Kérdés
Mi volt a bibliai jelajándékok célja?
Válasz
Amikor a bibliai jelajándékokról beszélünk, akkor olyan csodákra gondolunk mint a nyelveken szólás, látomások, gyógyítás, halottak feltámasztása és prófétálás. Az nem merül fel egy hívőben sem, hogy ezek ne léteztek volna, hiszen a Biblia világosan beszél róluk. A nézeteltérés a hívők közt abból fakad, hogy mi volt ezeknek a célja, és hogy manapság is szükség van-e rájuk. Némelyek azt állítják, hogy ezek az ajándékok az üdvösség bizonyítékai, mások azt, hogy a Szentlélek keresztségének a jelei, míg még mások szerint a céljuk az, hogy hitelesítsék az evangélium üzenetét. Honnan tudhatjuk meg, kinek van igaza? Ezeknek a dolgoknak a célját illetően azt kell megvizsgálni, mit mond a Szentírás.
Az egyik legkorábbi utalás a Bibliában a jelajándékokra vonatkozóan a 2Mózes 4-ben található, ahol Isten Mózesnek ad utasításokat a közelgő egyiptomi szabadulást illetően. Mózes attól tartott, hogy a nép nem fogja elhinni, hogy Isten küldte őt, ezért Isten két jelt adott neki: a botja kígyóvá változott és a keze leprás lett. Isten azért adta ezeket a jeleket, hogy a nép elhiggye, hogy „megjelent neked az Úr, atyáik Istene: Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene" (5.v.) Ha még ennek se hittek volna, Isten azt mondta Mózesnek, hogy merjen ki vizet a Nílusból, és öntse a földre, ahol vérré fog változni (9.v.). A cél az volt, hogy Izrael gyermekei higgyenek Isten hírnökének.
Isten ahhoz is adott jelajándékokat Mózesnek, hogy meggyőzze a fáraót, hogy engedje el a népet. A 2Mózes 7:3-5-ben Isten azt mondta Mózesnek, hogy megsokasítja a jeleket és csodákat Egyiptomban, hogy „Majd megtudják az egyiptomiak, hogy én vagyok az Úr, ha kinyújtom kezemet Egyiptomra, és kihozom közülük Izráel fiait." Isten azt akarta, hogy az egyiptomiak tudják, hogy Ő munkálkodott az izraeliták szabadításán. A 2Mózes 10:7-ben Mózes azt mondta a fáraónak, hogy az utolsó csapás, amely az elsőszülöttek halálát okozta, azt hivatott bemutatni, hogy Isten különbséget tesz az egyiptomiak és az izraeliták között. A jelek és csodák hitelesítették a fáraó és az egyiptomiak előtt Isten üzenetét, hogy lássák: Mózest Isten küldte.
Amikor Illés szembesítette a hamis prófétákat a Kármel hegyén (1Királyok 18), azért imádkozott, hogy Isten tegyen csodát és küldjön tüzet a mennyből, hogy az izraeliták „tudják meg a mai napon, hogy te vagy az Isten Izráelben, én pedig a te szolgád vagyok, és mindezt a te parancsodra tettem ... hadd tudja meg ez a nép, hogy te, az Úr, vagy az Isten" (36-37.v.). A csodák, amelyeket ő és más próféták hajtottak végre azt igazolták, hogy Isten küldte őket, és Isten munkálkodott a népe közt.
Jóelnek Izrael ítéletét kellett hirdetnie, de az üzenetben benne rejlett az irgalom és remény próféciája is. Amikor a próféciának megfelelően az ítélet bekövetkezett, és a nép megtéréssel válaszolt, Isten azt mondta, hogy elhárítja az ítéletet, és ismét áldást áraszt rájuk: „Akkor megtudjátok, hogy én Izráellel vagyok, és hogy én, az Úr, vagyok a ti Istenetek, senki más! Nem kell szégyenkeznie népemnek soha többé" (Jóel 2:27). Rögtön ez után a kijelentés után Isten arról beszélt, hogy kiárasztja a Lelkét a népre, hogy prófétáljanak, látomásokat lássanak, és csodáknak legyenek tanúi. Amikor pünkösd napján (Csel 2:1-21) a tanítványok nyelveken kezdtek el szólni, Péter azt mondta: „az történik most, amit Jóel próféta előre megmondott". Mi volt ennek a célja? Az, hogy az emberek tudják, hogy a Péter és a többiek által hirdetett üzenet Isten üzenete volt.
Jézus szolgálatát különböző jelek és csodák kísérték. Mi volt a csodáinak a célja? A János 10:37-38-ban Jézust meg akarták kövezni istenkáromlásért, és erre azt felelte: „Ha nem az én Atyám cselekedeteit teszem, ne higgyetek nekem; de ha azokat teszem, akkor ha nekem nem is hinnétek, higgyetek a cselekedeteknek, hogy felismerjétek és tudjátok: az Atya énbennem van, és én az Atyában." Az Ószövetséghez hasonlóan Jézus csodáinak is az volt a célja, hogy igazolja: Isten keze van a hírnökön.
Amikor a farizeusok kérték Jézust, hogy mutasson nekik jelt, azt felelte: „Ez a gonosz és parázna nemzedék jelt követel, de nem adatik neki más jel, csak a Jónás próféta jele. Mert ahogyan Jónás három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia is a föld belsejében három nap és három éjjel. A ninivei férfiak feltámadnak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és elítélik ezt a nemzedéket, mert ők megtértek Jónás prédikálására; ámde itt nagyobb van Jónásnál" (Máté 12:39-41). Jézus világosan kifejezte, hogy a jelek célja az volt, hogy a nép felismerje Isten üzenetét, és aszerint járjon el. Hasonlóképpen, a János 4:48-ban azt mondta a nemesembernek: „Ha nem láttok jeleket és csodákat, nem hisztek." A jelek azokat hivatott segíteni, akik kételkedtek, de mindig a Krisztusban felajánlott üdvösség üzenete állt a középpontban.
Ezt az üzenetet Pál így vázolta fel az 1Korinthus 1:21-23-ban: „... tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által üdvözítse a hívőket. És miközben a zsidók jelt kívánnak, a görögök pedig bölcsességet keresnek, mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak ugyan megütközés, a pogányoknak pedig bolondság". A jeleknek céljuk van, és eszközként szolgálnak egy nagyobb cél elérésében: a lelkek üdvösségre jussanak az evangélium hirdetése révén. Az 1Korinthus 14:22-ben Pál világosan kijelenti, hogy „a nyelveken való szólás jel, de nem a hívőknek, hanem a hitetleneknek". Isten olyan jeleket használt mint a nyelveken szólás, hogy meggyőzze a hitetleneket, hogy Krisztus üzenete igaz, de amint a kontextus mutatja, a legfőbb dolog magának az evangélium világos hirdetése volt.
A jelek és csodák vitája során gyakran figyelmen kívül hagynak egy tényezőt, mégpedig a Szentírásban betöltött helyüket és idejüket illetően. A népszerű hittel ellentétben, a bibliai korok emberei nem láttak folyamatosan csodákat. Ami azt illeti, a bibliai csodák általában különleges események köré csoportosultak, amikor is Isten az emberiséggel akart valamit megértetni. Izrael Egyiptomból való szabadulását és az Ígéret földjének elfoglalását sok csoda övezte, de ezek nemsokára elmúltak. A királyság kései éveiben, amikor Isten arra készült, hogy fogságba vigye a népet, megengedte néhány prófétának, hogy csodákat hajtson végre. Amikor Jézus eljött közénk, Ő is csodákat tett, akárcsak az apostolok is a szolgálatuk elején; de ezeken kívül nagyon kevés példát találunk jelekre és csodákra a Bibliában. A bibliai korok embereinek zöme soha nem látott a saját szemével jeleket és csodákat. Úgy kellett élniük, hogy elhitték mindazt, amit Isten már kijelentett számukra.
A korai egyházban a jelek és csodák elsősorban különböző népcsoportok körében hirdetett evangélium köré csoportosultak. Azt olvassuk, hogy pünkösd napján „Sok kegyes zsidó férfi tartózkodott akkor Jeruzsálemben azok közül, akik a föld minden nemzete között éltek" (Csel 2:5). Ezeknek az idegen országokban nevelkedett és idegen nyelveken beszélő zsidóknak (6-11.v.) adatott a nyelveken szólás jele. Felismerték, hogy a saját nyelvükön hallanak Isten csodálatos munkájáról, és Péter azt mondta, hogy erre az egyetlen helyes reakció az, hogy megtérnek a bűneikből (38.v.). Amikor a samáriaiaknak hirdette az evangéliumot, Fülöp is tett jeleket és csodákat (Csel 8:13).
Vagy amikor Pétert a pogány Corneliushoz küldte, Isten adott neki egy jelt, hogy hitelesítse az üzenetét. „És elámultak a zsidó származású hívők, akik Péterrel együtt jöttek, hogy a pogányokra is kitöltetett a Szentlélek ajándéka. Hallották ugyanis, amint nyelveken szóltak, és magasztalták az Istent" (ApCsel 10:45-46). Amikor a többi apostol kérdőre vonta Pétert, a jelajándékot Isten vezetésének bizonyítékának tartotta, és a többiek „dicsőítették Istent, és így szóltak: Akkor tehát a pogányoknak is megadta Isten a megtérést az életre" (ApCsel 11:18).
A jelajándékok minden esetben Isten üzenetének és hírnökének a hitelesítését szolgálták, hogy az emberek halljanak és higgyenek. Miután az üzenet hitelesítődött, a jelek elmúltak. Arra nincs szükség, hogy a jelek megismétlődjenek az életünkben, de arra igen, hogy ugyanazt az üzenetet elfogadjuk.
English
Mi volt a bibliai jelajándékok célja?
