Kérdés
Mi a különbség a Szentlélek jelenlétének megnyilvánulása és Isten mindenütt jelenvalósága között?
Válasz
Isten mindenütt jelenvalósága azt jelenti, hogy egyszerre mindenhol jelen van. Még akkor is mindenhol jelen van, amikor nem érezzük jelenlétét. Itt van még akkor is, ha nem ismerjük fel. Isten nyilvánvaló jelenléte természetesen azt jelenti, hogy Isten jelenléte megnyilvánul: az a tény, hogy velünk van, teljesen nyilvánvaló.
Isten mindenütt jelenvalósága a Szentháromság minden tagjára érvényes: az Atyára (Ézsaiás 66:1), a Fiúra (János 1:48) és a Szentlélekre (Zsoltárok 139:7-8) egyaránt. Az, hogy Isten mindenütt jelen van, nem biztos, hogy mi azt érezzük is. Isten nyilvánvaló jelenléte azonban nyíltan és félreérthetetlenül meglátszik, amikor kapcsolatba lép velünk. Ilyenkor megtapasztaljuk Istent.
A Biblia feljegyzései szerint a Szentháromság mindegyik tagjának jelenléte megnyilvánult bizonyos egyének életében. A 2Mózes 3-ban az Atya Isten egy égő bokor képében beszélt Mózessel. Isten végig Mózessel volt, de akkor „a pusztán túl" a Hóreb hegye mellett Isten úgy döntött, hogy nyilvánvalóvá teszi jelenlétét. A Fiú Isten a megtestesülés révén nyilvánította ki jelenlétét: az „Ige testté lett, közöttünk lakott" (János 1:14). Pünkösd napján a Szentlélek nyilvánvalóvá tette jelenlétét a hívők előtt a felső házban: „hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak" (ApCsel 2:2-4). Isten nyilvánvaló jelenlétének eredményeként a tanítványok feje tetejére állították a világot (ld. ApCsel 17:6).
Teológiai szempontból tudjuk, hogy Isten mindenütt jelenvaló, de ezt a tényt nem érzékeljük az érzékszerveinkkel. Ez egy valóság, de ez a valóság nem tűnik relevánsnak a bolygó legtöbb lakója számára, akik nem érzékelik a jelenlétét. Távolinak érzik, nem magukhoz közelinek, így érzéseik vélt valósággá válnak.
Mi tapasztalatból ismerjük Isten nyilvánvaló jelenlétét. Lehet, hogy a Lélek jelenlétének megnyilvánulása nem látható, hallható vagy érzékelhető fizikailag, mindazonáltal jelenléte megtapasztalható. Amikor jónak látja, a Lélek kinyilvánítja jelenlétét, és ilyenkor a teológiai tudásunk tapasztalati tudássá alakul. A hitvallás ismerete szeretetteljes meghittséggé válik.
A 71. zsoltárban szorongattatásában Dávid a szerető, irgalmas és igazságos Istenhez imádkozik. Tudja, hogy Isten vele van, és ezért imádkozik. Az imádság végén Dávid azt mondja: „Sok nyomorúságot és bajt láttattál velem, de újra megelevenítesz, még a föld mélyéből is újra fölhozol engem. Igen naggyá teszel, hozzám fordulsz, és megvigasztalsz" (20-21.v.). Isten jelenléte egy időre rejtve volt Dávid életében, és ez a „nyomorúság és baj" időszaka volt, de Dávid bízott abban, hogy egyszer ismét meg fogja tapasztalni Isten nyilvánvaló jelenlétét, és az a „nagyság és vigasztalás" ideje lesz.
Isten soha nem hagyta magára Sedrákot, Misákot és Abednegót. Egy időre azonban úgy tűnt, hogy az egyetlen létező hatalom Nabukadneccar király volt, aki gyilkos dühvel viseltetett a három héber férfi iránt. A király, aki nem volt tudatában Isten mindenütt jelenvalóságának, a három férfit egy égő kemencébe dobatta. Ekkor viszont Isten nyilvánvalóvá tette jelenlétét: „Nebukadneccar király azonban megdöbbent... Nem három férfit dobtunk megkötözve a tűzbe?... Én mégis négy férfit látok szabadon járni a tűzben, és nincs rajtuk semmi sérülés. A negyedik pedig olyannak látszik, mint valami isten" (Dániel 3:24-25). Isten jelenlétének valósága észlelhető volt még a pogány király számára is. Isten jelenléte nyilvánult meg.
A valóságban soha nem veszíthetjük el Isten jelenlétét, de jelenlétének érzését igen. Nincs olyan időszak, amikor Isten ne lenne ott velünk, de van olyan alkalom, amikor Isten jelenléte nem nyilvánvaló. Jelenléte néha nem világos vagy nyilvánvaló az ember szeme vagy az ember lelke számára. Ezért kell hitben járnunk, nem látásban (2Korinthus 5:7). Isten mindenütt jelenvalósága akkor is valóság, ha nem vagyunk annak tudatában; Isten nyilvánvaló jelenléte viszont nem kerülheti el a figyelmünket. Nyilvánvaló jelenlétének lényege az, hogy tudatára ébresszen jelenlétének.
A Szentlélek mindig a hívőkkel van. A Biblia a Lélek lakozását tanítja: „Vagy nem tudjátok, hogy testetek, amit Istentől kaptatok, a bennetek levő Szentlélek temploma" (1Korinthus 6:19)? A Lélek nem vétetik el tőlünk. Ő a mi vigasztalónk, segítőnk, paraklétoszunk, amíg Jézus vissza nem jön (János 14:16). Akkor majd maga Jézus lesz velünk – nyilvánvalóan és örökre.
De a Lélek lakozása nem ugyanaz, mint a Lélek jelenlétének megnyilvánulása. Minden hívő megtapasztal olyan időszakokat, amikor úgy „érzi", Isten nem érti meg őt, vagy olyan napokat, amikor a tevékenységei közben nincs tudatában a Lélek jelenlétének. Ugyanakkor vannak időszakok, amikor ugyanez a bennünk lakozó Lélek különleges, nyilvánvaló módon jelenik meg a hívőnek. Lehet ez egy ének formájában, amelyet a Lélek eszünkbe juttat; lehet egy véletlenszerű találkozás egy baráttal; lehet egy késztetés az imádkozásra, vágy az ige tanulmányozására, vagy a békesség kimondhatatlan érzése – a Lélek korlátlan módon ki tudja nyilvánítani magát. A lényeg, hogy felhívja magára a figyelmet. Ő a mi vigasztalónk, „aki által kiáltjuk: "Abbá, Atya"". Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk" (Róma 8:15-16).
Bízhatunk-e Isten mindenütt jelenvalóságában még akkor is, amikor nem érezzük, hogy velünk van? Abszolút! Isten, aki nem hazudhat, azt mondja, hogy soha nem hagy el minket és nem távozik el tőlünk (Zsidók 13:5). Kereshetjük-e Isten jelenlétének megnyilvánulását? Abszolút! Nem arról van szó, hogy érzelmekre hagyatkoznánk vagy jelt keresnénk, hanem arról, hogy elvárjuk a Vigasztalótól, hogy megvigasztaljon, és örömmel elismerjük, hogy szükségünk van vigasztalására.
English
Mi a különbség a Szentlélek jelenlétének megnyilvánulása és Isten mindenütt jelenvalósága között?
