János 3. levele
Szerző: János 3. levele nem nevezi meg konkrétan a szerzőjét, de az egyházi hagyomány már az egészen korai időktől fogva János apostolnak tulajdonítja. Időnként fel-felvetődött, hogy talán az Úr egy másik, szintén János nevű tanítványa írhatta, de minden bizonyíték amellett szól, hogy János evangélista volt a levél szerzője.Keletkezés ideje: János 3. levele minden valószínűség szerint János másik két levelével – az 1. és a 2. levéllel – egyidejűleg, azaz valamikor Kr. u. 85-95 között íródott.
A könyv célja: Jánosnak hármas célja volt e harmadik levele megírásával. Először is szeretett munkatársát, Gájuszt kívánta vele megdicsérni és bátorítani, aki vendégszeretettel fogadta azokat a vándorprédikátorokat, akik egyik helyről a másikra utazva hirdették Krisztus evangéliumát. Másodszor, közvetetten figyelmeztet és állást foglal egy bizonyos Diotrefész nevű diktatórikus vezető viselkedésével kapcsolatban, aki vezető pozícióba jutott az egyik gyülekezetben Ázsia provinciában, de magatartása szöges ellentétben állt mindazzal, amit az apostol és az általa írt evangélium tanított. Harmadszor, pozitív példaként említi Demetrioszt, akiről mindenkitől jó bizonyságot hallott.
Kulcsigék: 3János 4: „Nincs nagyobb örömöm annál, mint amikor hallom, hogy az én gyermekeim az igazságban járnak.”
3János 11: „Szeretett testvérem, ne a rosszat kövesd, hanem a jót. Aki a jót cselekszi, az Istentől van, aki a rosszat cselekszi, az nem látta az Istent.”
Rövid összefoglalás: János szeretett testvéréhez, az Efézushoz közeli városban élő, némileg tehetős és közismert Gájuszhoz címzett levelében is a tőle megszokott módon hangsúlyozza az igazságot. Megdicséri Gájuszt amiatt, hogy törődéssel és vendégszeretettel bánt a – számára ismert vagy éppen ismeretlen – hírnökökkel, akikre azt a küldetést bízta Isten, hogy településről településre utazva hirdessék az evangéliumot. János biztatja Gájuszt, hogy folytassa korábbi jó cselekedeteit, és ne a Diotrefészhez hasonlók rossz példáját kövesse. Ez a férfi vezető pozícióba került egy ázsiai gyülekezetben, de nem csupán János apostoli tekintélyét nem volt hajlandó elismerni, hanem a leveleit sem vette át, és az utasításait sem fogadta meg. Ezenkívül rosszindulatú pletykákat terjesztett Jánosról, és kiközösítette azokat a tagokat, akik János követeit támogatták és befogadták. Levele befejezése előtt még pozitív példaként említi Demetrioszt, akiről kiváló véleményeket hallott.
Kapcsolat az Ószövetséggel: Az idegenek iránti vendégszeretetre számtalan példát találunk az Ószövetségben. Izráelben a vendégszeretet fogalmába tartozott az idegenek alázatos és szívélyes befogadása a család otthonába, ahol élelmet, szállást és védelmet kellett biztosítani a számukra (1Móz 18:2-8, 19:1-8; Jób 31:16-23, 31-32). Ráadásul az Ószövetség magukat az izraelitákat is „idegen” népként ábrázolja, akik Isten „vendégszeretetére” szorulnak (Zsoltárok 39:12), Istent pedig törődő „házigazdaként”, aki kegyelmesen betölti a szükségeiket, megszabadítja őket Egyiptomból, majd ruházza és táplálja őket a pusztában (2Móz 16; 5Móz 8:2-5).
Gyakorlati alkalmazás: János – mint mindig – most is hangsúlyozza annak fontosságát, hogy mindenkor az evangélium igazságában járjunk. A keresztény testvéreinkkel szemben tanúsított vendégszeretet, támogatás és bátorítás Jézus egyik legalapvetőbb parancsa, melynek Gájusz minden bizonnyal kimagasló módon engedelmeskedett. Nekünk is így kell cselekednünk, amikor csak alkalmunk adódik rá, vagyis szeretettel kell látnunk a hozzánk látogató misszionáriusokat, prédikátorokat és idegeneket (amennyiben meg vagyunk győződve afelől, hogy igaz hívekről van szó), és nem csupán a gyülekezetünkbe, hanem az otthonunkba is be kell fogadnunk őket, megadva nekik minden támogatást és segítséget, amire szükségük lehet.
Ügyeljünk továbbá mindenkor arra is, hogy kövessük mindazok példáját, akiknek a szavai és tettei összhangban vannak az evangéliummal, és legyünk elég éberek azokat is észrevenni, akik Diotrefészhez hasonlóan messze nem úgy viselkednek, mint amit Jézus tanított.
English
János 3. levele
