Kérdés
Vajon mi lehetett a Mózes harmadik könyvében említett jelképes kő?
Válasz
A 3Mózes 26:1 igeversében egy bizonyos jelképes kőről olvasunk: "Ne csináljatok magatoknak bálványokat, ne állítsatok se szobrokat, se emlékoszlopokat, ne emeljetek országotokban jelképes köveket, hogy hódoljatok előttük, mivel én, az Úr vagyok a ti Istenetek" (SZIT 1996). "Bálványokat" és egyéb "szobrokat" könnyen el tudunk képzelni, az igeversben említett "jelképes köveket" azonban már kevésbé. Joggal merül fel tehát a kérdés, hogy vajon mitől lesz egy kő "jelképes"?
Mivel a jelképes kő bálványokkal, szobrokkal, és egyéb emlékoszlopokkal egy szövegkörnyezetben kerül említésre, igencsak valószínű, hogy a jelképes kő egy olyan sziklatöredék volt, amely a bálványimádó rituálékban használatos faragványokkal (értsd képekkel és igéző szózatokkal - a fordító megjegyzése) volt tele. Ugyanezt a héber szót más magyar fordítások egyszerűen a "kőszobor" (MBT, Károli, Károli 2011), valamint a "faragott kö" (EFO 2012) szavakkal adják vissza. Az egyik Biblia-kommentár a jelképes követ "...hieroglifikus és okkult jelekkel bevésett obeliszknek nevezi; az előbbi a szírek és kánaániták körében egy közönséges és kisebb méretű oszlop volt; míg az utóbbi az egyiptomiaknál egy nagy méretű, mestermunkával kidolgozott obeliszket jelöl, melyet részben védőistenségként imádtak, részben pedig a vallásos imádat buzdítására szolgáló hódolati kőként használtak" (Robert Jamieson, A. R. Fausset, and David Brown, The Commentary Critical and Explanatory on the Whole Bible, 1871-es kiadás - magyar fordítás nem ismert).
Az 5Mózes 28:64 igeversben az Úr jó előre megmondta, hogy el fog jön a nap, mikor Izráel engedetlensége miatt kőbálványokat fog imádni. Így olvassuk az igét: "És szétszór téged az Úr minden nép közé, a földnek egyik végétől a földnek másik végéig; és szolgálni fogsz ott idegen isteneket, a kiket sem te nem ismertél, sem a te atyáid: fát és követ" (lásd még 5Mózes 4:28).
A próféták legtöbbször az ilyen kőbálványok követése miatt ítélték meg a szolgáltuk korában élt izraelitákat. Az általuk közvetített, Istentől való szavak időnként még gúny tárgyává is tették a bálványimádás eme balga gyakorlatát: "...azt mondják a fának: Te vagy az én atyám! a kőnek pedig: Te szűltél engem! Bizony háttal fordulnak felém és nem arczczal, de nyomorúságuk idején azt mondják majd: Kelj föl és szabadíts meg minket! De hol vannak a te isteneid, a melyeket magadnak készítél? Keljenek fel, ha megszabadíthatnak téged a te nyomorúságod idején; hiszen annyi istened volt, oh Júda, a hány városod!" (Jeremiás 2:27-28; lásd még Ézsaiás 44:9-20).
Dániel próféta könyvében azt láthatjuk, hogy a Belsazár pogány király által imádott bálványok listáján kőistenek szerepelnek (Dániel 5:4). Isten e szavakkal ítélte meg a királyt miattuk Dánielen keresztül: "...az ezüst- és arany-, ércz-, vas-, fa- és kőisteneket dícséréd, a kik nem látnak, sem nem hallanak, sem nem értenek; az Istent pedig, a kinek kezében van a te lelked, és előtte minden te útad, nem dicsőítetted" (Dániel 5:23).
A bálványimádást, beleértve ezen jelképes kövek tiszteletét, az Úr mindig is tiltotta. A 3Mózes 26. fejezete megerősíti a Tízparancsolatban korábban megfogalmazott parancsot: "Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőn-szerető Isten vagyok..." (2Mózes 20:4-5).
English
Vajon mi lehetett a Mózes harmadik könyvében említett jelképes kő?
