Kérdés
Hogyan lehet az evangélium üzenetét úgy közvetíteni, hogy a bennefoglalt jó hírt átadjuk, miközben a rossz hírt sem hallgatjuk el?
Válasz
Az életben a legtöbb dolognak egy jó-, és egy rossz oldala is van. A teljes igazság azonban általában valahol e kettő metszetében található meg. Ha tehát mindig csak a kellemes hírt állítjuk előtérbe, és a rossz oldalt önkényesen kitakarjuk – vagy éppen fordítva, akkor menthetetlenül féligazságok örvényébe kerülünk. Ez a megállapítás Jézus Krisztus evangéliumának átadásakor hasonlóan igaz.
A rossz hír - szellemi értelemben szólva - az, hogy mindannyian bűnösök vagyunk, vagyis hogy a szent Isten ellen elkövetett vétkeink miatti örök kárhoztatásunk teljesen jogos (Rómabeliekhez 3:23; 6:23). A bűneink választanak el minket Istentől, és ezzel az örök élettől is (János 3:15-20). Senki sem léphet be Isten közvetlen jelenlétébe saját erőfeszítésein, számos “nagy” érdemein, vagy vélt jóságán keresztül, hiszen “nincsen csak egy igaz is” (Rómabeliekhez 3:10). Minden erőnket latba vetve, a legjámborabb szándéktól vezérelve, az összes jótéteményünk is csak valami bemocskolt rongyhoz hasonlítható (Ézsaiás 64:5). Egyes evangelisták és utcai igehirdetők Isten maradandó és változhatatlan igazságának csupán ezt az oldalát emelik ki. Ha azonban a széles úton halálra menetelő embertársainknak csak a rossz hírt adjuk át, akkor ne csodálkozzunk, ha az elriasztja őket, sőt, akár még taszítóan is hat rájuk.
A jó hír az, hogy Isten minden elképzelésünken túl szeret minket (János 3:15-18). Ő valós, élő kapcsolatban szeretne lenni minden emberi teremtményével. Számos módon beszél(t) és hajol(t) le hozzánk, legyen az a teremtett világ minden csodáján- (Rómabeliekhez 1:20), a hatalma által tisztán és hitelesen tartott Igéjén, a Szentíráson- (2.Timótheus 3:16), vagy az emberként eljött egyszülött Fia, Jézus Krisztus személyén keresztül (János 1:14). Isten szeretete nem üres beszéd, hanem a legmagasabb és legvégső valóság. Ő a vele megélt kapcsolatunkon keresztül formál minket, hogy minél teljesebben azzá váljunk, akit Ő mindig is látott bennünk (Rómabeliekhez 8:29). Azok az emberi tanítók azonban, akik kizárólag a jó hírre összpontosítanak, Isten megváltásának más fontos elemeit hagyják figyelmen kívül: ha az eredendően bűnös mivoltunkról szót sem ejtünk, akkor maga a megtérés (Máté 3:2; Márk 6:12), de a saját keresztünk felvétele is, egyszerűen értelmét veszti (Lukács 9:23). Ezek nélkül azonban nem válhatunk Jézus követőivé.
A rossz hír ismeretének hiányában a jó hírt sem tudjuk igazán értékelni. Belátható, hogy senki sem örülne igazán annak, hogy egy fehér köpenyes idegen valami tűvel szurkálgatja, ha nem tudnánk, hogy a szóban forgó idegen egy orvos, aki a bőrünk felsértésével és kisebb fájdalom okozása által valami sokkal nagyobb rosszat akar elhárítani tőlünk. Még nem értjük meg, és nem látjuk be azt, hogy mindannyian egy krónikus halálos betegségtől megfertőzve jöttünk a világra (bűn), annak a jelentőségét sem érthetjük és értékelhetjük igazán, amit az Úr Jézus tett értünk a kereszten (2.Korinthusbeliekhez 5:21). Ha reménytelen elveszettségünkre egy napon nem ébredünk rá, akkor a Jézus Krisztus által ezüsttálcán kínált nagy reménységet sem tudjuk majd felismerni és megragadni (Zsidókhoz 6:19). Amíg be nem látjuk, hogy bűnös emberek vagyunk, és hogy a szellemi halál állapotában senyvedünk, addig (megváltó) Orvosra sincs semmi szükségünk (vagy legalább is így gondoljuk).
Legjobban tesszük, ha hitetlen embertársaink felé “Istennek teljes akaratát” közvetítjük, mint ahogyan arra a Szent Lélek Pál apostolon keresztül is tanít minket (Apostolok Cselekedetei 20:27). Isten üzenete (EFO 2012), ugyanis a velünkszületett, eredendően bűnös emberi természetünk rossz hírét-, de Isten teljességgel bevégzett megváltásának örömhírét is, magába foglalja. Jézus Krisztus egyetlen pontocskát vagy vesszőcskét sem engedett Isten Igéjéből a földre hullani, mikor földi szolgálata során “az Úrnak kedves esztendejét” hirdette (Lukács 4:18-19). A gyógyulást, a szabadulást, a szemek megnyílását minden olyan embernek hozzáférhetővé tette, aki töredelmesen elfogadja a “rossz hírt”, és annak hallatára megtér Őhozzá. Csak Őáltala lehet részünk a nagybetűs “örömhírben” is, mely szerint Jézus Krisztus mindenek felett, így a halál és bűn minden ereje felett is, szuverén Úr (Rómabeliekhez 10:8-9).
English
Hogyan lehet az evangélium üzenetét úgy közvetíteni, hogy a bennefoglalt jó hírt átadjuk, miközben a rossz hírt sem hallgatjuk el?
