Kérdés
Miért nem elég az, hogy jó ember vagy, hogy bejuss a mennybe?
Válasz
Ha megkérdezed, hogy mit kell tenni ahhoz, hogy bejussunk a mennybe (feltéve, hogy az ember hisz a mennyben és a túlvilágban), a legtöbben azt fogják felelni, hogy valamilyen formában jó embernek kell lenni. A legtöbb, ha nem az összes, vallás és világi filozófia etikán alapul. Akár iszlámról, akár judaizmusról vagy világi humanizmusról legyen szó, azt tanítják, hogy a mennybejutás az ember jóságától függ: betartja a tízparancsolatot, a Korán előírásait vagy az aranyszabályt. De ezt tanítja a keresztyénség? Egyike a keresztyénség a világ számos vallásának, amely azt tanítja, hogy ha jó vagy, a mennybe jutsz? Nézzük meg a Máté 19:16-26-ot, milyen választ kapunk erre a gazdag ifjú történetében.
Először azt vesszük észre, hogy a gazdag ifjú feltesz egy jó kérdést: „Mester, mi jót tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?" A kérdés révén elismeri, hogy minden eddigi törekvése ellenére nem sikerült elég jónak lennie, valami hiányzik, és szeretné tudni, mit kell még tennie, hogy elnyerje az örök életet. A kérdést azonban rossz világnézet alapján teszi fel: az érdemre apellál (Mi jót tegyek [én]). Nem értette meg a Törvény valódi lényegét, és Jézus rámutat erre: a törvény a tanító szerepét töltötte be, amíg Krisztus el nem jött (Galata 3:24).
A második dolog, amit megfigyelhetünk az, hogy mit válaszol Jézus erre a kérdésre. Jézus szintén egy kérdést tesz fel: „Miért kérdezel engem a jóról?" Jézus a dolog velejére tapint, azaz megmondja, hogy senki sem tesz jót, csak Isten. Az ifjú hamis premisszákban hisz, mégpedig abban, hogy egy jó ember ki tudja érdemelni a mennyei polgárjogot. Hogy alátámassza mondanivalóját, Jézus azt mondja, hogy ha az ifjú örök életet szeretne szerezni, tartsa meg a parancsolatokat. Ez által Jézus nem a cselekedet-alapú megigazulást támogatja. Inkább arra akarja rávezetni az ifjút, hogy meglássa, rosszul értelmezi a törvényt és emberi képességeit.
A fiatalember válasza sokat elárul. Amikor azt hallja, hogy tartsa meg a parancsolatokat, megkérdezi, hogy melyeket. Jézus tovább próbálja óvatosan rávezetni a férfit a téves gondolkodásmódjára, és feleleveníti neki a Törvény második tábláját, amelyik az embertársainkkal való eljárást taglalja. A válaszban szinte érezhető az ifjú frusztrációja, mikor is azt mondja, hogy mindezeket ifjúkora óta megtartotta, és továbbra is fenntartja, hogy ő egy jó ember. A fiatalember válasza ironikus. Azzal, hogy azt állítja, fiatalkorától fogva megtartotta azokat a parancsolatokat, megszegte azt a parancsolatot, hogy ne tegyen hamis tanúbizonyságot. Ha tényleg őszinte lett volna, azt mondta volna, hogy bármennyire is igyekezett megtartani a parancsolatokat, nem sikerült. Nem volt teljesen jó ember. A törvényt lekicsinyelte, a maga képességeit felminősítette. Ugyanakkor az az érzése, hogy nem elég jó, ezért kérdi Jézustól, hogy mi fogyatkozás van benne.
Jézus ekkor szembesíti az önigazultságával. Azt mondja neki, hogy ha tökéletes akar lenni – valóban jó ember –, akkor el kell adnia mindenét, és követnie kell Őt. Jézus tökéletesen diagnosztizálta a férfi „fogyatkozását": ragaszkodását a vagyonhoz. A férfi nagy vagyona bálvánnyá vált az életében. Azt állította, hogy minden parancsolatot megtartott, de valójában még az elsőt sem tudta betartani, miszerint ne legyenek idegen istenei az Úr előtt! Az ifjú hátat fordított Jézusnak, és elment. A vagyona volt az istene, és azt választotta Jézussal szemben.
Jézus ekkor odafordul tanítványaihoz, és egy alapelvet tanít nekik: „Sőt azt is mondom nektek: "Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni."" Ez sokkolóan hatott a tanítványokra, akik azt az elterjedt nézetet vallották, hogy a gazdagság Isten áldásának a jele. De Jézus rávilágított arra az akadályra, amelyet a gazdagság gyakran képez, mivel azt az érzetet kelti, hogy az ember egyedül is képes boldogulni. A tanítványok megkérdezik, hogy akkor ki üdvözülhet. Válaszában Jézus emlékezteti őket, hogy az üdvösség Istentől van: „Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges."
Ki üdvözülhet? Ha csak az emberen múlik, akkor senki! Miért nem elég az, hogy jó ember vagy, hogy bejuss a mennybe? Mert senki sem „jó"; csak egy valaki van, aki jó, és az maga Isten. Senki sem tudja tökéletesen megtartani a Törvényt. A Biblia azt mondja, hogy mindnyájan vétkeztünk és híjával vagyunk Isten dicsőségének (Róma 3:23). A Biblia azt is mondja, hogy „a bűn zsoldja a halál" (Róma 6:23a). Szerencsére Isten nem várt addig, amíg valahogy megtanulunk jónak lenni, hanem mikor még bűnös állapotban voltunk, Krisztus meghalt az igaztalanokért (Róma 5:8).
Az üdvösség nem a mi jóságunkon múlik, hanem Jézus jóságán. Ha szánkkal Úrnak valljuk Jézust, és szívünkkel hisszük, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülünk (Róma 10:9). Eme üdvösség Krisztusban egy drága ajándék, és mint minden igaz ajándékot, ezt sem az érdemeinkért kapjuk (Róma 6:23, Efezus 2:8-9). Az evangélium üzenete az, hogy soha nem lehetünk elég jók ahhoz, hogy bekerüljünk a mennybe. El kell ismernünk, hogy bűnösök vagyunk, akik híjával vannak Isten dicsőségének, és engedelmeskednünk kell annak a parancsnak, hogy térjünk meg és vessük hitünket és bizalmunkat Jézus Krisztusba. Egyedül Krisztus „jó ember" – csak Ő elég jó ahhoz, hogy megszerezze a mennyet –, és a maga igazságosságát adja mindenkinek, aki hisz az Ő nevében (Róma 1:17).
English
Miért nem elég az, hogy jó ember vagy, hogy bejuss a mennybe?
