 36:25-27; Titusz 3:5). Ezt az igazságot támasztja alá Jézus a János 3:7-ben, amikor megismétli, hogy újonnan kell születnünk, és ezt az új életet csak a Szentlélek tudja előidézni (János 3:8).
Hogy miért ez a helyes magyarázat a víztől és Lélektől való születésre, annak több oka is van. Először is, vegyük figyelembe, hogy az „újonnan" született görög szónak két lehetséges jelentése van. Az egyik az „ismét" (újonnan), a másik pedig „felülről való". Úgy tűnik, hogy Nikodémus az elsőre gondolt, és ezt felfoghatatlannak tartotta. Ezért nem tudta megérteni, hogy egy felnőtt férfi miként mehet vissza az anyja méhébe, és születhet meg ismét fizikailag. Ezért Jézus újrafogalmazza azt, amit az előbb mondott, hogy világossá váljon, hogy a felülről való születésre gondolt. Más szóval, a felülről való születés és a víztől és Lélektől való születés csak két különböző megfogalmazása ugyanannak a dolognak.
Másodszor, fontos megfigyelni, hogy a görög nyelvtan azt sugallja, hogy a víztől születés és a Lélektől való születés egy dologra vonatkozik, nem kettőre. Így tehát nem két különböző születésről van szó, ahogy Nikodémus helytelenül gondolta, hanem egyről, mégpedig a felülről való születésről, vagyis arról a lelki születésről, amelyre mindenkinek szüksége van, ha meg akarja látni Isten országát. Annyira fontos újonnan születni vagy megtapasztalni a lelki születést, hogy Jézus háromszor is említi ennek szükségességét ebben a szakaszban (János 3:3, 5, 7).
Harmadszor, a Biblia gyakran használja a vizet jelképként a Szentlélek munkájára utalva a hívők megszentelésének folyamatában, ami által Isten megtisztítja a hívő szívét és lelkét. Az Ó- és Újszövetségben egyaránt számos helyet találunk, ahol a Szentlelket a víz jelképezi (Ézsaiás 44:3, János 7:38-39). A János 3:10-ben Jézus megfeddi Nikodémust: „Te Izráel tanítója vagy, és ezt nem tudod?" Ez arra enged következtetni, hogy amit Jézus épp mondott Nikodémusnak, arról már tudnia kellett volna az ószövetségi ismeretei alapján. Miről kellett volna Nikodémusnak, az Ószövetség tanítójának tudnia? Arról, hogy Isten megígérte az Ószövetségben, hogy lesz egy idő, amikor „Tiszta vizet hintek rátok, hogy megtisztuljatok. Minden tisztátalanságotoktól és minden bálványotoktól megtisztítlak benneteket. Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek: eltávolítom testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek. Az én lelkemet adom belétek, és azt művelem veletek, hogy rendelkezéseim szerint éljetek, törvényeimet megtartsátok és teljesítsétek" (Ezékiel 36:25-27). Jézus azért feddte meg Nikodémust, mert nem jutott eszébe az Ószövetség egyik kulcsfontosságú szakasza az új szövetségre vonatkozóan (Jeremiás 31:33). Nikodémusnak számítania kellett volna erre. Miért feddte meg Jézus Nikodémust, hogy nem értette meg a keresztség fogalmát, ha a keresztséget az Ószövetség sehol nem említi?
Noha ez a vers nem azt tanítja, hogy a keresztség feltétele az üdvösségnek, nem szabad figyelmen kívül hagynunk a keresztség fontosságát. A bemerítkezés egy jele vagy jelképe annak, ami újjászületéskor történik. A bemerítkezés fontosságát nem szabad lebecsülnünk vagy leértékelnünk. A bemerítkezés azonban nem üdvözít. Ami üdvözít, az a Szentlélek tisztító munkája, amellyel újjászül és megelevenít minket.
English
Azt tanítja-e a János 3:5, hogy a keresztség/bemerítkezés feltétele az üdvösségnek?
